2011. november 11., péntek

Lasagne kicsit egyszerűbben


Végre megint van kis időm normális, színes-szagos bejegyzést írni. Mert végre főztem igazi ebédet :).
Már régóta szemeztem Jamie Főzőiskolája c. könyvében figyelő lasagne recepttel, ami azzal kecsegtet, hogy mennyire egyszerű. Majdnem minden megvolt hozzá, csak tésztát kellett csinálnom. Mert mégiscsak friss házi tésztával az igazi. Ráadásul kipróbálhattam a saját készítésű paradicsom „konzervemet” is.
Egy hiba csúszott csak a számításaimba, nem kaptam sehol mascarponét. Ez lesz benne besamel helyett. Gyors helyzetfelmérés, frish käse tejszínnel. nem lehet rossz Bíztam benne, hogy működni fog. Parmezán helyett vettem egy zacskó mozzarellát és tettem belőle a rétegek közé.
Fél adagot csináltam, de 3-4 embernek is elég ez a mennyiség.
Hozzávalók:
2 szelet bacon szalonna
1 közepes hagyma
1 gerezd fokhagyma
1-1 db sárgarépa és szárzeller (én pár kocka répát és zellert tettem bele, csak úgy az íze végett)
Olívaolaj
1 kk szárított oregánó
250 g darált marha vagy sertés hús
1 db 400 g-os paradicsomkonzerv
Só, bors

125 g száraz lasagne tészta
250 ml krémsajt (nálam 2 db 100 g-os budget típusú frisch käse 5-6 ek tejszínnel kikeverve)
1 csomag mozzarella
1 db paradicsom és friss bazsalikom a tetejére
Először elkészítettem a bolognai mártást. Felszeleteltem a szalonnát, és apró kockára vágtam a zöldségeket, hagymát. (Lehet, hogy érdemesebb a zöldségeket reszelni.úgy jobban eltűnik a mártásban, nem kell kerülgetni.) Az olajat felmelegítettem és rádobtam a szalonnát, szárított oregánót, majd a hagymát. Amikor üvegesre pirult, hozzáadtam a zöldségeket és ráreszeltem a fokhagymát. Fedő alatt 10 percig pároltam. Utána rádobtam a húst, ráöntöttem a paradicsomkonzervet és fél üveg (fél konzervdoboznyi) vizet öntöttem rá. Sóztam, borsoztam és takaréklángon, fedő alatt, néha megkeverve 45 percig főztem. (Kicsit kevésnek éreztem a paradicsomot, úgyhogy hozzáfőztem még 1-2 dl hazai paradicsomlevet.)
Közben felszeleteltem a paradicsomot, a mozzarellát és lecsipkedtem pár levél oregánót a kiskertemből. A krémsajtot pedig összekevertem a tejszínnel, hogy kenhető legyen.
A tésztát nem szoktuk előre megfőzni, a szárazat sem. Hagyjuk, hogy a saját levében főjön meg.
A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra.
Vettem egy négyzetforma tűzálló tálat
Rétegezés: bolognai 1/3-a, tészta, krémsajt 1/3-a – sózni, borsozni, mozzarella 1/3-a, tészta, bolognai második harmada, tészta, krémsajt második harmada – sózni, borsozni, mozzarella második harmada, tészta, bolognai maradéka, tészta, krémsajt maradéka – sózni, borsozni, mozzarella maradéka, friss bazsalikom, paradicsomszeletek.
Nagyjából fél órát sütöttem, addig, amíg már éppen nem bugyborékolt belőle a leve. Nem jó, ha teljesen kiszárad.
Az elkészítése lényegesen egyszerűbb, mint az először bejegyzett lasagne-nak. Ízre is más egy kicsit, és nem kell utána annyit mosogatni. Nekem jobban ízlik és kevésbé fáradtam el, mint a múltkorinál.
Igen ízletes. Úgyhogy bátran továbbadom.

2011. november 8., kedd

Fokhagymaleves, česnečka

Remélem, még nem unjátok a cseh gasztro-mániámat. Ne aggódjatok, lassan lecseng. Ez most egy leves. Marketingértékét nagyban növeli, hogy nem készült róla fotó. Azonnal elfogyott. Talán még kevés is volt. Nem maradt mit fotózni :)
Rendkívül egyszerű, nagyon kevés hozzávalóból készül, mégis igen ízletes. Nem egy nagy vasziszdasz. Készülhet leveskockával vagy zöldségalaplével, esetleg krumpli főzőlevével is.
Recept innen.
Hozzávalók:
1 l víz és leveskocka
vagy 1 l zöldségalaplé
4 gerezd fokhagyma
½ kk majoranna
kevés őrölt gyömbér
½ kk egész kömény
250 g burgonya
bors
1 tk zsír
1-2 szikkadt zsömle, esetleg reszelt sajt
A vizet felforraltam, közben meghámoztam a krumplit és kisebb kockákra vágtam. A fokhagymát is megpucoltam és apróra vágtam.
Amikor a víz felforrt, beletettem a leveskockát (néha én is bűnözök) és minden hozzávalót.
Fedő alatt addig főztem takaréklángon, amíg a krumpli megpuhult. Közben megpirítottam a zsemlekockákat.
Elég egyszerű és ahhoz képest nagyon finom. Tessék kipróbálni!

