2011. december 2., péntek

Korhelyleves


Egyre jobban fel van adva a lecke főzés terén. Lehetőségekhez képest tartom magam ahhoz, hogy idény dolgokat és saját éghajlaton termett dolgokat fogyasszunk. Ez egyre nehezebb, pláne, hogy nem annyira kívánom a húst. A második tél, hogy ezzel próbálkozom. Nincs kényszerérett paradicsom, földet sem látott paprika. Az agyonkezelt és utaztatott banánról és hűsítő citrusfélékről nem is beszélve. Nekem már nem hiányoznak. Van helyette alma, körte, aszalt gyümölcsök. Zöldségekből sütőtök (ami sütibe is kiváló), cékla, gyökerek, krumplik, káposztafélék mennek. És tele a spájz téliesített produktumokkal. Persze még dolgozom rajta, hogy ezekből változatos étrend jöjjön ki a végén.
Mára valami kevésbé húsos, de laktató levest akartam főzni. Mondjuk korhelylevest. Mert savanyú káposzta nélkül nem élet az élet. Kell a cévitamin…
Ha jól emlékszem másnaposság tüneteire kiváló orvosság, de ez a veszély mostanában nem fenyeget. Csak úgy kellett a savanyú.
Ez egy nagyon egyszerű leves, fő alapanyaga a savanyú káposzta. pH-ja ízlés kérdése, én jó savanyún szeretem.
A recept kis változtatással a planétás recept kártyák egyikéről származik. Emlékeztek még? :)
Hozzávalók:
20 dkg savanyú káposzta
15 dkg füstölt kolbász
1 db vöröshagyma
Füstölt szalonna
2 tk pirospaprika
1 db babérlevél
1 kk kömény
borsikafű
Pár szem bors
Só
2 dl tejföl
1 ek liszt
A szalonnát apró kockára vágtam és zsírjára sütöttem, beletettem az apróra vágott hagymát és lassan üvegesre pirítottam. Utána rádobtam a káposztát, megszórtam paprikával és hozzákevertem a többi fűszert is. Felöntöttem fél liter húslevessel plusz 2 dl vízzel, de lehet csak vízzel is hígítani (nagyjából 7 dl). Sóztam borsoztam és lassú tűzön hagytam főni.
Közben felkarikáztam a kolbászt, és amikor a káposzta már félig megfőtt, hozzáadtam a leveshez. Amikor elkészült, belekevertem a liszttel elkevert tejfölt és még 10 percig főztem, hogy ne maradjon liszt ízű. Még egy utolsó kóstolás, fűszerpótlás és kész.
Friss kenyérrel kitesz egy bő fogást. Nagyon finom.

2011. november 29., kedd

Éjszakás kenyér


Na, belopóztam a konyhába, amíg munka nem figyelt és megvilágosodtam. Kenyér ügyben.
Reggel szerettem volna végre rendes, nem gépben sült kenyeret enni. Ötkor nem szívesen keltem volna ezért, úgyhogy kísérleteztem egyet. Valahonnan rémlett (talán Limara vagy Fűszeres Eszter blogtollából), hogy be lehet tenni a tésztát éjszakára a hűtőbe, meg fog kelni, csak lassan. Így is tettem. Este begyúrtam a tésztát, bedobozoltam és betettem a hűtőbe éjszakázni. Reggel kivettem és 1,5 órára meleg helyre tettem, hogy magához térjen.
Közben begyújtottam a sütőt. Mivel mostanában eléggé szétfolynak a kerek kenyereim, előszedtem a szakajtómat. Úgyis csak hajgumikat tároltam benne, arra meg most copf híján nem igazán van szükségem. Bevált :)
Tehát amikor kivettem a hűtőből a tésztát, átgyúrtam és áttettem a szakajtóba, amit lisztes konyharuhával béleltem ki. És akkor itt jön a mai megvilágosodás. Úgy kell betenni a szakajtóba, hogy a majdani alja legyen felül. Ha ráborítjuk a sütőlapra, felül lesz folytonos, nem úgy, mint a képen, ahol pont fordítva csináltam és szétnyílt, alul viszont folytonos lett. Aki tudott követni, az nagyon ügyes, aki nem, azt megértem :)
A másodszorra megkelt tésztát ráborítottam egy fém pizzasütő lapra, megspricceltem vízzel és betoltam a sütőbe. Ezt a szép kenyeret 200 °C-on sütöttem 45 percig.
Tegnapelőtt rendes adagot csináltam, vagyis a klasszikus fél kiló lisztből készülőt, de annyira hamar elfogyott, hogy emeltem az adagon.
Hozzávalók:
150 g teljes kiőrlésű liszt
600 g finomliszt (magas sikértartalmú)
490 ml/g langyos víz
23 g friss élesztő
1 ½ ek só
A tésztához a lisztet, sót tálba tettem, belemorzsoltam az élesztőt és ráöntöttem a vizet. Pár percig hagytam állni, aztán 10 percig gyúrtam. Letakarva tettem a hűtőbe. Itt az a lényeg, hogy jól le legyen lezárva. A zárt térben és hidegben keléstől kap egy kis savanykás ízt a kenyér.
Nagyon-nagyon finom. Szép, érett selymes ízű. Abbahagyhatatlan…

