Paprikás sajtos melegszendvics

Az utóbbi időben ez lett az egyik kedvenc vacsoránk. Tudom, hogy pirítóst, meg melegszendvicset szikkadtabb kenyérből szokás csinálni, én mégis jobban szeretem friss kenyérből. Ezt a gyors receptet innen lestem el, nyers fokhagyma helyett csak granulátumot szoktam beletenni, és már a pritamint sem reszelgetem, amióta felfedeztem az ajvárt.

Hozzávalók 3-4 adaghoz:

100 g reszelt sajt

kb. 4 tk reszelt pritamin vagy ajvár

kb. 4 ek majonéz vagy amennyit még felvesz a krém

1/2 gerezd fokhagyma vagy egy csipet fokhagyma granulátum

só, bors

4 szelet kenyér

A sajtot, paprikát összekevertem annyi majonézzel, hogy kenhető, sűrű masszát kapjak. Megkentem a kenyereket, majd grillsütőben megsütöttem.

Édesköményes gombapástétom

Múlt héten tetőzött a felvágottas kenyér fóbiám, amire a húsvéti rengeteg hús elfogyasztása rátett még egy lapáttal. Mivel a tejtermékekről leszokóban vagyok, új vacsora-félék felé kacsintgatok. A reggelit változatosabban meg tudom oldani, de a vacsival már gondok vannak ha se vaj, se sajt, se felvágott. Aztán amikor azon törtem a fejem, hogy akkor mi a manót kenjek a kenyérre, belém hasított a gondolat, hogy minek egyáltalán szendvics vacsorára? Milyen lenne, ha mondjuk tésztasaláták, meleg saláták, mártogatósok, sült zöldségek váltanák fel a szendvicsezős vacsorákat? És ha mégis kenyér, akkor mi van a zöldséges kencékkel? Hosszú „ezt ki fogom próbálni” listámról ezt próbáltam ki először.

Szóval a receptet egyik kedvenc oldalamon, itt találtam. Első körben csak fél adagot készítettem, de itt a teljes mennyiség szerepel.

Hozzávalók 375 ml-hez:

1 db édeskömény gumó

230 g barna csiperke

1 ek magos mustár

2 ek olíva olaj

3 szál kakukkfű levelei

só, bors

1 tk balzsamecet

Először a sütőt előmelegítettem 220 °C-ra és előkészítettem egy sütőlapot, amit kibéleltem sütőpapírral.

A köményt megpucoltam, zöld részét levágtam, majd felkockáztam (kb. 1x1 cm-re), a gombát megmostam és vastagabb szeletekre vágtam. A zöldségeket egy tálba tettem és összekevertem a mustárral, 1 evőkanál olíva olajjal, sóval, borssal és a kakukkfű levelekkel.

A fűszerezett zöldségeket szétterítettem a sütőlapon úgy, hogy ne nagyon fedjenek át, majd 15 percig sütöttem, amíg lett egy kis színe a köménynek.

Amikor kisült, kicsit hagytam hűlni, majd robotgépbe tettem 1 teáskanál balzsamecet kíséretében és párszor egy-egy másodpercig aprítottam. Végül hozzáöntöttem még egy evőkanál olíva olajat és addig daráltam, amíg pástétom állagú lett, de azért maradtak még benne nagyobb zöldségdarabok is. Még egyszer ellenőriztem a fűszerezést, majd kis zárható üvegbe töltöttem.

Elvárások nélkül fogtam bele, úgyhogy kicsit meglepett, mennyire jól illik egymáshoz a sült édeskömény és a gomba. Abszolút gombakrém ízű egy kis pikáns beütéssel. Nálam bekerült a kedvenc kencék közé.

Tojáskrém light

Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy amíg a reggelik nagyon változatosak, a vacsorák kissé egyhangúak lettek: felvágott, sajt, felvágott, sajt, néha 1-1 saláta… Uncsi. Így bevezettem a heti két szendvicskrém készítést, és máris színesebb a nap utolsó étkezése. Ehhez persze össze kell szednem magam. Első körben fellapoztam a 80’-as évekbeli szakácskönyveimet, hogy ihletet merítsek. A következő krém a tojáskrém lett. Szeretem a régimódi vajas változatot is, de azt most egészségügyi okokból hanyagolnom kell. Ezt a könnyű változatot találtam ki helyette. Az ízesítők mennyisége csak hozzávetőleges, bátran lehet variálni saját ízlés szerint.