2011. november 4., péntek

Niva sajt vajjal

Igen, már megint sajt. Mivel a hűtő tele van cseh sajtokkal, és különben is, előző életemben egér lehettem, mert imádom a sajtot.
Hívhatnám márványsajtos vajkrémnek is, de nem az. A főszerep a sajté, a vaj csak katalizálja az ízeket.
Sörkorcsolyának szokás adni: egy adag niva sajt, egy adag (kicsivel kevesebb) vaj és pár szelet savanykás kenyér. Villa, kés és mehet is a keverés. Az Ínyesmesterben olvastam, hogy régen volt rá példa, hogy a kőrözöttet nem összekeverve hozták ki, hanem a kedves vendég magának keverhette ki a kenyérrevalóját. Na ez is ilyen. Persze lehet otthon flancolni robotgéppel, meg minden, de egy sörözőbe ritkán visz magával ilyeneket az ember.
Nagyon hangulatos. Megint azt kell mondjam, a csehek tudnak élni. Tudnak enni és olyan szerencsések, hogy jó sörre is igényük van. Tudom, nekem lassan már az ég is kékebb Csehországban, de nem tudok napirendre térni a felett, hogy kint milyen jókat és minőségit lehet enni-inni kevesebb pénzért.
És akkor itt utalnék vissza az előző bejegyzésre, miért írtam a kis Tihany camembert a receptbe. Miután hazahoztunk pár doboz hermelint, de nem akartuk egyből felhasználni, más sajtot kerestünk a boltban. Amikor hazavittük, láttuk, hogy ugyanabban a cseh gyárban készült, mint amit kintről hoztunk. A doboza is ugyanolyan. Döbbenetes nem? Ti meg szoktátok nézni, honnan származnak a tejtermékek? Eszetekbe jutna kételkedni, hogy a Tihany névre keresztelt sajtot nem itthon gyártják? És mindezt honnan tudja meg a kedves vásárló? A dobozon feltűntetnek egy oválist, benne legfelül a származási ország betűkódja, alatta a gyár kódja. PL, CZ, D, SK. Többségében. Aminek nagyon örülök, mert finomabb, de szívesebben ennék hazait. Ha ehető lenne, vagy elérhető lenne az ehető.
De bánatomat inkább egy újabb adag vajas nivába fojtom, meg egy finom szűretlen sörbe.
A történet más penészes sajtokkal is működik, ami éppen kapható. Nagyon finom, borzasztóan egyszerű. Próbáljátok ki!

