2011. december 15., csütörtök

Wokban sült pecsenyemáj almával, dióval, zellerrel és sonkával


Ismét elképzelős, tájleírós bejegyzés következik. Szeretek természetes fényben fotózni. Az most nem igazán van, úgyhogy ez a bejegyzés is kép nélkül marad.
Ezt az ebédet az itthon fellelhető idénydolgok ihlették. Szerettem volna valami ízzel teli jutalomfalatot az utóbbi napok konyhahiánya után. Persze legyen gyors, mert éhen halok.
Arra gondoltam, a máj lehetne alap, süljön hozzá alma, mert az már bevált. A zeller sem rossz, csak ne nyersen. Dió? Lilahagyma? Sonka? Ez már ígéretes íz kavalkád :) Krumplipürével? Na jó, ez se legyen szokványos, elő a házi reszelt tormával és zsíros tejjel.
Hozzávalók per fő:
10 dkg pecsenyemáj
1 kis édes alma
1 ek vékony szálakra vágott zeller
1 női marék dió
1 szelet frikandó sonka
1 kis lilahagyma
1 tk zsíradék (nálam pecsenyezsír)
A máj mindkét felét nagyjából 3 részre vágtam hosszában.
Az almát négybe vágtam és kivágtam a magházát. A cikkeket keresztben szeleteltem fel.
A zellert vékony, gyufaszál méretűre vágtam.
A diót nagyjából felaprítottam, de csak úgy módjával.
A sonkát is szálakra vágtam.
A hagymát durván 12 részre úgy, hogy a levelei szétessenek.
Először megpirítottam a diót, majd kiöntöttem kis tálkába. A wokból kitöröltem az apró dió darabokat és folytattam a sütést. Felolvasztottam a zsírt és egymás után rádobtam a zöldségeket és a sonkát. Nagyjából 2-3 percig pirítottam őket folyamatosan kevergetve. Aki erős, vagy könnyű a wokja, dobálva rázogathatja is. Aztán hozzáadtam a májat és addig kevergettem, amíg át nem sült teljesen. Végül beletettem a diót és még egy percig sütöttem, hogy összeálljanak az ízek. Sóztam, borsoztam.
A krumplipürét a szokásos módon készítettem. A végén tettem bele a tormát és egy kis tejszínt.
Jó választás volt.
A máj finom puha, a zöldségek még roppanósak és jól el vannak együtt. Az alma édessége, a zeller karakteres íze feldobva a sonkával és a ropogós pirult dióval. A tormás krumplipüré már csak hab volt a tortán.

2011. december 14., szerda

Marcipán házilag


Igen. Én is nekifutottam. Mert hát sok minden készült már a konyhámban, ami jobb, mint az ipari.
Mivel erős bennem a kritikus hajlam, bátran kijelenthetem ez még nem az a szamos fajta. Nem az, amit megszoktunk, de legalább mandulából van. Talán pont azért más, mert a fő összetevők nem a cukor meg az aroma.
Az igazi marcipán természetesen keserű mandulát is tartalmaz, ez adja meg a jellegzetes ízét. Keserű mandula híján egyenlőre aromával próbálkoztam. Nekem így is ízlett, de azért a klasszik marcipán íz hiányzott.
A marcipán, attól függően tartalmaz cukrot, hogy egyszeres, kétszeres, vagy háromszoros. Vagyis a cukor mennyisége egyszerese, kétszerese vagy háromszorosa a mandulának.
Ez most egy egyszeres verzió, úgynevezett sütőmarcipán, ami alacsony cukortartalmának köszönhetően nem folyik szét sütés közben (elvileg).
A recept egyöntetű, akárhol olvastam. Az Ínyesmestertől a bloggerekig mindenkinél. Én a cukrot barna nádcukorral értelmeztem, és talán legközelebb a gyümölcscukrot is kipróbálom majd.
Hozzávalók:
100 g mandula hámozva
50 g barna nádcukor
50 g barna nádcukor + 25 g/ml vízből főzött szirup
A mandulát leöntöttem forró vízzel és pár percig állni hagytam. Ekkor annyira felpuhul a héja (nem a csont, hanem a másik :), hogy könnyen kinyomható belőle a mag. Ezután kicsit hagytam száradni.
Amikor megszikkadt a mandula, a cukorral együtt, adagonként ledaráltam a kávédarálón. Közben felfőztem a szirupot. Amikor minden ledarálódott és felfőződött, jól összegyúrtam egy masszává.
Sütőpapír alatt megformáztam és pár napig hagytam szikkadni.
Őszinte leszek, az íze nem hasonlít marcipánra, úgyhogy tettem bele egy kávéskanálnyi keserű mandula aromát. Ez felidézte bennem a kémia órák emlékét, amikor a tanárnő körbevitte a sárgabarack, mandula és körte aromákat. Félelmetes volt. Most is az. Egy löttynek, hogy lehet mandula illata, amikor nem is látott növényt.
Bámulatos, hol tart már a tudomány…
Na nem akartam senki kedvét elvenni a házi marcipán gyártástól, sőt lehet próbálkozni dióval, mogyoróval vagy pisztáciával is. A mandulánál mindenesetre jó, ha van kéznél keserű is.