Hozzávalók:

3 darab keményre főtt tojás

1 púpozott tk joghurt

2 ek majonéz

só, bors,

1-1 késhegynyi curry por és őrölt kömény

1 csapott tk pirosarany

1 tk snidling (lehet mélyhűtött is)

A tojásokat tojásszeletelőn kétszer áttoltam, majd deszkán kisebbre vágtam. Tálba tettem, és összekevertem a többi hozzávalóval. Jó ha van pár órája összeérni.

Sültzöldség krém

Történt egy szép napon, hogy a gonddal ápolgatott, nevelgetett koktél paradicsomom egy véletlen baleset folytán levetette magát az ablakból. Személyi sérülés nem történt, de a paradicsomok szárai nagyrészt eltörtek. Mondanom sem kell, tele voltak bogyókkal. Miután a fehér bolyhos szőnyegből kitakarítottam a földet, leszüreteltem a paradicsomokat. Ezután egy rövid kétségbeesés következett: mit lehet csinálni velük, hogy ne vesszenek kárba. A társaság egy része piros volt, a másik része még éretlen, nehezített feladat. Aztán eszembe jutott, hogy láttam Fűszeres Eszternél sült paradicsomból készült levest. Mivel úgyis ki akartam próbálni ezt a műfajt, körbenéztem, hogy mit lehetne még összesütni a paradicsomokkal. A padlizsán adta magát, és a hűtőben dekkoló, fűszeres olajban érlelődő fokhagyma (aldis) is beleillett a képbe. Hát így született ez a csodás, őszies kenyérrevaló.

Hozzávalók:

1 közepes méretű padlizsán

kb. 20 dkg koktél paradicsom

4-5 gerezd fokhagyma ízlés szerint

1 fej lilahagyma

csipet füstölt fűszerpaprika (elhagyható)

só, bors, olívaolaj

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra. Egy kisebb tepsi aljába olívaolajat locsoltam.

A padlizsánt és a lilahagymát kockára vágtam. A fokhagymát megpucoltam és a gerezdeket 3-4-be vágtam mérettől függően. A paradicsomokat bevágtam, és a fokhagymadarabokat egyesével a közepükbe tettem. Az összes zöldséget a tepsibe szórtam, sóztam, borsoztam, és a tetejére is locsoltam egy kis olívaolajat. A forró sütőben addig sütöttem, amíg az összes zöldség megpuhult és kissé megpirult.

Amikor kihűlt, tálba tettem és botmixerrel pürésítettem némi olívaolaj és füstölt paprika társaságában. Szükség szerint lehet még sózni, borsozni.

Igen markáns ízű kence: a sült paradicsom tényleg nagyon finom dolog. Pirítóssal, sajttal tökéletes húsmentes vacsora.

Jó dolog ez a sült zöldségesdi.

Füstölt halas szendvicskrém

Nem is tudom hogyan történhetett. Ma sok hét után végre nyugodtan, kényelmesen nekiállhattam új recepteket böngészni meg a konyhában tenni-venni. Végre összerakni azt a szendvicskrémet, amit már vagy fél éve kinéztem magamnak, és amihez azóta is mindig megveszem a doboz sajtkrémet reménykedve, hogy végre kipróbálhatom a receptet. Előrebocsájtom, utálom a halat. Ez a kenyérrevaló mégis nagyon vonzott, mert füstölt hal van benne. Azt kivételesen szeretem. A füstölt hering konzerv már vagy egy éve a spájzban lapult, már nem is emlékszem, melyik országból hoztuk. Kár volt vele eddig várni, mert nagyon egyszerű és nagyon finom.

A recept Jamie Főzőiskolájából származik, kisebb módosítással. A mennyiségek hozzávetőlegesek, mert így mindenki saját ízlése szerint alakíthatja. Ha visszafogottabb ízt szeretnénk, több sajtkrémet tegyünk bele.

