Óriás csokis keksz (chocolate chip cookie)

Donna Hay főzős műsorait mindig csorgó nyállal nézem. Azt hiszem, ha egyszer saját főzős műsorom lenne, ilyet csinálnék, ez az én stílusom. Ha kell egészséges, gabonás, zöldséges, de ha úgy hozza kedvem, édes, vajas, kalóriabomba. (Tudom, hogy mértéket tartani nehezebbnek tűnik, mint szélsőségek között vergődni, de szerintem hosszú távon kifizetődőbb táplálkozási stratégia. Így simán beleférhetnek ilyen vaskosabb nasik.)

Na de vissza a recepthez. Donna Hay gyors változata a chocolate chip cookie-ra. A blogon már van egy recept (itt találjátok), azok kicsi kekszek lesznek, ropogósak és 36 órát hagyom állni a tésztát. Ez más jellegű: a széle, alja ropogós, a közepe puhább és egy is elég belőle a kávé, tea mellé (átmérője kb. 10 cm). A receptet itt találjátok, az eredeti 300 g csoki helyett csak 150 g-t tettem bele, így is elég csokis lett. 22 darab lett belőle.

Hozzávalók (1 csésze 250 ml):

200 g hideg vaj

1 cs fehér cukor (175 g)

¾ cs barna cukor (165g)

1 tk vanília kivonat

2 ek tej

1 tojás

2 cs liszt

¼ tk szódabikarbóna

¼ tk sütőpor

pici só

150 g étcsoki

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és két sütőlemezt kibéleltem sütőfóliával.

A vajat és a cukrokat robotgéppel habosra kevertem kb. 8 perc alatt. Közben feldaraboltam a csokit és összekevertem a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, sót.

Ezután a vajas masszába öntöttem a tejet és a tojást és még 2 percig kevertem a géppel. A vanília is ekkor jön bele.

Végül fakanállal beledolgoztam a lisztes keveréket, majd az apróra vágott csokit.

Fagylaltos kanálnyi gombócokat szedtem a sütőlemezekre: egyre 6 db-t, mert sok hely kell nekik sülés közben.

Végül kb. 14 perc alatt megsütöttem őket, amíg a szélük aranybarna nem lett. Miután kivettem még a tepsin hagytam pihenni, majd áttettem rácsra, és hagytam teljesen kihűlni. Az elején még lágy, de ahogy hűl, megkeményedik.

Mozart-golyó

Amikor végignéztem a recepthez tartozó videót, tudtam, hogy ki kell próbálnom. Lelkesedésem kicsit akkor hagyott alább, amikor szembesültem vele, hogy itthon (Budapesten) nem is olyan egyszerű nugátot találni. Nekem már csak az után sikerült, hogy elkészítettem házilag. Nem bosszantó csöppet sem :) A Müllerben Lindt márkájú, illetve az Ázsia Bt.-nél Haas típusú kapható. Természetesen nem is lett olyan jó, mint az eredeti, de ezen már nem hergeltem tovább magam. Következő akadálynak a natúr, sótlan pisztácia beszerzése ígérkezett. Végül sikerült találnom, és készüljetek fel, elég sokba kerül. Sajnos a rózsavíz is kimaradt, legközelebb pótolom. Összességében abszolút kevesebbe kerül a bolti változat, bár, ha Salzburgban vesszük az eredetit, egyesével, az talán nem :). De nem is azért csináltam, hogy olcsóbban jöjjek ki, hanem, hogy meglepjem Anyukámat. Szeretettel készült. :)

Hozzávalók:

200 g nugát

200 g marcipán

2 ek rózsavíz v. cseresznyevíz

25 g pisztácia

125 g porcukor

100-150 g csokoládé

A nugátot 1x1 cm-es kockákra vágtam, majd kis golyókat formáltam belőlük és betettem a hűtőbe, hogy visszaszilárduljanak.

Közben a pisztáciát apróra vágtam és a háromnegyedét a cukorral, vízzel együtt a marcipánmasszához gyúrtam. Kézzel dolgoztam, mert ez volt a legegyszerűbb. Aztán porcukorral kissé behintett felületen 3 cm-átmérőjű rudat formáltam a masszából és annyi felé vágtam, amennyi nugát golyóm volt. (Sajnos nem számoltam, de ez nem is lesz annyira mérvadó, mert a marcipános bevonás során úgyis „elpárolog” pár darab, pláne, ha lelkes családtagjaink is a környéken sündörögnek.) Aztán a golyókat bevontam egy-egy adag marcipánnal. Ismét a hűtőbe tettem őket, amíg gőz fölött felolvasztottam a csokit. Végül mindegyik golyót megforgattam az olvadt csokiban és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem, majd megszórtam a maradék pisztáciával. Hűvös, kevésbé párás helyen hagytam megdermedni.

Lamington

Végre megtaláltam a családi kompromisszum sütit :) Ennyi közösen eltöltött év után már épp ideje volt. Kevert tésztás, nincs benne gyümölcs (na jó a kókusz belefér), nem vajas krémes, de mégis csokis (kakaós). Legyen ez a mai napi tanulság: sose adjuk fel! Meglesz az a kompromisszum süti :)

Tehát ő az, az ausztrálok nemzeti süteménye, vagy a nyolcvanas évek takarékos kókuszkockája, kinek hogy tetszik. A lényeg, hogy kissé masszívabb piskótát forgatunk sűrű kakaóba, majd kókuszreszelékbe.