2011. december 11., vasárnap

Karfiolkrém kenyérre


Szerintem inkább tejbegrízre hasonlít, de nem, nem az. Kenyérre kenhető, fűszeres zöldségkrém. Új dolgok után kell nézzek, mert ez már nem állapot.
Egyszerűen nem találok kedvemre valót a felvágottas pultokban. Már az ára sem érdekel, csak ennék már valami ipari hulladéktól különböző felvágottat, ami friss és gusztusos. Olyan nagy elvárás ez? Úgy tűnik, marad a házi kolbász, füstölt sonka és szalonna, ha húst kívánnék. Azt legalább tudom, honnan van. Ha nem, arra meg tökéletesen jók lesznek ezek a kencék. Most kezdek rájönni, mennyivel változatosabban ettem, amikor húsmentesen éltem. Szerencsére most vissza tudok nyúlni ezekhez a régi receptekhez.
Ilyen ez a karfiolkrém is. Igazából nem nagy kunszt különböző magokból, zöldségekből és hüvelyesekből krémeket gyártani. Finomak, táplálóak és nagyon feldobják az étkezést. Nekem most már csak egy jó savanyú fekete kenyér hiányzik…
Hozzávalók:
25 dkg karfiol rózsa
pár levél bazsalikom
1 kis fej hagyma fele finomra reszelve
majonéz
só, bors
késhegynyi őrölt kömény a könnyebb emészthetőség kedvéért
A karfiolt kevés vízzel, sóval és a bazsalikomlevelekkel puhára pároltam. Amikor elkészült, lecsepegtettem és botmixerrel pürésítettem. Innentől kezdve ízlésemnek megfelelően ízesítettem sóval, borssal, hagymával. A végső állagát a majonéz adta meg. Lehet készíteni vajjal is, ekkor fele annyi kell belőle, mint karfiolból.
Lezárt dobozkában (mert azért van szaga) hűtőben hagytam összeérni.
Szerintem nyugodtan lehet kísérletezni mindenféle fűszerrel, rátok bízom.
Ágyő felvágottas pult!

2011. december 9., péntek

Sajtos pogácsa


Ne haragudjanak a kedves olvasók a rejtélyességem és az utóbbi hónapokban bekövetkezett eltűnésem miatt. Aki közelebbről ismer, tudja mi a helyzet a munkával, a többieket inkább nem untatnám ezzel.
Ahogy nem visszük haza a munkát, én nem hozom ide. A lényeg, hogy a héten B helyszínen dolgoztam, ami egy csodás hely és végre nem az iroda. Többek között van jól felszerelt konyha is, egy vadi új ipari gáztűzhellyel, amit muszáj voltam kipróbálni.
Egyszer azért eldicsekedek magunkkal. Majd eljön annak is az ideje :)
Ez a recept eredetileg egy vegetárius szakácskönyvből származik, de csúnyán belenyúltam. Vaj helyett zsírral készült és a színe végett tettem bele két tojást is. Nagyon szeretjük.
Hozzávalók:
1 kg liszt
20 dkg zsír vagy 25 dkg vaj
5 dkg élesztő
2 dl tej
1 kk cukor
1 ½-2 ek só ízlés szerint
4 dl tejföl
10 dkg reszelt sajt és egy felvert tojás a tetejére
Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben egy kis cukorral. Közben kimértem a hozzávalókat és lereszeltem a sajtot. Végül összegyúrtam a tésztát és langyos helyen egy órát kelesztettem.
Amikor megkelt, a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és a tésztát nagyjából ujjnyi vastagra nyújtottam. Egyszer kisebb, egyszer nagyobb korongokat szaggatok, hangulattól és eszköztől függően. Most csak kávéscsésze állt rendelkezésemre, ami durván 5 cm átmérőt jelent. Kenőtoll híján csak belemártottam a tetejüket a felvert tojásba és jól megszórtam reszelt sajttal.
Irány a sütő, amíg meg nem pirul a sajt.
Nagyon szeretjük. Langyosan pláne nagyon pazar. Pár napig friss marad, már ha megmarad :)

2011. december 4., vasárnap

Sütőtökös diós süti, citromos vaníliás tejföllel


A süti jó. Az egészséges, rostos süti pláne. Főleg, ha finom. Mivel sütőtök szezon van és már majdhogynem utánam dobták a piacon annyira olcsó, kénytelen voltam megvenni. Leves már volt (itt), süti lett és remélem, találok még pár további jó felhasználási módot.
Ezt a sütit már tavaly is sütöttem párszor Jamie Természetesen c. könyvéből. Nem hittem el, hogy ennyire jó dolgot is lehet készíteni sütőtökből. Előtte nem voltam nagy barátságban vele, sőt az illatát imádtam, de az ízét nagyon nem. Aztán első Jamie könyvemből (A pucér szakács) bátorságot merítettem és jó fűszeresen, sósabban sütöttem meg. Így már fogyaszthatóbb volt. Aztán jött a gyömbéres leves, végül ez a csoda. Persze minden receptre (vagy legalábbis a legtöbbre) azt mondom, feltétlenül próbáljátok ki. Ezt szimplán kötelezőnek tartom. Még akkor is, ha nem szeretitek a sütőtököt. Komolyan mondom, meg fogjátok kedvelni.
Természetesen változtattam picit az eredeti recepten.
Hozzávalók:
400 g finomra reszelt sütőtök
350 g barnacukor (porcukor)
4 db tojás
Só
60 g teljes kiőrlésű liszt
240 g simaliszt
2 púpozott kk sütőpor
Két (női) marék dió durvára vágva
1 kk fahéj
175 ml olívaolaj
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és egy kb. 20x30 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral.
Egy marék dió kivételével az összes hozzávalót jól összekevertem és beleöntöttem a tepsibe. A tetejére szórtam a maradék diót és betoltam a sütőbe. Hústű próbáig sütöttem (azaz addig, amíg a tésztába szúrt fogpiszkálóra nem tapad tészta, amikor kihúzzuk belőle), illetve amíg a süti teteje kissé megbarnult.
Van hozzávaló rém egyszerű öntet is, ami nagyon jól illik a sütihez. Tejföl, vanília (vagy vaníliás cukor), cukor, citromhéj és citromlé ízlés szerint összekeverve. Sütire rá és mehet is a hasba :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...