Töltött karalábé, láb a karé

Még sosem ettem, nálunk otthon a szüleim sosem főztek. Nem is hiányzott. Csak ismerősöknél hallottam, hogy szoktak készíteni. Mégsem láttam soha, hogy valaki ette volna. Pedig a karalábét minden formában szeretem, ami a levesen kívül leginkább a nyersen ropogtatást jelenti. Bár nem voltunk mindig ilyen jóban. Régen nem szerettem a zöldségeket főzve. Utáltam az állagát. De mint tudjuk, öregszem…

Ez egy nem túl macerás étek. A karalábék belsejét ki kell szedni. Mivel nincs karalábébelső kiszedő kézikészülékem, több módszerrel is próbálkoztam. Lehet, hogy ezek már egy erősebb, idősebb darabnál nem váltak volna be. Szóval használtam kiskanalat, és ismét nagyon jó hasznát vettem az Új-Zélandról kapott kiwi hámozó és kanál egyben valaminek. Műanyag létére nagyon erős. Persze közben nagyon imádkoztam, hogy el ne törjön. Nem tudom, mikor jár arra legközelebb ismerősöm. Szóval vájárkodás után töltés. A töltelék sem túl flancos. A húst csak össze kell keverni a többi belevalóval és úgy ahogy van, mehet a karalábékba. Aztán a fazékba, zöldség alaplében úszni és párolódni.

Az eredeti recepten annyit változtattam, hogy alaplében pároltam a karalábékat és a külön elkészített belsejét minél kevesebb adalékkal főztem össze. A zsengébb leveleket sem hagytam veszni. Egy részüket a szószba főztem bele, másik felébe a maradék tölteléket tekertem. Jó döntés volt. Én (végzettségemből fakadóan) nagyon szimpatizálok az együnk meg mindent a növényről, ami csak finom mozgalommal (lásd virágok, borsó hajtás, céklalevél stb.)

Hozzávalók 2 személyre:

2 db zsenge, nagyobbacska karalábé zöldjével együtt

20 dkg darált csirkehús

zsemlemorzsa

1 db tojás

só, bors

0,5 l zöldségalaplé

2 ek vaj

pici cukor

1 ek liszt

A karalábékat meghámoztam, belsejüket kivájtam, hogy 1 cm vastag fala azért maradjon, belülről picit besóztam. A húst összekevertem a tojással és annyi zsemlemorzsával, amitől már nem folyt szét. Sóztam, borsoztam. A karalábékat megtöltöttem, a kimaradt tölteléket a levelekbe csomagoltam és mindet betettem egy lábosba. Felöntöttem az alaplével és megsóztam egy kicsit. Fedő alatt, lassú tűzön hagytam puhára párolódni. Miután megfőtt, a kivájt részeket megfuttattam vajon, és az apróra vágott pár darab levelet is mellé dobtam. Kicsit hagytam párolódni, majd megszórtam a liszttel és felöntöttem a karalábé főzőlevének egy részével. Lassú tűzön megfőztem, hogy a liszt ne maradjon nyers, pici cukrot tettem bele. Közben pótolgattam az elfőtt levet. Végül összeturmixoltam, és annyi lével öntöttem fel, hogy nem túl folyós szósz állagú legyen. A karalábékat, töltött leveleket tányérra szedtem és nyakon öntöttem a szósszal.

Nem csalódtam a karalábéban. Nagyon ízlett. Az alaplé nagyon feldobta. Nem is tudom, milyen köret illett volna hozzá, úgyhogy csak úgy magában ettük. A levélbe csomagolt változat is finom volt. A levél levél-ízű volt, egy kis karalábés beütéssel. Lassan szezon, biztosan kerül még az asztalra töltött karalábé.

Ti sem szoktatok töltött karalábét főzni?

Bécsi sajtsaláta

Már megint hajtás, úgyhogy most csak egy röviddel, gyorssal jelentkezem. Remélem, jövő héten már visszaáll minden a régi kerékvágásba. Szerencsére múlt héten készültem alapanyagokkal, úgyhogy éhen nem haltunk, csak írni nincs már energiám esténként. De ígérem, bepótolom.

Ezt a receptet Orsinál (Csibe a konyhában) láttam, persze kicsit változtattam rajta, de az eredeti is finom lehet. Mikor kezembe akadt pár csomag retek, és a hűtőben pihenő jóleszazmégvalamire Frischkäse, eszembe jutott ez a régebben kijegyzetelt recept. Learattam hozzá a csenevész snidling ültetvényemet is.