Ez a mennyiség hat sütihóhérnak is elegendő.

Hozzávalók a tésztához:

175 g cukor

175 g lágy margarin

3 db tojás

175 g liszt

1 púpozott kk sütőpor

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és egy 20x30 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral.

A margarint és a cukrot robotgéppel simára kevertem, majd egyesével belekevertem a tojásokat is, végül az átszitált lisztet és sütőport. A masszát a tepsibe simítottam és aranybarnára sütöttem (hústű próbáig). Amikor kisült, rácson hagytam kihűlni, majd egyenlő oldalú kockákra vágtam (ez ugye attól is függ, hogy milyen magasra emelkedik a süti).

Amíg a tészta sült és hűlt, elkészítettem az öntetet.

Hozzávalók az öntethez:

60 g kakaópor

1 csésze cukor (2,5 dl)

¾ csésze forró víz

4 kocka magasabb kakaótartalmú (60%) étcsokoládé

a hengergetéshez kókuszreszelék

A kakaót összekevertem a cukorral, majd felöntöttem a forró vízzel. Amikor az összes cukor feloldódott, beletördeltem a csokoládét és addig kevergettem, amíg teljesen elolvadt.

A piskótakockákat hű segítőtársam egy villa segítségével a csoki szószba forgatta, hagyta kicsit lecsöpögni, én pedig kókuszreszelékbe forgattam.

Banános nutellás muffin

Megint elfeledkeztem arról, hogy a muffin milyen gyorsan el tud készülni és milyen könnyen variálható. Ezt a receptet a mostanában kedvenc gyűjtőoldalon találtam (ott szebbek a képek). Egyből éreztem, hogy a banán és a nutella jó párosítás lesz.

Hozzávalók 12 darabhoz, 1 csésze (cs) 250 ml:

½ csésze cukor

1 tojás felverve

2 ek lágy vaj (lehet 2 ek olaj is)

1 ek olaj

½ cs görög joghurt (én a felét sűrű kókusztejre cseréltem)

1 nagy vagy 2 kisebb érett banán összetörve

1 cs simaliszt

1 tk szódabikarbóna

csipet só

a tetejére:

2 ek nutella

1 tk olaj

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra.

Először habosra kevertem a cukrot, tojást és vajat+olajat. Majd belekevertem a joghurtot (és a kókusztejet), plusz a banánt. Egy másik tálban összekevertem a száraz hozzávalókat: lisztet, szódabikarbónát, és sót. Végül a száraz hozzávalókat a nedvesekhez kevertem, de csak addig, amíg a tészta éppen homogén lett. (Valahol egyszer azt olvastam, hogy a muffin tésztát nem szabad sokáig kevergetni, mert úgy nem lesz az igazi az állaga.) A tésztát az előkészített muffin formákba kanalaztam, a formákat csak 2/3-ig töltöttem, hogy maradjon helyük emelkedni. Ezután a nutellát és az olajat egy kis csészébe tettem és 3-4 másodpercre a mikróba tettem magas fokozaton, hogy folyékonyabb állaga legyen. Alaposan összekevertem, majd a muffinok tetejére kanalazgattam. Ezután egy fogpiszkáló segítségével mintákat húztam bele. Végül betettem a sütőbe és tűpróbáig sütöttem őket (kb. 12-15 perc). Amikor kisültek, rácson hagytam hűlni.

Nekem nagyon ízlett: finom, szaftosa tészta, amit mind látványban, mind ízben igencsak feldob az örvénylő nutella.

Csokis kifli

Végre kezd kifogyni a Karácsonykor bespájzolt édesség halom (szaloncukor, ajándék csokik, bejgli, mézes puszedli stb.) úgyhogy nyugodt szívvel álltam neki sütit sütni. Ez a kifli tökéletes reggeli a kávé, kakaó vagy vaníliás tej mellé. Az eredeti recept Limarától itt olvasható (azért egy kicsit változtattam rajta). Én most ráérősen készítettem, de az általa leírt gyorsított változat is életmentő lehet.

Hozzávalók 8 közepes db-hoz:

A tésztához:

250 g finomliszt átszitálva

50 g teljes kiőrlésű liszt átszitálva

½ tk só

30 g gyümölcscukor (vagy sima cukor)

1 felvert tojás fele

150 ml langyos tej

35 g olvasztott vaj

16 g friss élesztő

a töltelékhez:

60 g olvasztott csoki

25 g kakaópor

30-40 ml tej

1-2 ek cukor

a tetejére:

a felvert tojás másik fele

A tészta hozzávalóit összekevertem és addig gyúrtam, amíg sima tésztát kaptam. Ezután szobahőmérsékleten duplájára kelesztettem. Közben elkészítettem a tölteléket: a csokit óvatosan felolvasztottam a mikróban, majd elkevertem a kakaóporral és a tejjel (sűrű, nem folyós állagú massza lesz belőle).