Hozzávalók 4 személyre:

1 doboz füstölt hal konzerv ( én heringet használtam, töltősúly: 123 g)

1 szál újhagyma

½ lime leve

50-75 g natúr sajtkrém (én a sima aldisat használtam)

½-1 ek tejszínes torma

só, bors

Egy tálban összekevertem a sajtot és a tormát. Egy nagy vágódeszkán felkarikáztam a hagymát, rászedtem a bőrétől megfosztott halat, ráreszeltem a fél lime levét, végül csavartam rá egy keveset a levéből is. A deszkán szecskáztam apróra (olyan Jamie-sen), közben jól elkeverve, így az ízek jobban elvegyültek. Végül a halas keveréket a tálba tettem a tormás sajt mellé, sóztam, borsoztam és ráfacsartam a lime maradék levét. Alaposan összekevertem. Biztosan jót tett volna neki, ha hagyom pihenni és érlelődni, de nem tudtam kivárni. Forró pirítóssal, uborkával eszméletlen jó volt. Füst, sajt, lime, torma egyben. Vendégvárónak sem utolsó és szerintem a sör is jól csúszna utána.

Csípős, sajtos padlizsánkrém

Kata ismét itthon, a spájz újra üzemel. Sajnos nem sikerült több bejegyzést írnom kintről, mert nem igazán volt időm főzni, meg mindent csak nagy kiszerelésben lehetett kapni. Így kipróbáltam a „jobbnál jobb” készkajákat, meg konzerveket, amitől teljesen kikészült a gyomrom. Van valami ebben a tartósítószer ellenzős mizériában…

Na de mielőtt elutaztam volna, igyekeztem minden maradékot kitakarítani a hűtőből. Megsütöttem a fél padlizsánt, előszedtem a maradék sajtkrémet (friss sajt típusú, aldis), ami már nem volt elég egy szelet kenyérre, fűszerek, meg ihlet és született egy kicsit csípős, sajtos, majonézes padlizsánkrém. Igazából összeturmixoltam mindent, amit a padlizsánkrémhez enni szoktam :)

Hozzávalók:

1 padlizsán

4-6 ek majonéz

2 ek olívaolaj

3 ek sajtkrém

só, bors, chilipor ízlés szerint

1 gerezd fokhagyma áttörve (elhagyható)

pár csepp citromlé

A padlizsánt sütőben megsütöttem, még melegen megpucoltam (azbeszt kezeimmel). A húsát tálba tettem és hagytam kihűlni. Majd az összes hozzávalót összeturmixoltam, hogy jó könnyű legyen, végül sóztam, fűszereztem.

Nem egy randi előtti kaja, de a fokhagyma ki is hagyható belőle. Pirítóson, friss paradicsommal jó igazán. Itt a padlizsánszezon. Hajrá!

Céklás-diós hummusz

Cékla és River Cottage rajongó lévén bűn lett volna nem kipróbálni ezt a receptet. Kenyérre valónak én sem gondoltam volna, pláne nem dióval. Ez a váratlan íz pedig engem is meglepett.

A cékla nálunk sajnos inkább csak savanyúság formájában létezik, pedig annyi másra lehetne használni pl. sütibe, salátába téve, sült változatban köretnek, vagy éppen mártogatósnak, kenyérre valónak. Tudom, nem mindenki szereti, de lehet, ha nem lennénk elrontva a főtt, puha, savanyú cékla ízével, sokkal nyitottabbak lennénk más felhasználási módokra.

A hummusz eredetileg egy közel-keleti mártogatós, kence főtt csicseriborsóból, szezámpasztából, fokhagymából, és citromléből. Ez a céklás változat kicsit fűszeresebb, és engem inkább az indiai ízekre emlékeztet, de ez csak a római kömény miatt van.

A karácsonyi könyvtermés egyikéből (River Cottage minden napra) származik a recept, kivételesen egy az egyben átvéve.

Hozzávalók:

50 g dió

1/2 ek római kömény

25 g szikkadt kenyér

200 g főtt cékla kockára vágva

1 ek tahini (szezámpaszta, keleti boltokban kapható, de én egyszerűen szezámmagot pirítottam és mozsárban pépesre törtem)

1 gerezd zúzott fokhagyma

1 citrom leve

só, bors, esetleg olaj

A diót serpenyőben megpirítottam. A római köményt ½ percig pirítottam, amíg elkezdett illatozni, hagytam kihűlni. A késes robotgépbe dobtam a kenyeret és a diót, összeaprítottam. Aztán hozzáadtam a céklát, szezámkrémet, fokhagymát, római köményt (de nem az összeset), a citromlé felét, sót, borsot és jól összeturmixoltam. Kóstolás után még lehet igazítani az ízén.