Ez a Frischkäse sajtkrém néven fut, mascarponéra hasonlít. Azért szimpatikus, mert nincs benne fölösleges adalékanyag, mint a többi sajtkrémben.

Ez a kaja retekszezonra kíváló. Gyors és tartalmas.

Hozzávalók:

3 db retek nagyjukú reszelőn lereszelve

100 g Frischkäse (Spar-ban kapható)

30 g reszelt sajt

2-3 ek tejföl

½ kk mustár

1 ek olívaolaj

1 db kicsi ecetes uborka apróra vágva

½ marék snidling apróra vágva

½ tk kapor apróra vágva

1 tk citromlé

só, bors

A hozzávalókat összekevertem. (Hú ez tényleg rövid lett :)

Valamit most másképp csináltam a kenyérsütésnél. Még nem jöttem rá mi volt az. A teteje nagyon szépen berepedezett, az íze sem volt mindennapi. Ezzel a friss, ropogós kenyérkével fogyott el a saláta. Mindenkinek ajánlom, most van szezonja.

Búzacsírás korpás zsemle

Hát az úgy volt, hogy találtam egy nagy zacskó búzacsírát a spájzban. Anno télen még azért vettem, mert rám tört az egészséges táplálkozási láz és azt terveztem, hogy minden nap, joghurtba keverve elfogyasztok belőle egy evőkanálnyit. Mint látszik, nem igazán sikerült abszolválnom. Így most riadt felhasználásba kezdtem.

Első gondolatom a kenyérbesütés volt. Az alap kenyerem jó kiindulás volt. És ha már egészséges kenyérféle, akkor raktam bele egy kis búzakorpát is.

Hozzávalók 10 darab zsömléhez:

100 g teljes kiőrlésű liszt

200 g finomliszt

200 g rétesliszt

70 g búzacsíra

2 ek bio búzakorpa

1 ek só

15 g friss élesztő

300 ml langyos víz

2 tk cukor

pár ek búzakorpa a forgatáshoz

Az élesztőt felfuttattam 1 dl langyos, cukros vízben. Majd hozzákevertem a csírával, korpával és sóval elkevert liszthez. Hozzáöntöttem a maradék vizet és összegyúrtam. Kelesztő tálba tettem és duplájára kelesztettem. Amikor megkelt, megint összegyúrtam, majd 10 egyenlő részre osztottam. A tésztákat gombóccá formáltam és meghempergettem a korpában. Sütőfóliával bélelt sütőlapra tettem őket. Tetejüket éles késsel keresztirányban bevagdostam és megint hagytam, hogy a duplájukra keljenek. Közben a sütőt előmelegítettem 190 °C-ra. A megkelt zsömléket kisütöttem.

Kissé édeskés, hűdenagyon egészséges kis kenyérféle. Persze még jobb lenne, ha csak teljes kiőrlésű lisztből készülne. De azért így sem vészes.

Inkább lekvárral, mint szalonnával…

Spárga karajon

Végre spárgaszezon. Nem is olyan régóta került az étlapra. Ezt a növényt is tervezem sokféleképpen kipróbálni, amíg tart a szezonja. Idei felfedezésem a spárgával kapcsolatban, hogy mennyire jól összeillenek a tojással. Így történt, hogy a spárgák egy szelet karajon, hollandi mártással nyakon öntve kerültek a partygrillbe.

A jó öreg partygrill. Biztos mindenkinek volt a háztartásában. Nekem sikerült egyet zsákmányolni, amikor elköltöztem otthonról. Nagyon jó befektetés. Majdnem minden nap használjuk.

Ez egy kicsit pancsos recept, mert mindent külön elő kell készíteni hozzá. Kisütni a húst, megfőzni a mártást és előfőzni a spárgát. De ha megy egyszerre a hozzávalók előkészítése (plusz a köret) akkor elég gyorsan megvan. Én nem voltam túl fitt, úgyhogy inkább egymás után készítettem el a hozzávalókat. Hollandi mártást még sosem csináltam, elsőre nem is sikerült. De nem adtam fel. Másodszorra már jó lett. Nem elrettentésnek szántam.

Hozzávalók 4 személyre:

½ kg karaj

só

grill fűszerkeverék

olívaolaj

200 g fehér spárga

reszelt sajt

Hozzávalók a mártáshoz:

2 db tojássárgája

13 dkg vaj

só

bors

citromlé

A húst szeletekre vágtam, kicsit kiklopfoltam, majd sóztam és beszórtam a grillfűszerrel. Végül bedörzsöltem egy kis olívaolajjal és egymásra rakva pihentettem őket a sütésig.

A spárgát akkorára vágtam, amekkorák a karajszeletek hosszában. Három percre forró vízbe dobtam, majd leszűrtem.