Amikor a tészta megkelt, két egyforma részre osztottam, gombóccá formáltam és további negyed órát hagytam kelni. Amikor kipihente magát, 30 cm átmérőjű lappá nyújtottam az egyik gombócot, megkentem a töltelékkel, megszórtam a cukorral, majd ráterítettem a másik lappá nyújtott tésztát. Nyolc egyforma részre vágtam, és a háromszögeket feltekertem, majd sütőpapírral bélelt tepsire tettem, letakartam folpack-kal és megint hagytam kelni. Közben előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra.

A megkelt kifliket megkentem a maradék felvert tojással, végül aranybarnára sütöttem.

Nagyon finom lett, és igen csokis. Miután kihűlt, pár darabot kint hagytam reggelire, a többit alaposan bezacskózva a mélyhűtőbe tettem, hogy a hét további napjára is jusson friss péksüti (mikróban alacsony fokozaton 1 perc alatt kiolvad és máris fogyasztásra alkalmas).

Kókuszos, csokihabos torta na meg Boldog Újévet! :)

Az úgy kezdődött, hogy tavaly elhatároztam (akár lehetett volna újévi fogadalom is), hogy 2016-ban megtanulok tortát sütni. Meg főleg rendes piskótatésztát, mert az eddig nem sikerült. Nagyjából 20 éve próbálkozom vele, olyan szinten, hogy nekem még a sütőporos „tuti” változat is összeesett és ez azért eléggé zavarta az önérzetemet. Meg ennyi főzéssel és sütéssel töltött idő után, olyan jó lenne végre élvezhető tortákkal is előállni.

Kérésemet meghallotta az Univerzum és karácsonyi ajándék szakácskönyv képében elküldte nekem :) Bíztam benne, hogy Mary Berry Desszertjei segítségemre lesznek. Miután órákig olvasgattam és eszembe ötlött, hogy van még maradék bon-bon töltelék a hűtőben (meg amúgy is unatkoztam kicsit), úgy éreztem, itt az idő egy jó tortához (nem mintha nem lenne dugig a spájz csokival meg bejglivel). És megszületett a kókuszos, csokihabos torta :). 

Hozzávalók a tésztához - 2 db 18 cm átmérőjű laphoz (ebből 4-6 személynek jut 1-1 szelet torta):

2 db tojás

60 g porcukor

60 g finomliszt

1/4 tk sütőpor

1 csipet só

A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra, egy sütőlemezt kibéleltem sütőpapírral és felrajzoltam két 15 cm átmérőjű kört.

Lemértem a keverőtál tömegét.

Kimértem a lisztet, sütőport és a sót egy külön kis tálkában.

A tojásokat és a cukrot addig kevertem elektromos habverővel, amíg halvány, fényes, habos masszát nem kaptam. Ezután több adagban beleszitáltam és óvatosan beleforgattam a lisztes keveréket. Végül megint lemértem a tál tömegét és a különbséget elosztottam kettővel. Így pontosan két részre tudtam adagolni a tésztát a sütőlemezen (az előzetesen megrajzolt körökre). Húsz percig sültek a korongok. Akkor jó, ha már aranybarna és a közepét megnyomva ruganyos. A tésztának nem tesz jót, ha állandóan rányitjuk a sütőajtót, ezért először 15 perc után néztem meg az állagát és bíztam a megérzéseimben :) Amikor kisült, rácson hagytam kihűlni.

Hozzávalók a kókuszos töltelékhez:

50 g kókuszreszelék

40 g cukor

¼ rúd vanília magjai

125 ml tejszín

25 g fehércsoki

¼ tk mandulaaroma (elhagyható)

A tejszínt felmelegítettem a kókusszal, cukorral, vanília magjaival és a maradék rúddal, majd levettem a tűzről és belekevertem a kockára tört csokit. Kivettem belőle a vaníliarudat és hűlni hagytam.

Ebből a csokihabból használtam fél adagot.

Amikor minden alapanyag összeállt, összeraktam a tortát: tészta, kókuszos töltelék, tészta, csokihab, tésztamorzsa. 2 óra pihenés a hűtőben, végül szeletelés, tejszínhabozás.

Azt hiszem, másik újévi fogadalmat kell keresnem. Újratervezés.

Kávés panna cotta

Hát én most a kislábujjamat sem dugnám ki a széles külvilágba. A délelőttöt is inkább a konyhában töltöttem, biztos, ami biztos nehogy kipihenjem magam. És ha már olyan nagy főzésbe fogtam, csináltam egy kis desszertet is. Mivel a legaktuálisabb projekt a spájz és mélyhűtő kipucolása, csakis olyan dolog jöhetett szóba, ami van itthon és már régóta nem került felhasználásra. Mint pl. 2 üveg instant kávé, egy fél tábla fehér csoki, vagy éppen egy céltalanul pihenő tejszín a hűtőben. A panna cotta műfaj már múltkor is nagyon bejött, mert egyszerű és gyorsan megvan. Ez most egy masszívabb változat, kávéval, csokival, rummal, sok tejszínnel.