Csoda szép színe van, az íze pedig igazán váratlan, cékla is, dió is, fűszeres is egyszerre. Kevés feta jellegű sajttal, ínyencek kecskesajttal is kipróbálhatják.

Kettőhuszonkettő: guacamole

Egy hűtőben árválkodó avokádó epedve várta felhasználását. Mivel a várakozásban kissé megérett, már nem nyert felvételt egy salátába, viszont krémnek kitűnő alapnak bizonyult. Mondjuk egy guacamoléba.

Ennek a mexikói eredetű krémnek sokféle receptje van. Alapja az avokádó, hagyma, fokhagyma, olívaolaj, citrom (vagy lime), só, bors és chili paprika vagy tabasco szósz.

Én a hagymamentes, paradicsomos változatot kedvelem. A következőképpen készült.

Hozzávalók:

1 avokádó

1 paradicsom (érdemes leforrázni és meghámozni)

1 lime

só, bors, chili (por vagy friss apróra vágva)

Az avokádót félbe vágtam, kivettem a magját, majd a gyümölcs húsát kikanalaztam egy tálba. Meglocsoltam a lime levével és összetörtem villával. A paradicsomot felkockáztam, aztán az avokádóhoz kevertem. Sóztam, borsoztam és megszórtam chilivel. Jól összekevertem és a hűtőbe tettem összeérni.

Nem csak tortilla chipsszel jó szerintem, hanem csak úgy magyarosan, kenyérrel is.

Végtelenül egyszerű és a hozzávalóktól függően abszolút jól variálható.

A körözött új dimenziói

Túl egy éven, és a körözött eddig még nem volt. Nem is baj, mert folyton alakul…

Régen ki nem állhattam, de aztán rájöttem, milyen finom is az otthoni. Mert sajnos nagyon sok helyen ettem olyat, ami juhtúrót sem látott. Nálunk a családban csakis a juhtúrós változat dukál. Hagymával, köménnyel, paprikával és egy kis vajjal.

Múltkor viszont, amikor vacsorára készült, kihagytam belőle a hagymát, lévén másnap emberekkel kell érintkezni a munkahelyen. Azon kívül, hogy nem égett a gyomrunk másnap, a szájszagunktól sem ájultak el. Ezek után gondoltam, most már elolvasom, hogyan is készül az eredeti liptói kőrözött. Ismét az Ínyesmesterért nyúltam. Akinek megvan, házi feladat elolvasni a körözöttre vonatkozó fejezetet. (Sajnos szerzői jogok miatt nem idézhetek, pedig nagyon szeretnék.) A lényeg: juhtúró, szardella, kapri, sör és ha akad, akkor egy kis sült libamáj. Pici mustár, pirospaprika, de hagyma semmiképpen (jó úton járok).

Na akkor: a kaprit nem szeretem, a szardellát mégúgyse, de a többit boldogan vállalom. Egy másik forrás szerint vaj is mehet bele.

Alapanyagok híján és az ízlésficamom következményeként ez lett a győztes változat:

100 g juhtúró

40 g puha vaj

1 kk pirospaprika

1 csipet őrölt kömény

½ kk mustár

só

1 ek sör (sajnos az üveg többi részét meg kell inni a körözöttes kenyér mellé)

Az összes hozzávalót jól összekevertem és szorosan lefedve egy éjszakára a hűtőbe tettem érni.

Barna kenyérrel lenne az igazi, de a mákossal sem rossz. Főleg, hogy nagyon bejön nekem ez a sajt-mák kombináció.

Ha pedig másképp szoktátok elkészíteni a körözöttet, egyszer próbáljátok ki így is.

(ja és a körözött csupa rövid ö :)

Fácánpástétom

Hónap vége volt és különben is kellett a hely a mélyhűtőben. A karácsonyi fácánleves maradék húscafatait fagyasztottam le, hogy az ínséges időkben legyen belőle pástétom. Igen finom példány volt, úgyhogy rossz nagyon már nem lehet. Recept természetesen nem sok, elvárás annál inkább. De hát így jár az, aki vadászcsaládba kerül.

Csak azért gondoltam megosztani, hátha valaki véletlenül fácánlevesből származó hússal találja szemben magát, ne essen kétségbe.

