Vegyes gyümölcsleves hidegen

Van már egy hasonló leves a blogon, de most kicsit egyszerűbben készítettem el, és többféle gyümölccsel. Volt itthon egy kis meggy, cseresznye, őszi- és sárgabarack, és egy kissé fonnyadt, árválkodó alma. Előző este készítettem el, így másnap ebédre szuperül behűlt és összeértek az ízek. A nyers baracktól, kicsit frissebb lett az íze.

Hozzávalók 4 személyre:

1 marék meggy és cseresznye vegyesen, kimagozva

4+2 db sárgabarack (hámozva) kimagozva

1 db őszibarack (hámozva) kimagozva

1 db alma hámozva, kimagozva

4 db szegfűszeg

egy kb. 5 cm-es fahéjrúd

750 ml víz

4-5 ek cukor

1-2 ek méz

1 tk keményítő

1 dl hideg tej

Először félbevágtam a meggyeket, cseresznyéket, plusz a barackokat és az almát felkockáztam.

A gyümölcsöket a fűszerekkel, cukorral és vízzel lassú tűzön feltettem főni. Miközben főtt a leves, csomómentesre kevertem a tejet és a keményítőt és leturmixoltam a levesből kihagyott két sárgabarackot.

Amikor a leves megfőtt (az alma is megpuhult), belecsorgattam a keményítős keveréket és besűrítettem vele a levest. Miután levettem a tűzről, átszűrve beleöntöttem a leturmixolt barackot, majd amikor már langyosra hűlt, a mézet is. Amikor teljesen kihűlt, betettem a hűtőbe, hogy még jobban összeérjenek az ízek.

Hűsítő meggyleves

Már nem is emlékszem hogyan, de túléltem ezt a pár nap kánikulát. Na jó azért arra emlékszem, hogy a kristálytiszta Balatonban hűsöltem, meg arra is, hogy ez a leves is segített átvészelni a dolgot. Nem tudom miért, de nagyon nehezen viselem a meleget. Talán mert téli gyerek vagyok.

Az előbbi okból kifolyólag ilyenkor este 10 után állok neki főzni, minimális hő felhasználásával és idén végre annak is utánaolvastam, hogy mely ételek bírnak hűtő hatással. Mit érdemes ebben a nagy melegben enni. Abszolút nem meglepő, hogy ezek az idénygyümölcsök, vagy pl. ide tartoznak a leveles zöldségek, a brokkoli, padlizsán, paradicsom, paprika, uborka, stb. Ilyenkor eszem citrusféléket, gabonák közül bulgurt, barna rizst és kölest és ilyenkor csúszik legjobban a joghurt, vagy a kovászos uborka (meg a sör). Savanyú és keserű.

Hogy a savanyú kategóriát gyarapítsam, itt van ez a saját fejlesztésű meggyleves. Alapvetően tejszín nélkül készítem. Egyrészt nem annyira szép látvány, amikor a savas meggyleves kicsapja a tejszínt, másrészt így könnyebben emészthető.

Hozzávalók:

500 g meggy

750 ml víz

3 ek barnacukor

4-5 db szegfűszeg

½ rúd fahéj

2-3 karika narancs

½ narancs leve

a tálaláshoz tejszín vagy tejszínhab

Az eljárás ugyanaz, mint a hideg gyümölcslevesnél. A cukrot, fűszereket és a narancsot feltettem főni a vízzel. Közben megmostam és kimagoztam a meggyet. Amikor a lé felforrt, 5 percig főztem, majd levettem a tűzről és 5 percig hagytam állni, hogy a fűszerek kioldódjanak. Ezután átszűrtem/kihalásztam belőle a fűszereket és a narancskarikákat, a levet pedig visszatettem a tűzre. Beletettem a meggyet és addig főztem, amíg a gyümölcs megpuhult (ez szintén kb. 5 perc). Amikor elkészült, belemerítettem párszor a merülőmixert, hogy intenzívebb íze legyen, és belefacsartam fél narancs levét. Végül a lábost hideg vízbe állítottam, hogy a leves gyorsan lehűljön és minél előbb be tudjam tenni a hűtőbe.