Hozzávalók 2-3 adaghoz:

200 ml tejszín

½ dl presszó kávé

2 kk instant kávé (lehet kevesebb is)

1 ek barna cukor

1 ek vaníliás cukor

1 ek rum

60 g fehér csoki

1 tk zselatinpor

A tejszínt, kávét, cukrokat, instant kávét és rumot összekevertem egy nagy bögrében. Aztán egy kisebb lábosba átszedtem belőle pár evőkanállal és csomómentesre kevertem benne a zselatinport. Azután hozzáöntöttem a többi folyadékot is és bekapcsoltam alatta a lángot. Takarékon forrásig melegítettem, de nem forraltam fel. Levettem a tűzről és beletettem a kockákra tördelt csokit. Alaposan elkevertem, amíg felolvadt és hagytam még pár percig. Végül kis poharakba adagoltam és hagytam teljesen kihűlni (először a hűvös kamrában, aztán a hűtőben).

Kis adagban könnyű elegáns befejezése egy ebédnek, nagyobb adagban igen laktató, pláne tejszínhabbal :)

Az eddigi legjobb chocolate chip cookie

Kissé elmaradásban vagyok, tele a tár új receptekkel, csak kicsit időhiányban szenvedek. De legalább főzni van időm. A már sokszor emlegetett „egyszer ezeket mind kipróbálom” listáról jöjjön most a chokolate chip cookie, vagyis A chokolate chip cookie.

A recept írója szerint ez a világ legjobbja, de mivel én még nem kóstoltam mindet, nem teszek ilyen részrehajló kijelentést. Az viszont tény, hogy ez az eddigi legjobb, amivel eddig találkoztam.

A szerző említ pár trükköt, ami a biztos siker felé vezet, ezek közül egy a hosszú pihentetési idő. Vagyis napokig áll a tészta a hűtőben. De mivel ha sütiről van szó én sem vagyok túl türelmes, egy kis adagot kisütöttem 5 óra pihentetés után, a többit meg csak másnap, 29 óra pihentetés után. Lehet 72 órát is pihentetni, de ez nem hiszem, hogy annyival növelné az élvezeti értékét. Nekem nagyon bejött, főleg, hogy reggel pl. csak kikapjuk a tésztát a hűtőből, előmelegítjük a sütőt, közben megformázzuk a tésztát és fél óra múlva már csipegethetünk is belőle a kávé vagy kakaó mellé.

Eredeti recept innen. (Halkan megjegyzem, szerintem az enyémek sokkal szebbek lettek.)

Hozzávalók:

2 csésze simaliszt

1 2/3 csésze kenyérliszt

1 ¼ tk szódabikarbóna

1 ½ tk sütőpor

só

1 ¼ csésze vaj (kb. 280 g)

1 ¼ csésze barnacukor

2 tojás

1 ek vaníliáscukor

1 ¼ csésze csokicsepp vagy apróra vágott étcsoki

Először a száraz hozzávalókat összeszitáltam. Aztán a vajat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a tojásokat és így kevertem tovább, végül adagokban hozzáadtam a lisztes keveréket is. 36 órára lefedve tegyük a hűtőbe pihenni.

A sütéskor, a sütőt előmelegítettem 200°C-ra, közben a tésztából diónyi gombócokat formáltam és egymástól illő távolságra, sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem.

Nagyjából 12-15 percig sütöttem. Rácson hagytam kihűlni.

Kívül ropogós, belül omlós, az ember evés közben belefut egy-egy olvadt csokiba. Ezt is nagyon megszerettük.

Csokis panna cotta

Bár még nem tudok csokira nézni a karácsonyi nagy bon-bon gyártás utóhatásaként, azért jól esik a vasárnapi ebéd után valami könnyű édes, csokis dolog. Például egy csokis panna cotta.

Receptet nem nagyon találtam, csak fehércsokisat, meg kakaóporral készülőt, ráadásul tejszín sem volt itthon (lusta voltam  boltba menni érte). Úgyhogy jöjjön egy kata féle gyors és könnyű csokis panna cotta.

Hozzávalók 2 személyre:

250 ml tej (fele tejszín is lehet, attól gazdagabb lesz az íze)

75 g csokoládé (én most 70%-osat használtam)

1 ek vaníliás cukor

2 ek barnacukor

1 tk zselatinpor

1 tk rum (elhagyható)

A hideg tejet egy kisebb lábosban elkevertem a cukorral és a zselatinnal, majd lassan elkezdtem melegíteni. Figyeljünk oda, hogy az elején csomómentesen elkeverjük, mert később már nem oldódik fel és a zselatincsomók nem olyan finomak (tapasztalat). Amikor a tej elég meleg volt ahhoz, hogy a csoki felolvadjon benne, beletettem azt is, alaposan elkevertem. Mielőtt felforrt volna, levettem a tűzről. Egy percig még kevergettem, hogy kihűljön kicsit (ekkor lehet hozzáadni a rumot is), végül formákba öntöttem és hagytam kihűlni (először hideg helyen, aztán a hűtőben).

Így a formában is lehet tálalni, vagy szépen, a formából óvatosan tányérra fordítva, kis kakaóporral megszórva. Az utóbbi azért szebben mutat, pláne tejszínhabbal :)

Megj.: Ez most aldis zselatin volt, azt a folyadékkal együtt kell felmelegíteni, nem tudom, a többi termék hogyan kel életre, ennek függvényében nyugodtan lehet változtatni a recepten.