Hozzávalók:

20 dkg főtt fácánhús

1-2 ek füstölt szalonna zsír

1/2 dl száraz fehérbor

1 kicsi babérlevél

kb. 75 g puha vaj (lehet több is)

2 kk mustár (lehet több is)

só, bors

Egy serpenyőben felolvasztottam nagyjából 1 ek füstölt szalonnából származó zsírt, rádobtam a fagyott húsdarabokat és takaréklángon fedő alatt felolvasztottam. Amikor már kiengedett a hús, hozzátettem a babérlevelet és ráöntöttem a bort. Fedő alatt hagytam még kicsit, hogy hassanak egymásra.

Egy tálba tettem a vajat, mustárt, húst (és a levét, ha marad) babérlevél nélkül. Sóztam borsoztam, aztán ráengedtem a botmixert és finom pépesre zúztam.

Jellegzetes fácán íz, a többi csak rásegít. Vajas kenyérrel. Semmi faxni.

Karfiolkrém kenyérre

Szerintem inkább tejbegrízre hasonlít, de nem, nem az. Kenyérre kenhető, fűszeres zöldségkrém. Új dolgok után kell nézzek, mert ez már nem állapot.

Egyszerűen nem találok kedvemre valót a felvágottas pultokban. Már az ára sem érdekel, csak ennék már valami ipari hulladéktól különböző felvágottat, ami friss és gusztusos. Olyan nagy elvárás ez? Úgy tűnik, marad a házi kolbász, füstölt sonka és szalonna, ha húst kívánnék. Azt legalább tudom, honnan van. Ha nem, arra meg tökéletesen jók lesznek ezek a kencék. Most kezdek rájönni, mennyivel változatosabban ettem, amikor húsmentesen éltem. Szerencsére most vissza tudok nyúlni ezekhez a régi receptekhez.

Ilyen ez a karfiolkrém is. Igazából nem nagy kunszt különböző magokból, zöldségekből és hüvelyesekből krémeket gyártani. Finomak, táplálóak és nagyon feldobják az étkezést. Nekem most már csak egy jó savanyú fekete kenyér hiányzik…

Hozzávalók:

25 dkg karfiol rózsa

pár levél bazsalikom

1 kis fej hagyma fele finomra reszelve

majonéz

só, bors

késhegynyi őrölt kömény a könnyebb emészthetőség kedvéért

A karfiolt kevés vízzel, sóval és a bazsalikomlevelekkel puhára pároltam. Amikor elkészült, lecsepegtettem és botmixerrel pürésítettem. Innentől kezdve ízlésemnek megfelelően ízesítettem sóval, borssal, hagymával. A végső állagát a majonéz adta meg. Lehet készíteni vajjal is, ekkor fele annyi kell belőle, mint karfiolból.

Lezárt dobozkában (mert azért van szaga) hűtőben hagytam összeérni.

Szerintem nyugodtan lehet kísérletezni mindenféle fűszerrel, rátok bízom.

Ágyő felvágottas pult!

Zsírban sült máj

Bár már fűtött házakban élünk, meleg ruhákban járunk, a szervezetünk még mindig a természet része. Tartalékolásra buzdít, hiszen megjött a hideg. Zsírért kiált. Legalábbis az enyém. Zsíros kenyérre, hurka-kolbászra, kásákra és magas tápértékű ételekre vágyik. A tiétek nem?

Nálam ez jelzi a tél beálltát.

Biztos mindenki háza táján készül ilyen sült máj, amit kihűlve betakar a fűszeres zsír. Nagyon szeretjük.

Az lenne az igazi, ha kacsamáj sülne szárnyas zsírjában, én viszont valamiért ragaszkodom a mangalicához. Szóval ez most egy mangalicazsírban sült kacsamáj kakukkfűvel, majorannával és bacon-nel.

A recept kedvenc sörözőnk csapos hölgyétől származik.

Hozzávalók:

20-25 dkg kacsamáj

12-13 dkg mangalicazsír

1 ág kakukkfű

1 kk friss majoranna

1-2 szelet bacon

A zsírt egy magasabb falú láboskában felolvasztottam. Közben kockára vágtam a szalonnát és megtisztítottam a májat. Amikor a zsír felolvadt, beletettem a szalonnát és nagyjából 5 percig sütöttem benne. (Később jutott eszembe, hogy rémlik valami arról, hogy ki kell venni a szalonnát a zsírból.) Utána beleraktam a fűszereket és a májat. Akkor jó, ha a zsír teljesen ellepi a májat. Letakarva újraforralás után, takaréklángon megsütöttem. Akkor jó, ha a májba szúrva már nem bugyog fel véres lé.