2011. november 24., csütörtök

Gyömbéres sütőtökleves


Előjöttem a spájzból. Konzervben még megvagyok, néha előszedem magam. Nem kérek elnézést, nem mentegetőzöm. Ez van. Meló van, csinálni kell. Az már más kérdés, hogy nem eszem rendesen (magamhoz képest). Ha anyukám lennék, már aggódnék (Anya, ne aggódj!). Éhen nem halok, csak minőségileg éhezek. Alkotói válság. Az hagyján, de már ujjnyi vastag por van a konyhában és meglátszik a lábnyomom, ha bemegyek.
Mivel az agyam a munkán pörög, nem tudok előre tervezni kajában, ebből jönnek a spontán főzések, ami elég szokatlan érzés. Nem szeretem. Nekem heti terv kell. A sütőtök azért egy biztos pont volt. Vagy süti vagy leves, de valaminek lennie kell.
Leves lett.
Szemeztem Jamie receptjével, de végül az egyszerűbb „klasszikus” recept mellett döntöttem. Majd legközelebb flancolok.
Asszem ez azon ritka receptek egyike, amit érzésre, ízre főzök, nem grammra.
Hozzávalók nagyjából:
40 dkg hámozott, kimagozott sütőtök
2 ek tökmagolaj, vagy olíva olaj
Fél liter zöldségalaplé vagy fél liter leveskockás lé
Fél hüvelykujjnyi gyömbér
Só, bors, szerecsendió, chili
Egy lábosban felmelegítettem az olajat, rádobtam a kockára vágott sütőtököt és kevés vízzel fedő alatt puhára pároltam. Amikor megpuhult, összeturmixoltam, ráöntöttem az alaplevet, sóztam borsoztam, végül hozzáadtam a nyolc részre vágott gyömbért.
Nagyjából még 20 percig főztem, hogy kicsit sűrűbb legyen. Közben folyamatosan ízesítettem szerecsendióval, chilivel, gyömbérrel (por), amíg jó nem lett (teljesen szubjektív). Mivel az alaplé régóta állt a fagyóban, már nem volt annyira fitt, tettem bele egy negyed leveskockát is.
Én jó gyömbéresen szeretem, egy kis vegeta ízzel. Tényleg egyéni ízlés szerint lehet főzni. Igazi téli laktató leves.
Hajrá!
Megjegyzés: utálok levest fotózni. Utálok sötétben fotózni. Ma sötét is volt, leves is volt…