Mandulás csokis grízes süti

Ezer éve nem volt bejegyzés, sajnos a blog most kicsit hátrébb rangsorolódott ebben az energiaelnyelő világban. Most annak is örülök, ha főzhetek, annak meg aztán pláne, ha végre kipróbálhatok valami újdonságot. Ennek örömére jöjjön egy sütemény, ami a jegyzetfüzetem első lapjainak egyikén várta már közel 2 éve, hogy megsüljön az én sütőmben is. Recept Kicsi Vútól. Barack helyett csoki és mandula, de biztosan kipróbálom majd gyümölcsökkel is, mert nagyon jó kis tészta. Fél adagot sütöttem, nem igazán módosítottam, tetszett úgy, ahogy volt. Az eredeti receptet itt olvashatjátok.

Hozzávalók (teljes adaghoz):

4 tojás

150 g cukor

1 ek vaníliás cukor

500 g natúr joghurt

125 g olvasztott vaj

200 g liszt

200 g búzadara

¾ cs sütőpor

csipet só

A tetejére:

kb. 100 g szeletelt mandula

kb. 100 g étcsoki felkockázva (vagy csokicsepp)

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Egy tepsit kikentem vajjal és beliszteztem.

Összekevertem a száraz hozzávalókat, majd egy másik tálban a nedveseket. Végül a száraz keveréket több adagban dolgoztam bele a tojásos-joghurtos keverékbe. A tésztát a tepsibe simítottam, magasról megszórtam a csokival (hogy besüllyedjenek a tésztába), végül a mandulával (azt rendes magasságból). Nagyjából 30 percig sütöttem, hústű próbáig.

Finom, pihe-puha tészta, olvadt csoki, ropogós pörkölt mandula. Egyetlen baja, hogy hamar elfogy…

Brownie

Én sem nagyon hiszem el, de sosem sütöttem még brownie-t. Pedig imádom a csokit. Ma eljött a napja, hogy bepótoljam. Pihenőnap, amolyan napsütéses, kikapcsolódós, süti sütéssel.

Egyszerű kis receptet találtam, pekándió helyett mandulával sütöttem, ez talán kicsit könnyebbé teszi a tésztát. A karamell öntetet már nem készítettem el mellé, így is elég ütős. Persze tejszínhab vagy egy gombóc vaníliafagyi elférnek mellette. Az eredeti receptet itt találjátok angolul.

Hozzávalók egy 30x20 cm-es tepsihez:

½ csésze kakaópor

¾ csésze liszt

¼ tk só

¾ csésze puha vaj

1 ¼ csésze cukor

3 tojás

(vanília)

113 g keserű csoki felolvasztva (kb. 70%-os)

1 csésze félédes csoki (kb. 50 %-os)

1 csésze pekándió, dió, vagy mandula

A sütőt előmelegítettem 170 °C-ra, és kibéleltem egy tepsit sütőpapírral.

A lisztet, kakaót, sót összekevertem egy tálban. A vajat, cukrot, tojást habosra kevertem, majd hozzáadtam az olvasztott csokit, a lisztes keveréket és a darabos csokit a mandulával együtt. A tésztát a tepsibe simítottam és 25-30 percig sütöttem, amíg még nem száradt ki a közepe, de már kérgesedett kicsit a teteje.

Rácson hagytam kihűlni.

Ropogós kéreg, szaftos belső. Meglepő, de nem is annyira tömény, bár csokiból nincs benne hiány.

Mogyoróvajas csokis süti

Amikor először láttam, nagyon megtetszett ez a mogyoróvajas kocka, bár nem vagyok oda a mogyoróvajért. Aztán felkerestem Lorraine Pascale oldalát a receptért. Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor elolvastam a recepthez tartozó kommenteket. Majdnem mindenki panaszkodott, hogy vagy sok a cukor, vagy sok a mogyoróvaj, vagy mindkettő. Az első változat „tésztája” majdnem kifolyt a csoki alól. A második változatban már több volt a keksz, így kicsit megszilárdult a süti alapja. Párszor átalakult ez az édesség, amíg elnyerte végső formáját, de végül szerintem sikerült kihozni belőle a legjobbat. Amúgy végtelenül egyszerű és nagyon gazdaságos: egy-két kocka is bőven elég, mert elég tömény, de nagyon finom. (Fogyókúrázók inkább meneküljenek sikítva.) Eredeti recept itt.

Hozzávalók:

80 g vaj

150 g étcsoki

215 g győri zabfalatok (vagy bármilyen digesztiv keksz)

100 g barnacukor

120 g mogyoróvaj (eredetileg darabos, én simát használtam)

Egy kisebb, 25x20 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral.

A vajat lassan, alacsony lángon felolvasztottam.

A kekszet összetörtem, összekevertem a cukorral, majd a mogyoróvajjal, végül hozzákevertem a felolvasztott vajat. A masszát a tepsibe simítottam, egy kanál hátával lenyomkodtam, hogy tömör legyen, és betettem a hűtőbe. Amíg hűlt, a csokit gőz fölött felolvasztottam. Végül a tésztán elsimítottam a csokit és visszatettem a hűtőbe szilárdulni. Nagyjából egy óra kellett neki.

Szerencsére sokáig kitart, mert nem lehet belőle egyszerre sokat enni.