Amikor kisült, kivettem a májakat, tálkába tettem, majd ráöntöttem a zsírt a fűszerekkel. Hidegben hagytam dermedni.

Friss ropogós kenyérrel, vagy (esetünkben) császárzsömlével, picit megsózva fogyasztandó. A bacon és a fűszerek nagyon feldobják a zsírt és a májat egyaránt.

Tessék kipróbálni és elraktározni!

Niva sajt vajjal

Igen, már megint sajt. Mivel a hűtő tele van cseh sajtokkal, és különben is, előző életemben egér lehettem, mert imádom a sajtot.

Hívhatnám márványsajtos vajkrémnek is, de nem az. A főszerep a sajté, a vaj csak katalizálja az ízeket.

Sörkorcsolyának szokás adni: egy adag niva sajt, egy adag (kicsivel kevesebb) vaj és pár szelet savanykás kenyér. Villa, kés és mehet is a keverés. Az Ínyesmesterben olvastam, hogy régen volt rá példa, hogy a kőrözöttet nem összekeverve hozták ki, hanem a kedves vendég magának keverhette ki a kenyérrevalóját. Na ez is ilyen. Persze lehet otthon flancolni robotgéppel, meg minden, de egy sörözőbe ritkán visz magával ilyeneket az ember.

Nagyon hangulatos. Megint azt kell mondjam, a csehek tudnak élni. Tudnak enni és olyan szerencsések, hogy jó sörre is igényük van. Tudom, nekem lassan már az ég is kékebb Csehországban, de nem tudok napirendre térni a felett, hogy kint milyen jókat és minőségit lehet enni-inni kevesebb pénzért.

És akkor itt utalnék vissza az előző bejegyzésre, miért írtam a kis Tihany camembert a receptbe. Miután hazahoztunk pár doboz hermelint, de nem akartuk egyből felhasználni, más sajtot kerestünk a boltban. Amikor hazavittük, láttuk, hogy ugyanabban a cseh gyárban készült, mint amit kintről hoztunk. A doboza is ugyanolyan. Döbbenetes nem? Ti meg szoktátok nézni, honnan származnak a tejtermékek? Eszetekbe jutna kételkedni, hogy a Tihany névre keresztelt sajtot nem itthon gyártják? És mindezt honnan tudja meg a kedves vásárló? A dobozon feltűntetnek egy oválist, benne legfelül a származási ország betűkódja, alatta a gyár kódja. PL, CZ, D, SK. Többségében. Aminek nagyon örülök, mert finomabb, de szívesebben ennék hazait. Ha ehető lenne, vagy elérhető lenne az ehető.

De bánatomat inkább egy újabb adag vajas nivába fojtom, meg egy finom szűretlen sörbe.

A történet más penészes sajtokkal is működik, ami éppen kapható. Nagyon finom, borzasztóan egyszerű. Próbáljátok ki!

Fűszeres bagett

Ismét egy gyors kaja az újrahasznosítás jegyében. Mert így jár az, aki nem tervez előre és tele van még hasznosítható maradékokkal. Szokatlan, eddig még nem tapasztalt érzés :)

Reggel találtam egy darab házi bagettet a kenyértartóban a friss zsemlék mellett. Sajnáltam volna bedarálni morzsának, még csak két napos volt, úgyhogy vacsorát terveztem belőle.

Múltkor Anazar oldalán találtam meg a rém bonyolult receptet, hogyan is készül a fűszervajas sült bagett. Én is hasonló véleményen vagyok: a boltit simán felül lehet múlni a házi változattal.

Ma itt volt az alkalom, hogy kipróbáljam. Amíg azon gondolkodtam, milyen friss fűszernövény kerüljön a vajba, belekotortam a mindent elnyelő fűszeres kosárkámba. Itt gyűlnek azok az egzotikusabb, ritkább fűszerek, fűszerkeverékek, amiknek nagyon meg tudok örülni és gyorsan megveszem. Így akadt a kezembe a fűszervaj fűszerkeverék (íz-tár), ami són és növényeken kívül nem tartalmaz mást. Bio boltokban és hasonló helyeken kapható (10 g 85.- Ft volt). Nem is keresgéltem tovább.