2011. november 2., szerda

Hermelín v bramboráku, avagy hermelin bundában

Ahoj!
Ismét itthon. Ismét cseh behatás a konyhában. A hosszúra nyúlt hétvégét újra a cseheknél töltöttük.
Ezúttal egy sajtos tócsnis receptet hoztam. Az egyik étteremben ettem a fent nevezett fogást, az ismeretlen eredetű húsmentes napokra való tekintettel.
Na de mi is az a hermelín? Nem az az aranyos állat (bár ahogy összeraktam van hozzá köze), hanem sajt. A camembert-hez hasonló külső, de annál lágyabb, jobban kezelhető belsőt takar. Íze nem markáns mégis jellegzetes. Ennél fogva sokféleképpen felhasználható. Talán ez a második leggyakrabban elkészített sajtféle a kvargli után (de ez csak az én meglátásom).
A hermelín gyakori sörkorcsolya hagymás, borsos pácban, de rántva sem ritka. Ez a tócsniba csomagolt változat a krumplis különlegességekhez tartozik.
Mivel a technológia nem állt rendelkezésre csak az alapanyag, és előbb készítettük el, mint utána olvastunk volna, sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Azóta kiderült, hogyan is készítik valójában. A cseh nyelvet az igen vicces gugli fordítóval fejtettem meg, nagy könnyes nevetések közepette.
Mindenkinek okulásul leírom én hogyan oldottam meg és ők hogyan csinálják :)
Hozzávalók 2 személyre:
2 kis Tihany camembert
Egy adag tócsni tészta innen
Olaj a sütéshez
A sajtot kivettem a papírdobozból és betettem a mélyhűtőbe, amíg kikevertem a tócsnit. (Igazából fél adag is elég hozzá, csak egy tojást nehéz felezni, meg pazarlás is.)
Aztán egyszerű módon kezembe vettem a kicsomagolt sajtot és bebugyoláltam annyi krumplis masszával, ami jól befedi. Óvatosan a forró olajba csúsztattam. Nagyjából 5 percig sütöttem nagy lángon és megfordítottam. Ezt a felét is sütöttem nagyjából öt percig. Fotózás, majd a félbevágás után teljes pánik. A közepe kicsit nyers maradt és a sajt sem olvadt meg belül. És akkor jött a Zuram, aki mindent megszerel, még a félbevágott hermelínt is. Befoltozta, majd türelmesen forgatva jól átsütötte mindkét felén.
Ez volt az a rész, amiből okulhattok és ne így csináljátok. A cseh leírások szerint kétféle módon is készülhet. Az egyik, hogy kiterítenek a serpenyő aljára egy adag tésztát, kb. fél cm vastagon és elkezdik sütni. Amikor van egy kis színe, de még nem teljesen jó, rárakják a sajtot és befedik még egy adag tésztával. Arany barnára sütik, majd megfordítják és a másik felét is átsütik. A másik változatban szintén kiterített tésztával kezdenek, de amikor kicsit megsült, a rárakott sajtot a félbehajtott tócsnival takarják be és úgy sütik át mindkét oldalát. Ilyenkor a középső része még össze tud sülni. Így én is meg tudtam volna csinálni :)
A krumplis bunda finom, ropogós, a sajt belül folyós. Nagyon finom és igen laktató.
(Legközelebb a cseh háziasszonyok receptjét is kipróbálom majd.)
Mai tanulság: ismeretlen étel elkészítésének előbb járj utána, aztán fogj hozzá...

2011. október 25., kedd

Müzli szelet házilag


Lassan tényleg élelmiszer boltot nyithatnék a saját készítésű cuccaimnak. Müzli szelet biztosan lesz benne. Rengeteg féle. A cerbona és a mindenféle bio óriás szeletek pedig elbújhatnak mellette.
Karácsonyra kaptam egy Gordon Ramsay szakácskönyvet, egy olyan könnyedén flancolós főzőset. Még nem sok minden készült belőle, mert egyenlőre csak ismerkedünk és bátorságot gyűjtök. Van benne egy gyerek részleg, ahol ez az édesség is szerepel. Már régóta el akartam készíteni.
A spájzban felhalmozódott pár csomag ajándékba kapott aszalt gyümölcs, meg jó lesz az még valamire kimért magocskák. Először arra gondoltam, három félét csinálok, aztán arra jutottam, hogy inkább csak egy félét, amibe több mindent beledobálok.
A készítés során volt egy pont, amikor biztos voltam a kudarcban, de szerencsére nem lett igazam. Titkon azért reméltem, hogy Gordon nem ad ki hülyeségeket. Tanulság is volt a történetben: ha azt írják, béleld ki a sütőformát, tényleg béleld ki, mert különben a végeredményt kiskanállal tudod csak kikaparni az aljáról. Szerencsére két formában sütöttem, úgyhogy a másik fele szeletelhető és gusztán tálalható lett.
Az eredeti receptet természetesen variáltam…
Hozzávalók:
75 g zabpehely
75 g árpapehely
75 g rozspehely
75 g búzapehely
100 g demerara
100 g vaj
30 g aszalt eper
40 g aszalt sárgabarack
25 g kesudió
25 g mandula
3 ek méz
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és ilyenkor kell kibélelni a sütőformát is sütőpapírral. Hússzor húsz cm-es, alacsony peremű formát.
A vajat felolvasztottam.
Közben a pelyheket tálba tettem és összekevertem az apróra vágott magvakkal, gyümölcsökkel és a cukorral.
A mézet belekevertem a vajba, végül a száraz hozzávalókkal is alaposan összekevertem. Belesimítottam a formába és a tetejét lelapogattam egy kanál hátuljával. Na itt voltam biztos benne, hogy nem fog sikerülni, mert semmi nem tartja össze az összetevőket.
A sütőben 25 percig sütöttem, amíg a teteje megpirult.
Amikor kivettem a sütőből, még mindig biztos voltam benne, hogy dirib-darabra fog esni az egész. A formában hagytam kihűlni. És láss csodát, összeállt a szelet.
Deszkára borítottam és úgy vágtam fel.
Naggyon finom. A cukor karamellizálódik, a gabonaszemek és magok kicsit megpörkölődnek és néha bele lehet futni egy-egy lágyabb gyümölcsbe. Messze felülmúlja a bolti társait és nagyon könnyű elkészíteni.
Tessék kipróbálni!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...