Krumplifőzelék

Meglepődve vettem észre, hogy eddig visszatartottam a krumplifőzelék receptjét. Végtelenül egyszerű. Annyira, hogy elgondolkodtam, tényleg feltegyem-e. De hát nem csak gasztro, hanem blog is, és ez is előfordult a konyhában. Amúgy abszolút egyetértek Apukám nézetével, miszerint jó főzeléket készíteni a legnehezebb dolog. Senki nem szereti a nyers lisztgalacsinokat, meg a sótlan esetleg elsózott , folyós vagy kőkemény főzeléket. Úgyhogy ne csináljatok ilyet :)

A második dolog volt, amit megtanultam elkészíteni, és azóta is ugyanúgy készítem. Hetekig el tudnék élni rajta. Ez amolyan tejfölös, babérleveles, borsikafüves fajta, ami fasírttal az igazi. Természetesen sokat számít a krumpli minősége, fajtája is. Szerintem a sárga, lisztesebb fajta a legjobb erre a célra (azt hiszem Ella a fajtaneve).

Hozzávalók 2 személyre:

½ kg krumpli

1-2 db babérlevél

1 kis doboz tejföl

1 ek liszt

borsikafű

A krumplit meghámoztam, karikára vágtam és annyi sós vízzel tettem fel főni, amennyi éppen ellepi. (Lehet leveskockás vagy vegetás vízben is.) Beletettem a babérlevelet és megfőztem. Amikor elkészült, belekevertem a liszttel és borsikafűvel elkevert tejfölt. Felforraltam, és picit főztem, amíg a liszt is megfőtt. És kész is. Érdemes kivenni belőle a babérlevelet, mert az állás alatt a babérlevél körül megkeseredik a habarás. (Meg nem túl kellemes dolog ráharapni sem.)

Igazi, „semminincsitthonmitfőzzek” kaja.

Zöldbabfőzelék sitty-sutty

Ismét csak azt tudom mondani, hogy öregszem. Ízlik a zöldbabfőzelék. Ha ezt a szüleim megtudják... Vagy csak amióta önállósodtam megeszem a saját főztöm. Nincs válogatás. Mert a főzelék jó. Konzervből meg pláne, ha késő este nincs túl sok energiám megfőzni a másnapi ebédet.

Így jártam tegnap is. Mert hát nagyon rendes tulajdonos lévén elmentem a lakógyűlésre. Biztosan minden házban vannak nem teljesen ép, buzgómócsing lakók, esetleg érdekellentét a lakók között. Nálunk ez hatványozottan megvan. Persze elég sok lakás van a házban, így nagyobb az előfordulási valószínűségük is. Minden vágyam az volt, hogy munka után még végigüljek két és fél óra cirkuszi előadást, sok fellépővel. Ha legalább szórakoztató lett volna. De sajnos nem volt az. Elcsodálkoztam azon, hogy felnőttnek mondott emberek, engem letegezve (30 éves múltam), mennyire kulturálatlanok tudnak lenni. Hozzáteszem, diplomás emberekről beszélek. Ahol a vita kimenetele hangerő kérdése. Voltak ott cifra szavak és fizikai kakaskodás is. És a belvárosban lakom. Hogy is szokták mondani? Nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje, hanem, hogy alacsony a kerítés. Na de több szót nem is érdemelnek. Még egy érv a kertes ház mellett...

Szóval miután hazaestem az állati gyűlésről, nekifogtam a másnapi ebédnek. Konzervből.

Hozzávalók:

2 ek olívaolaj

1 ek teljes kiőrlésű liszt

1 üveg zöldbab

1 kis fej hagyma

3 ek tejföl

Először leszűrtem a zöldbabot és a levét felfogtam egy tálban. Mindezt csak azért, mert az üvegből nehéz kiönteni csak a levet. Az olajat felforrósítottam, majd rászórtam a lisztet és csomómentesre kevertem. Kicsit pirítottam, aztán apránként, gyorsan felöntöttem a lével. Csomómentesre kevertem és beletettem a hagymát egészben. Takaréklángon, fedő nélkül nagyjából negyed órát főztem, amíg a hagyma megpuhult. Utána beleöntöttem a zöldbabot és belekanalaztam a tejfölt. Amikor megint felforrt, levettem a tűzről, kivettem belőle a hagymát és párszor belemerítettem a merülőmixert, hogy intenzívebb zöldbab íze legyen. Klasszikus feltéttel, tükörtojással fogyasztottuk.

Elég gyorsan elkészül és nincs liszt-íze, mert a liszt megfő a lében. Nekem nagyon jólesett a savanykás íze. A tányéron egy csepp pirosaranyat kevertem bele, amitől még jobb lett. Kezdő konyhatündéreknek is ajánlom kipróbálásra. Mert jó főzeléket készíteni szerintem nem könnyű.

Ti mit főztök lakógyűlés után?

Trendi tökfőzelék

Így hónap végén már igyekeztem a mélyhűtőből és a spájzból összehozni az ebédeket. Nagyon büszke vagyok magamra, sikerült. Egy igazi klasszikus mára. Tökfőzelék fasírttal.

Egy régebbi bejegyzésemben (Marhahúsleves nem lehet meggyszósz nélkül II.) már említettem találkozásomat a megreformált főzelékekkel. Hozzá kell tennem, nem vagyok nagy főzelékes. Eddig elkészíteni sem szerettem. De ma külön öröm volt, mert a meggyszósz és társai már bebizonyították, hogy a főzelék finom is tud lenni, ha odafigyelek. A szokásos dolgokon kívül felhasználtam némi zöldség alaplevet és tökmagolajat (csak úgy rokonsági alapon). A pontos mennyiségeket nem tudom, mert kivételesen mindent érzésre tettem bele (úgy látszik öregszem).

Hozzávalók (nagyjából) 2 személyre:

250 g tök

3―4 ek tejföl

kb. 1 dl zöldség alaplé

2 ek tökmagolaj

1 ek liszt

¼ közepes hagyma

só, citromlé, kapor

Először felforrósítottam az olajat és rászórtam a lisztet. Egy picit pirítottam, majd lehúztam a tűzről és apránként hozzáöntöttem az alaplevet. Közben folyamatosan kevertem, hogy csomómentes maradjon. Amikor visszatettem a tűzre, beletettem a tejfölt, kaprot és a cikk hagymát. Jól elkevertem, aztán beletettem a tököt és megsóztam. Nagyjából 20 percig főztem takaréklángon, amíg a tök és a liszt is megfőtt. Amikor elkészült, kiszedtem a hagymát, de a két felső levelet a főzelékben hagytam. A főzelék 1/3-át kivettem, összeturmixoltam (a hagymalevelekkel együtt), aztán visszakevertem a darabos részhez. Öt―hét csepp citromlével savanyítottam. Hát ennyi.

Nekem nagyon bejött, hogy nem liszt-ízű, hanem lehet benne érezni a tököt. A pürésített rész miatt intenzívebb az íze. A tökmagolajtól kicsit zöld lett, de ez nem vált hátrányára. Ízben nekem összejött, mégiscsak rokonok.

Szeretitek a tökfőzeléket?