Végül elkészítettem a mártást. A vajat felolvasztottam és hagytam kicsit hűlni. Vízfürdőhöz vizet forraltam. A tojássárgákat egy teáskanál vízzel kikevertem, a kikapcsolt gőzfürdőre tettem, majd először cseppenként, aztán bátrabban, nagyon vékony sugárban öntöttem a tojáshoz, közben folyamatosan kevertem. A gyengén forró vízfürdő azért kell, hogy a tojás ne maradjon nyers, de ne is ugorjon össze rántottává. Első körben rántottát csináltam belőle, mert túl forró volt a vízfürdő. Második nekifutásra már kikapcsoltam a gázt alatta, így már nem sült oda a tojás a tál falára. Amikor az összes vajat hozzáadtam, sóztam, borsoztam és citromlével ízesítettem.

A hússzeleteket forró grillserpenyőben sütöttem ki.

Egy szelet húst befedtem egy adag spárgával, tettem rá egy adag hollandi szószt és megszórtam reszelt sajttal.

A húsokat partygrill szerkezetben kisütöttem, amíg a sajt szép színt kapott.

Ha elő tudunk készülni, lehet akár egy gyors étel is. A spárga és a tojásos mártás nagyon jól elvannak együtt, a karaj csak hordozó felület. (Az eredeti recept amúgy besamel mártást ír hozzá.) Érdemes kipróbálni.

Szeretitek a spárgát?

Sajtos rúd, leveles tészta házilag, receptteszt II.

A leveles tészta újabb változata, amit kipróbáltam. Szokás szerint az Ínyesmester lapjairól. Ez most a vajas leveles pogácsa tésztája. Szerintem ez a változat inkább sós sütemények/ételek alapja. Hasonló az előző, sima leveles tésztához, csak ebben nincs tojás.

Én most sajtos rudat készítettem belőle. Sör mellé terveztem.

Klasszikus meghatározás szerint kissé időigényes. Az elkészítése szerintem nem nehéz. Bár nekem most meggyűlt vele a bajom. Néha belegondolok, vajon hogyan fedezték fel a rétestésztát vagy pl ezt a vajas tésztát. Ahányszor készítem, mindig elámulok a zseniálisságán.

A működési elve az, hogy a hosszadalmas nyújtás és hajtogatás során a tésztarétegek közé kerül a vajas réteg, ami a sütés alatt felhabzik és feltolja a felette levő tésztaréteget. Nagyon látványos. Igencsak el tudok benne merülni a sütőajtó előtt.

A recept alapja, hogy egyenlő mennyiségű liszt és vaj kell hozzá.

Hozzávalók nagyjából nyolc rúdhoz:

200 g vaj

200 g liszt

1 dl víz

1 tk só

Tojás a kenéshez és reszelt sajt a tetejére.

A vajból 170 g-ot 30 g liszthez adtam, és összekevertem. Vettem egy nagydarab alufóliát, gondolatban félbehajtottam és az egyik felére tettem a vajas keveréket. Aztán ráhajtottam a fólia másik felét és nagyjából fél cm vastagra, négyszögletesre nyújtottam. Betettem a mélyhűtőbe negyed órára.

Közben 170 g liszthez adtam 30 g vajat, a vizet és a sót. Jól összegyúrtam, majd betettem a hűtőbe pihenni.

Amikor a vaj lehűlt, kivettem a tésztát is és a tésztát akkorára nyújtottam, hogy a kocka vajra majd minden oldalról rá lehessen hajtani.

Közepébe tettem a vajat és mind a négy oldalról ráhajtottam a tésztát, hogy teljesen befedje.

Másodszorra nagyobbra nyújtottam, nagyjából négyzet alakúra.

Gondolatban 3 részre osztottam, először az egyik oldalt hajtottam középre, majd rá a másik oldalt.

Visszacsomagoltam az alufóliába és 20 percet pihentettem a hűtőben.

Az utolsó nyújtás-hajtogatás-pihentetés fázist még háromszor megismételtem.

A sütőt előmelegítettem 260 °C-ra és egy tepsit kibéleltem sütőfóliával.

A tésztát még utoljára fél cm vastagra nyújtottam.

Tetejét megkentem a felvert tojással és 8 hosszú részre vágtam. Tetejét megszórtam sajttal.

A forró sütőben addig sütöttem, amíg a teteje kissé megpirult.

Jó laktató. Zsíros, egyáltalán nem diétás sörkorcsolya. Szerintem nem bonyolult, csak kicsit sokáig tart. Tessék megpróbálni! Nem nagy ördöngösség.