Kellemesen fűszeres, nagyon gyümölcsös hűsítő leves. Kis tejszínhabbal vagy csak sima tejszínnel lehet flancolni. Jó hűsölést :)

Téli meggyes diós süti

Nem speciálisan téli, csak nyáron kevésbé sütök meggybefőttből süti, és a dió is kevesebb. Na jó, mégis inkább téli sütemény ez.

Elsőre nem ezt a receptet szemeltem ki, de nem volt kedvem a rezgős fajtához, inkább valami piskótásabb jellegűt kerestem. Szokás szerint tök más volt a kiindulási alap a Nagy süteménykönyvből (cseresznye, mandula, tejfölös tészta), de így sikeredett. Kivételesen nem grammokkal méricskélős, hanem elég hozzá egy mérőpohár, meg egy kisebb női marok.

Hozzávalók egy kis tepsihez (20x25 cm):

1 db tojás

2 dl joghurt vagy tejföl vagy fele-fele

1 dl cukor

2,5 dl liszt

½ csomag sütőpor

egy csipet só

25-30 dkg magozott meggybefőtt

1 (kisebb női) marék dió

kevés vaj és liszt a tepsi kikenéséhez

Először kimagoztam a meggyet, és durvára vágtam a diót.

A formát kikentem vajjal, majd beliszteztem.

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra.

A tojást elkevertem a tejföllel, joghurttal. Majd hozzáadtam a cukrot, és addig kevertem, amíg feloldódott. Végül belekevertem a sóval és a sütőporral elkevert lisztet. Amikor a sütő már elérte a megfelelő hőfokot, a masszát a tepsibe öntöttem, belepotyogtattam a lecsöpögtetett meggyet, és a tetejére szórtam a durvára vágott diót. 25 perc alatt megsült.

Igazán egyszerű, nem pancsolós süti, a télhez képest pedig egészen gyümölcsös, jól esik. A ropogós, pirult dióról a tetején már nem is beszélve.

Hideg gyümölcsleves barackkal sűrítve

Nem szeretek panaszkodni, de most egy kicsit fogok. Most eltekintek attól, hogy a nagy melegre panaszkodjak, és inkább arról panaszkodom, milyen pofátlan árakon árulják a Lehelen a gyümölcsöt. Drága, de legalább silány. Hetek óta akármennyit kőröztem az árusok között, elkerülve azokat, akik már a 6 év alatt átvertek, nehezen találtam ár/érték arányban megfelelő gyümölcsöt. Nyeltem egyet, és bevásároltam, mert a gyümölcsnek most van szezonja, most kell enni. De komolyan elgondolkoztam azon, hogy egyáltalán vegyek-e?

Lehet sírni a fagykárról, meg a sok esőről meg a szárazságról, de akkor főzzön belőle lekvárt, meg szörpöt, vagy pálinkát és adja el úgy. Persze ez biztos nem ilyen egyszerű, de továbbra sem értem, miért kell 1200 Ft-ért penészes, összeesett málnákat, meg fonnyadozó, ropogósnak hirdetett cseresznyét árulni. És mégis megveszik. Tudom, nem kell a Lehelen vásárolni, mehetek máshova is. Hát azt hiszem, fogok is…

Na de vissza a leveshez.

Sosem hittem el, hogy a meggy édes is lehet. Most belefutottam. Olyan finomat sikerült vennem, ami már-már aszalt meggyre emlékeztető aromájú. (Megjegyzem, ez volt az a hely, ahol még nem csalódtam az árusban.) E mellé jött egy kis kajszi, őszi és cseresznye. Mivel a kajszi nagyon kásás, ám annál ízetlenebb volt, arra gondoltam pont jó lesz a levest besűríteni. A gyümölcslevesek nálam általában ugyanazzal az alappal készülnek, csak a gyümölcs változik a szezonnak megfelelően.

Hozzávalók:

300-400 g gyümölcs

750 ml víz

6 ek cukor vagy méz

fahéj, szegfűszeg, 1-2 citromkarika

1 dl tejszín

200 g kajszi

2 ek méz

Egy lábosba öntöttem a vizet, a cukrot, 3 db szegfűszeget, fél rúd fahéjat, a citromkarikákat és feltettem főni. (Ha mézzel készítem, akkor a mézet csak akkor teszem bele, amikor 40 °C alá hűlt a leves.)