Banános csokis diós muffin

Elég későn sikerült hazaesnem. Félálomban megfőztem a másnapi ebédet, és azért biztos, ami biztos, este 9-kor még nekiálltam sütit sütni. Gondoltam, majd kikapcsol. Maradék banán, maradék dió, sok csoki. Muffin lett belőle. Mire a sütő felmelegedett, a tésztát már be is kevertem. Húsz perc sütés, és kész is.

A recept alapja a Nagy Süteménykönyvből származik, kicsit módosítottam rajta: teljes kiőrlésű liszt, és fűszerek is kerültek bele.

Hozzávalók 12 normál db-hoz:

1 érett banán

250 ml tej

1 db tojás

60 g olvasztott vaj

40 g teljes kiőrlésű liszt

140 g sima liszt

2 tk sütőpor

1 kk fahéj

késhegynyi őrölt szerecsendió

100 g barna cukor

60 g étcsoki

2 (női) marék dió

A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra. Egy muffin formát feltöltöttem szilikon muffin formákkal (hogy ne kelljen annyit mosogatni).

Egy tálban összetörtem a banánt, majd belekevertem az összes folyékony hozzávalót. Egy másik tálban összekevertem a szilárd hozzávalókat. Aztán a folyékony keverékbe öntöttem a szilárdat, és lazán, gyorsan összekevertem, amíg eltűntek a csomók, de még nem gyötörtem meg a tésztát. Kiporcióztam a formákba, és 20 percig (hústű próbáig) sütöttem.

Gyors süti banán és csoki kedvelőknek, némi fűszerrel elbűvölve.

Profiterol

Szeretem az égetett tészta műfajt, és mindig is lenyűgözött az elkészítési módja. Nagyon puccosnak néz ki, de valójában nem akkora munka. Igen sokoldalú: meg lehet tölteni sóssal vagy édessel.

Ez egy letisztult változat: légies tészta, édes vaníliás tejszínhabbal töltve, csokival nyakon öntve. Gordon Ramsay receptjét változtatás nélkül próbáltam ki. Itt egy pörgősebb, itt pedig egy lassabb, követhetőbb videót találtok róla. Ez a mennyiség 4-6 adaghoz elég.

Hozzávalók a tésztához:

125 ml tej

200 ml víz

100 g vaj

1 ek cukor

½ tk só

150 g liszt

4 db tojás

A csoki szószhoz:

200 g étcsoki (70%-os)

30 g vaj

3 ek méz

125 ml tej

A töltelékhez:

300 ml tejszínhab

1-2 ek cukor

1 rúd vanília

a díszítéshez porcukor

A sütőt előmelegítettem 200°C-ra, és kibéleltem egy sütőlemezt.

A vizet és a tejet lassan felforraltam egy lábosban, majd hozzáadtam a vajat, cukrot, sót, és addig kevertem, amíg szépen elelegyedett. Ezután beleöntöttem a lisztet, összekevertem, majd levettem a tűzről és csomómentesre kevertem. Kicsit visszatettem a tűzre, és folyamatosan addig kevertem, amíg egy gombóccá állt össze (ez maximum egy percen belül bekövetkezik). Ismét levettem a tűzről, és egyenként elkevertem benne a tojásokat. Ez az elején kicsit nehézkes, de aztán a tészta szépen felveszi a tojást.

Ennyi idő alatt már le is hűlt annyira, hogy nyomózsákba lehessen tölteni. Nekem sincs nyomózsákom, úgyhogy sima uzsonnás zacskóba töltöttem a tésztát, majd kivágtam az egyik csücskét (maximum 2 cm-es rést érdemes csak vágni). Öt cm átmérőjű tésztagombócokat nyomtam egymástól pár centire, majd vizes ujjal lenyomtam a tetejüket, hogy ne égjenek meg a kiálló csúcsok. Nagyjából 20 percig sütöttem. Sütés közben megdagadnak, felemelkednek. Akkor jó, ha szép aranyszínű, kemény a külseje, a belseje levegős. Miután kihűlt, késsel lukat fúrtam az aljába.

Amíg sült a tészta, elkészítettem a csoki öntetet. Ehhez gőz fölött felolvasztottam a csokit, vajat és mézet. Ezután levettem a gőzről, és elkevertem benne a tejet.

A tejszínhabot a cukorral kemény habbá verjük. Én csaltam, és habszifont használtam.

A tésztát a lukon keresztül megtöltöttem a tejszínhabbal, 5 darabot tányérra tettem, vékonyan meghintettem porcukorral, majd leöntöttem a csokival.

Azt hiszen nem kell áradoznom, hogy mennyire légies és finom. Elkészíteni sem nagy ördöngösség. De a fogyasztása kicsit veszélyes: egy tésztagolyóba szúrt villával könnyen hasba lőhetjük magunkat tejszínhabbal. Úgyhogy csak óvatosan...

Áfonyás, diós palacsinta csokiöntettel

Mit tehet az ember lánya, ha az előző desszertből marad pár adag csokiöntete? Palacsintát süt hozzá, azt megtölti diókrémmel, és megeszi.