A sütőt előmelegítettem maximális fokozatra.

A bagettet srégen (milyen hülye szó) bevagdostam.

Kb. 5 dkg vajat kikevertem 1 kávéskanál fűszerkeverékkel és a bevagdosott szeletekre kentem. Sütőlapra tettem, bespricceltem vízzel és 10 percre a sütőbe tettem.

Hm. Ropogós külső, puha, vajas, fűszeres belső. Laktató, igen ízletes vacsora. Komolyan tessék kipróbálni.
(Megjegyzés: kipróbáltuk, zsemlével is nagyon jól működik.)

Krémfehér sajtkrém

A minap egy nyári élménybeszámolós baráti találkozón voltam. Jó volt látni, hogyan kaptak kedvet az eddig konyhát kerülő barátnőim az ételkészítéshez. Ezért érdemes volt blogot indítani :). Szendvicsek, muffinok, finom kenyérre kenhető krémek. Na és a fogyasztható szuvenírek! Portói Portugáliából, kekszek Szardíniáról, és egy kis hordó sör Csehországból. Jót ettünk és persze egymásnak is örültünk. Aztán hazáig gurultunk.

Azóta sem jutok be a konyhába, legfeljebb egy mosogatás erejéig. Tele a hűtőm maradék alapanyagokkal. Mindenből egy kicsi. Mivel mostanában nem csúsznak a felvágottak egyre több kenyérre kenhető krém készül. Most is ilyet terveztem.

Találtam egy darab krémfehér sajtot a hűtőben és eszembe jutott a parti sajtkréme. Igen Zsó megihletett a fetás sajtkrémed! :)

Főleg futás után esett jól ez a kissé sós történet. A balkonládában árválkodó azonosítatlan fűszernövények közül is szedtem egy csokorral. A bazsalikom biztos, de a másik talán majoránna volt, bár azt hittem szurokfű. Végülis egy család. Finom és kész.

Hozzávalók:

50 g krémfehér sajt vagy feta

50 g natúr sajtkrém

egy kis marék friss zöldfűszer (szurokfű és bazsalikom a legjobb)

zöldbors

fokhagyma (granulátum)

A sajtokat összetörtem.

A zöldfűszereket megmostam és apróra vágtam. Majd hozzákevertem a sajtokhoz. Borsoztam, fokhagymáztam és kész is.

Szép, finom, egyszerű és nagyon jól variálható. Nagyon szeretjük. Friss zöldfűszer, aszalt paradicsom, sóhiányban szenvedőknek olajbogyó. Érdemes kipróbálni!

Köszi Zsó! :)

Zöldborsópüré, kismókusok kenyérre is kenhetik

De jó is lett volna ez a színes köret az előző VKF fordulóra! Na de most már mindegy. Előbb vagy utóbb, de felkerül a bejegyzések közé.

Hát a születése története két szálon fut. Sokszor néztem Nigellát a spektrumon, milyen könnyedséggel rittyent össze ételeket, közben szorgosan jegyzeteltem. Akkor még nem szabadultam be a konyhába, de a recepteket eltettem, hátha jók lesznek még valamire. Egyszer láttam, hogyan készít harmatkönnyű gyors vacsorát. Sült lazacszeletek zöldborsópürével. Akkoriban, még nem igazán jártam a konyha közelében, hogy újdonságokat próbáljak ki, de azért megjegyeztem magamnak ezt az elkészítési módját is a borsónak. Aztán pár éve zöldborsófőzeléket készítettem „hűdeegészséges” módra és nem akartam lisztes habarással elrontani. Úgy gondoltam, majd a felét pürésítem, a másik fele meg borsó alakú maradhat. Turmixolás közben annyira megtetszett a színe, hogy inkább az egészet pürésítettem, így lett belőle az, ami. Ex-Kosztosom azóta is emlegeti, hogy milyen jó színe van és milyen finom volt. Szerintem különleges, mégsincs benne semmi különös. Csak hát szokatlan.

És itt egy ritka pillanat, amikor nem írok mennyiségeket, mert én is csak érzésre főztem :)

Most egy kicsit másképp készült. Hirtelen gondolattól vezérelten úgy csináltam meg, mint a krumplipürét szoktam. Simán, enyhén sós vízben, egy gerezd fokhagymával megfőztem, leszűrtem és vajjal, tejjel összeturmixoltam. Egy kicsit utána sóztam, és jól megszórtam törött borssal. Utólag jöttem rá, ez az, ahogy Nigella anno készítette, csak talán ő tej nélkül törte össze.