Amíg forrt, megtisztítottam, kimagoztam a gyümölcsöket. Amikor felforrt a fűszeres lé, lassú tűzön 5 percig főztem, majd kikapcsoltam alatta a gázt és lefedve 5 percig hagytam állni, hogy a fűszerek kioldódjanak.

Aztán a levet átszűrtem, visszaöntöttem a lábosba és beletettem a gyümölcsöket. Addig főztem, amíg a meggyek megrepedtek. Levettem a tűzről és hagytam pihenni.

Közben a kajszit és a tejszínt 2 ek mézzel összeturmixoltam, aztán a levesbe kevertem. (Ha nem akarunk kajszival sűríteni, akkor csak simán belekeverjük a tejszínt a levesbe.) Jól behűtöttem.

Lehet, hogy kicsit bonyolultnak hangzik, hogy szűrögetem a levet, de én nem nagyon szeretek ráharapni semmilyen fűszerre, meg kerülgetni az ázott citromkarikákat. Ráadásul, másnapra túl erőssé válik a fűszerezés és a citrom fehér része is megkeserítheti a levest. Tudom, finnyás vagyok :)

Ez a nyers gyümölcsös sűrítés igen jót tett a levesnek, kicsit tartalmasabb lett tőle. Mérgemet feledtetendő kisebb adag tejszínhab komplexummal ettem. Az meg nekem tett jót.

Marhahúsleves nem lehet meggyszósz nélkül II.

Az előző részben elmeséltem, hogyan is készült az elegáns és tiszteletreméltó marhahúsleves. Ma elmesélem, hogyan készült közben a meggyszósz.

Fellapozván az erre vonatkozó irodalmakat, szokás szerint nem találtam túl sok mindent. Illetve találtam, de az nem igazán az, amire én gondoltam. Mióta egyszer hallottam egy mesterszakácsot nyilatkozni a főzelékekről, vannak igényeim. Ő elmesélte, hogy egy főzelék attól még lehet jó, hogy egyszerű. A berántott zöldségalaplében főzve az adott zöldséget, finom, nem liszt-ízű főzelékhez juthatunk, mert a liszt megfő. Ki is próbáltam egy borsófőzeléken és nagyon bevált. Azóta mindent így készítek, ami habarásos vagy rántásos. Mindezt csak azért meséltem el, mert a meggyszósz is ebbe a kategóriába esik. A receptek többségében vízben megfőzik a meggyet, jó esetben valami fűszerrel, és a végén beleöntik a liszttel elkevert tejfölt. És kész. Ez megint liszt-ízű maradna. Azt is tudtam, hogy családomban a meggyszósz a karamellizált cukorral kezdődik. Emlékszem kicsi koromban, amikor Nagymamámmal mentünk Pestről a telekre, meggyszezonban mindig vittünk magunkkal főtt marhahúst és ott a telken, a frissen szedett meggyből főztük villanyrezsón a meggyszószt. Azt is nagyon szerettem.

Szóval megvoltak a nagy pillérek, elindultam a saját fejem után.

Hozzávalók:

1 üveg meggybefőtt kimagozva

2 ek cukor

3 db szegfűszeg

4 db kicsi fahéj (ez nem egészben volt a zacskóban, hanem tört darabokban, ha jól emlékszem H. Rozi-féle)

3 nagy ek tejföl

1 ek liszt

Először a cukrot alacsony lángon karamellizáltam. Majd apránként hozzáöntöttem pár evőkanál meggylevet. A meggylé mindenképpen lehűti a karamellt és meg fog szilárdulni, de tovább forraltam és akkor a cukor szépen beleolvadt a meggy levébe. Amikor a karamell teljesen felolvadt, beletettem a lisztet és csomómentesen elkevertem. Aztán fokozatosan hozzáöntöttem az összes meggylevet és a tejfölt. Jól elkevertem, majd beleöntöttem a meggyeket és a fűszereket. Szépen lassan, gyakran kevergetve, takaréklángon főztem körülbelül 20 percig.

Azt hiszem én magam lepődtem meg a legjobban, hogy mennyire finomra sikerült. Karamelles, krémes, simulékony. Nem az, amit megszoktunk.  Nagyon büszke vagyok rá. Valószínűleg néha társítom majd egy-egy sült hússal.

Szeretitek a meggyszószt?