Ha már palacsinta, kipróbáltam egy új receptet (River Cottage minden napra), ami nem igazán jött be, úgyhogy maradok a régi, bevált változatoknál. Na de a diókrém! Rájöttem, hogy a féltve őrzött diót gyorsan fel kellene használnom, nehogy tönkremenjen. Kicsit reformosítva, zabpehellyel keverve főztem fel, és aszalt vörös áfonyával színesítettem. Ennek ellenére igen tömény, laktató. Tartalmas levesek után simán megállja a helyét második fogásként.

Hozzávalók 2 személyre:

50 g darált dió

2 ek apró zabpehely

1 dl tej

2 ek vaníliáscukor

citromhéj

1 kisebb marék aszalt vörös áfonya

csokiöntet

4 db palacsinta, pl. ilyen

A töltelékhez a zabpelyhet kicsit megpirítottam, majd hozzákevertem a többi hozzávalót, és felfőztem. Hagytam hűlni, majd megkentem vele a palacsintát, négybe hajtottam, és nyakon öntöttem az öntettel.

Szerintem nem kell áradoznom, hogy mennyire finom. Dió, áfonya, és főleg csoki.

Churros forrócsokival

Nagyon megörültem, amikor láttam egy churros receptet Max konyhájában. És egyből eszembe jutott, hogy az egyik barátnőm folyton áradozik erről a tésztáról, ahányszor csak hazajön Spanyolországból. Buta módon sosem néztem utána mi is ez tulajdonképpen. Hiba volt. Na de most már semmi nem állíthat meg, hogy én is áradozzak róla.

A churrost (ejtsd: csurrosz) spanyol fánkként is emlegetik. Sült tészta rudacska, amit reggelire vagy szieszta után fogyasztanak cukorba hempergetve és/vagy csokiba, tejeskávéba mártogatva. De létezik olyan változata is, amit csiga alakban feltekerve sütnek ki. Népszerű Spanyolországban, Franciaországban, vagy pl. Latin-Amerikában is. Bővebben itt olvashattok róla angolul.

A recepteket nézegetve igyekeztem minél egyszerűbbet választani. Több változat is kering világszerte, készülhet tojással, vagy tojás nélkül, de olvastam sütőporos receptet is. Végül Gordon Ramsay receptjét választottam. Benne még sosem csalódtam, pláne, hogy hozzá képest nagyon egyszerűnek tűnt az elkészítése.

Hozzávalók 3-4 személyre:

A tésztához:

250 g liszt

só

50 g vaj

200 ml víz

A mártogatóshoz:

100 g étcsoki kisebb kockákra törve

200 ml tejszín

fél rúd vanília kikapart magjai

egy 5 cm-es fahéjrúd

3-4 csík narancshéj a fehér része nélkül

ízlés szerint ¼ chili

A cukrozáshoz:

50 g porcukor (én a barna nádcukrot küldtem át kávédarálón, így maradtak benne nagyobb roppanós szemek is, nem csak a porcukor)

2-3 tk fahéj (nekem 2 elég volt)

Olaj a sütéshez

Először a vizet és a vajat felmelegítettem, amíg a vaj alolvadt. Közben kimértem a lisztet és összekevertem a sóval. Aztán a folyadékot a liszthez öntöttem, és gyorsan összekevertem, amíg sima nem lett. Érdemes megkóstolni, nehogy sótlan legyen. Fél órát pihentettem. Közben elkészítettem a fahéjas cukrot, amibe majd a kisült, meleg tésztát kell hempergetni. A csoki szószhoz a tejszínt lábosba tettem, hozzáraktam a vaníliamagokat, fahéjat és a narancshéjat (a chilit kihagytam), és felforraltam. Amikor felforrt, kikapcsoltam alatta a lángot és beletettem a csokit. Addig kevertem, amíg teljesen felolvadt.

A tészta kisütéséhez olajat melegítettem alacsonyabb lángon. A tésztát csillagcsőrű nyomózsákba tettem, majd a felmelegedett olajba szaggattam. A zsákból kinyomott 5-6 cm-es tésztahurkát ollóval vágtam le, így az olajba pottyant. Aranyszínűre sütöttem. Szűrőlapáttal papírtörlőre szedtem, és kis itatás után a kezem ügyébe készített fahéjas porcukorba hempergettem.

Még melegen érdemes fogyasztani, meleg csokiba mártogatva. Én csak akkor tudtam abbahagyni, amikor elfogyott.

Étcsokoládés trüffel

Tudom, nem valami jó az időzítés, mindenki telítődött az ünnepi édességekkel, de sebaj. Kicsit később is kipróbálhatjátok :) Az ajándékba kapott keserűcsoki táblák hasznosítására pont alkalmas.

A recept a „Finomságok ajándékba” c. nagyon jó kis könyvből származik. Elő-szülinapi ajándékba kaptam, hogy tudjak másoknak is ajándékozni. Igazán előrelátó ajándékozó :)

Érdemes jó minőségű csokoládéból készíteni, kakaótartalom legyen legalább 50%, de a 70% még jobb. Én csoki pasztillákat szoktam beszerezni 2,5 kg-os kiszerelésben, ez cukrász nagykerben kapható.