2011. november 15., kedd

Hagymás kenyér


Ami inkább egy lamantinra hasonlít, mint kenyérre, bár a fotón csak az orrát dugja ki.
Most már kezd hideg lenni a fűtés nélküli konyhámban, ami nem igazán előnyös hagyományos kelesztéshez, így gépi sütésre kényszerülök.
Olyan kenyeret akartam sütni, ami kicsit kizökkent a fehér gépi és magos gépi egyhangúságából, viszont nem igényel sok előkészületet, pl. krumplifőzés. Hagymás kenyeret még nem csináltam, viszont pofátlanul drágának tartom ahhoz képest, hogy egy fej hagymával több van a tésztában. Így alakult, hogy hagymás kenyeret sütöttem.
A recept a 33 kenyér és péksütemény c. könyvecskéből származik, némi átalakítással.
Hozzávalók:
100 g teljes kiőrlésű liszt
400 g finomliszt
1 ek só
15 g friss élesztő
1 nagy fej vöröshagyma
2 ek mangalica zsír
325 ml langyos víz
A hagyma és zsír kivételével az összes hozzávalót betettem a kenyérsütő gép tartályába, megdagasztattam és megkelesztettem vele. Közben a zsíron üvegesre pirítottam az apróra vágott hagymát. Amikor megkelt a tészta, összegyúrtam a pirított hagymával. Először kicsit fura vele dolgozni, mert a zsíros tálban ide-oda csúszkál a tészta, de addig gyúrtam, amíg fel nem vette a zsírt. Megformáztam a kenyeret, és sütőlapra tettem, illetve újabban lukacsos, kerek pizzasütő lapot használok erre a célra. Megint hagytam pihenni, amíg a duplájára kelt.
A sütőt közben előmelegítettem 200 °C-ra.
Amikor megkelt, a kenyeret bespricceltem vízzel, majd betoltam a sütőbe. Nagyjából 10 percig sütöttem, aztán mérsékeltem a hőfokot 180 és 190 °C közé, permeteztem rá még egy kis vizet és további 30-35 percig sütöttem, amíg színt nem kapott. Amikor kivettem, a tetejét megkentem vízzel, és rácsra tettem hűlni.
Hát sokkal jobb, mint a bolti, az áráról nem is beszélve. Lekvárral nem az igazi, de sült hús zsírjával, vagy egy jó szendvicskrémmel nagyon finom.

2011. november 13., vasárnap

Zsírban sült máj


Bár már fűtött házakban élünk, meleg ruhákban járunk, a szervezetünk még mindig a természet része. Tartalékolásra buzdít, hiszen megjött a hideg. Zsírért kiált. Legalábbis az enyém. Zsíros kenyérre, hurka-kolbászra, kásákra és magas tápértékű ételekre vágyik. A tiétek nem?
Nálam ez jelzi a tél beálltát.
Biztos mindenki háza táján készül ilyen sült máj, amit kihűlve betakar a fűszeres zsír. Nagyon szeretjük.
Az lenne az igazi, ha kacsamáj sülne szárnyas zsírjában, én viszont valamiért ragaszkodom a mangalicához. Szóval ez most egy mangalicazsírban sült kacsamáj kakukkfűvel, majorannával és bacon-nel.
A recept kedvenc sörözőnk csapos hölgyétől származik.
Hozzávalók:
20-25 dkg kacsamáj
12-13 dkg mangalicazsír
1 ág kakukkfű
1 kk friss majoranna
1-2 szelet bacon
A zsírt egy magasabb falú láboskában felolvasztottam. Közben kockára vágtam a szalonnát és megtisztítottam a májat. Amikor a zsír felolvadt, beletettem a szalonnát és nagyjából 5 percig sütöttem benne. (Később jutott eszembe, hogy rémlik valami arról, hogy ki kell venni a szalonnát a zsírból.) Utána beleraktam a fűszereket és a májat. Akkor jó, ha a zsír teljesen ellepi a májat. Letakarva újraforralás után, takaréklángon megsütöttem. Akkor jó, ha a májba szúrva már nem bugyog fel véres lé.
Amikor kisült, kivettem a májakat, tálkába tettem, majd ráöntöttem a zsírt a fűszerekkel. Hidegben hagytam dermedni.
Friss ropogós kenyérrel, vagy (esetünkben) császárzsömlével, picit megsózva fogyasztandó. A bacon és a fűszerek nagyon feldobják a zsírt és a májat egyaránt.
Tessék kipróbálni és elraktározni!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...