Így kicsit krémesebb lett, mint korábbi társai. Nekem nagyon bejön. Most elég kevés készült, úgyhogy a maradékot kenyérre kentem. Egy kis sajttal a tetején különlegesebb lett a vacsorám.

Érdemes kipróbálni.

Ti szeretitek a zöldborsópürét?

Húsvét darálva

A hétfői sonkából még mindig maradt egy kicsi. A felét későbbi felhasználásra lefagyasztottam, a maradékot kikevertem szendvicskrémnek.

A konyhaasztal felett van egy keretem, tele régi receptekkel. Van egy újságcikk is a kézzel írt receptek között, ahol szendvicskrémek vannak összegyűjtve. Innen vettem az ötletet (na meg külső behatás is volt benne), hogy kikeverjem ezt a kenyérrevalót. Persze megnéztem több forrást is. Volt olyan, ahol a sonkát, a tojást és a tormát darálták össze. Gyakorlatilag a húsvéti sonka menüt. Én ennyire nem követtem a témát.

Hozzávalók 2 személyre:

8 dkg maradék sonka

4 dkg vaj

2-3 ek tejföl

bors

1 kk mustár

1 kk reszelt torma

A húst apróra vágtam, majd elkevertem a vajjal és a tejföllel. Tekertem rá egy kis borsot és beletettem a mustárt, tormát. Az egészet jól összedolgoztam botmixerrel.

Jó kis krémes dolog jött ki belőle. Retekkel, újhagymával, salátával ettük, de így is elég tömény volt. Főleg, hogy az emésztést megkönnyítendő, egy kis eperfagyival fojtottuk le.

Ennyi elég is volt a sonkából.

Házi májkrém

Szeretem a májkrémet, de az évek múlásával, a bolti példányoknál egyre bővült az összetevők listája, és sajnos olyan dolgokkal, ami nem válik egészségünkre. Gyerekkoromban sokat jártunk kempingezni és mindennapi menü volt a konzerv májkrém. Nem tudtam megunni. Ma már változott a helyzet. A bolti sajnos még mindig finom, de az összetevők miatt már nem merem megenni. Bámulatos mivel etet minket az élelmiszeripar…

Amikor már nagyon nem bírtam, próbáltam recepteket keresni, de sajnos nem nagyon találtam. Májpástétom ezrével, de májkrém sehol. Egyet azért találtam, de abból a szakácskönyvből eddig még semmi finomat nem sikerült főznöm. Így hát fogtam az alapokat és nekiálltam gondolkodni. Végül ez sült ki belőle.

Hozzávalók

15 dkg kacsamáj

1 kisebb fej vöröshagyma

1 ek zsír (legjobb a kacsazsír)

1 kk mustár

3 ek habtejszín

só, bors, majoránna

Először megpucoltam a hagymát és apróra vágtam. Egy edényben felforrósítottam a zsírt, rádobtam a hagymát, és takaréklángon üvegesre pirítottam. Közben felkockáztam a májat. Minél kisebbre, annál hamarabb megsül. Amikor megsült a hagyma, rádobtam a májat és megszórtam borssal, majoránnával. Takaréklángon addig főztem/sütöttem, amíg fakanállal szét tudtam nyomni. Sűrűn kell kevergetni, hogy mindenhol jól átsüljön. Aztán hűlni hagytam. Amikor kihűlt, hozzáadtam a mustárt, tejszínt, sót és botmixerrel összedolgoztam.

A fűszerezéshez ezek a kiinduló arányok, de egyéni ízlés szerint lehet változtatni a mennyiségeken. Kezdetben vajat használtam tejszín helyett, de akkor elég nehéz kenni. Egy kicsit édeskés, és meglepő módon máj ízű. Nem erre számít az ember. Szezámmagos alátéttel pláne nagyon finom. Én nagyon szeretem, mert amellett, hogy igen intenzív íze van, tudom, mit eszek. Egyáltalán nem hiányzik az ipari szalonna és a keményítő.

Érdemes nekifutni. Könnyű elkészíteni és gyorsan megvan.

Szeretitek a májkrémet?