Hozzávalók:

150 g jó minőségű étcsokoládé

1 ek vaj

90 ml tejszín

1 tk neszkávé

1 ek rum

kakaópor

A vajat és a tejszínt egy lábosban felforrósítottam, amikor elkezdett gyöngyözni, kikapcsoltam alatta a lángot. Belekevertem a rumot és a kávét. A csokit ebbe a keverékbe tettem, és hagytam állni pár percig, amíg elkezdett olvadni. Végül alaposan összekevertem. (Ha nem olvad fel minden csoki darabka a keverés végére, gőz fölött az egészet össze lehet olvasztani.) Amikor teljesen lehűlt a keverék, 4 órára betettem a hűtőbe pihenni.

Aztán kávéskanállal kis darabokat szedtem belőle, amit gombócokká gyúrtam. Nem érdemes túl nagy golyókat csinálni, mert nagyon tömény, de jobb gyorsan gyúrni, hideg kézzel, mert a massza hamar megolvad és a tenyerünkön több lesz a csoki, mint a trüffelben. Végül a kakaót kis szűrőbe tettem, és ebben forgattam meg a golyókat.

Ha kreatívkodni akarunk, lehet másba is hempergetni a golyókat, pl. apróra vágott pirított mogyoróba, kókuszreszelékbe, összetört kávészemekbe vagy függőknek csokiforgácsba.

Csokis keksz (Chocolate chip cookies)

Nem mintha unnám a klasszikus, jól bevált kakaós-csokis kekszet, de azért kell egy kis változatosság keksz fronton is. Késő este álltam neki, hogy legyen mit majszolni a reggeli kávé mellé. Meglepően gyorsan elkészült, na meg könnyen. Nem túl édes, de elég csokis, és olyan kellemesen omlós, nem az a fogba ragadós fajta. Igazából semmi extra, házi sütik között átlagos, viszont házi keksznek nagyon finom.

A recept innen, kis módosítással. A liszt egyharmada nálam teljes kiőrlésű, a barna cukor helyett gyümölcscukrot, vanília kivonat helyett pedig házi vaníliás cukrot használtam. Most csak fél adagot készítettem, amiből 12 db lett.

Hozzávalók (teljes adag):

180 g puha vaj

120 g gyümölcscukor

2 ek vaníliás cukor

2 db tojás

300 g liszt

1 tk sütőpor

150 g étcsoki

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra (gázsütő), és előkészítettem egy sütőlapot. A vajat habosra kevertem a cukorral. Ezt most kézzel követtem el, ami nagyjából 10 percig tartott, mert annyira rendes szomszéd vagyok, hogy este fél tízkor már nem indítottam be a robotgépet. Amikor a cukor (viszonylag) elolvadt a vajban, hozzáadtam a tojást és azt is jól elkevertem a vajban. Aztán beleöntöttem a kockára vágott csokit és rászitáltam a sütőporral elkevert lisztet. Az egészet óvatosan összeforgattam, hogy a vaj habos állaga megmaradjon.

Púpozott teáskanálnyi adagokból vizes kézzel golyókat formáltam, rátettem a sütőlapra és ott nyomtam laposra, kb. 1/2-1 cm-esre. Ha ezt nem a tenyerünkkel, hanem a középső három ujjunkkal csináljuk, kap egy kis mintát a teteje.

Addig sütöttem, amíg szép színt kaptak. Ez nagyjából 20 percig tartott, bár a recept 10-12 percet ír. Azért legyetek résen sütés közben.

Csodás csokikrém (csokoládémousse)

Igen, ez olyan finom, mint amilyennek kinéz. Meg tömény is, szóval ezután zsírégetés kötelező. Flancosan nevezhetném csoki mousse-nak, de nem szeretek flancolni. Nekem ez „csak” csokikrém, csokihab.

Tortába, bonbonba szoktam tölteni, de ma vasárnap van, kicsit könnyedebb verzióban, magában ettük.

A recept a Praliné Paradicsomból, Praliné Zsuzsitól származik és nagyon bevált, jó vele dolgozni. A pillecukor házi készítésű, Wise Lady receptje alapján.

Az eredeti recepthez képest a csoki mennyiségét érdemes csökkenteni (60-50 grammra), akkor magában, önálló édesség is lehet.

Hozzávalók:

10 dkg étcsokoládé, magas kakaótartalommal

250 ml tejszín

6 db pillecukor

2 ek rum (elhagyható)

1-1/2 rúd vanília

1 ek kakaó (alacsonyabb kakaótartalmú csoki esetén)

1 csomag habfixáló

Először 5-6 evőkanál tejszínt felforraltam a vanília kikapart magjával. Majd beletördeltem a csokit és lassú tűzön felolvasztottam. Kikapcsoltam alatta a lángot és beledolgoztam a pillecukrot és a rumot. A kakaót is ekkor kell belekeverni. Hagytam hűlni.

Amíg hűlt, a tejszínt felvertem a habfixálóval a használati utasítás szerint. Végül apránként (5-6 lépésben) a csokiba forgattam a kemény habot.

Kiporcióztam és pár órára behűtöttem.

Ha tölteléknek használjuk, akkor a feldolgozás előtt is érdemes behűteni, hogy könnyebb legyen vele dolgozni.

Nálam csokitorta már nem születik e krém nélkül, és most már önálló desszertként is elfogy. Fantasztikusan finom, de holnap fel kell húznom a futócipőt.