2011. augusztus 31., szerda

Szilvás gombóc

Hát szóhoz sem jutok. Olyan szilvás gombócot főztem, hogy Apukám is büszke lehet rám. Első próbálkozás és remélem nem csak a bolygók együttállása miatt sikerült ennyire finomra, hanem tényleg ilyen jó a recept.
Klasszikusokért mindig az Ínyesmesterhez nyúlok vissza. Nagyon szeretem ezt a könyvet, mert nagyon jól ír és egyes ételekhez kis „oktatóanyag” is tartozik. A szilvás gombócnál pl. az áll, hogy vétek elrontani fahéjas porcukorral, mind a közepébe téve, mind rászórva. Erőt vettem magamon és az első darabot cukor és fahéj nélkül ettem meg. Kicsit furcsa volt, de egészen más volt így. Íze volt a szilvának, és íze volt a krumplinak is. És az állaga, az valami fenomenális. Nem túlzok. Már akkor gyanakodtam, amikor a fotózáshoz hurcoltam a gombócos tálat és látszott, hogy minden lépésnél remegnek a gombócok. A tészta hihetetlenül puha, de nem ragad az ember szájpadlására, a morzsa pedig finom ropogós. Ez a két jelenség nagyon élvezetessé teszi a gombócevést.
Hozzávalók:
600 g krumpli
150 g liszt (ízlés szerint lehet benne teljes kiőrlésű is)
1 db tojás
1 ek mangalica zsír
só
10-12 db szilva (nem szükséges kimagozni, így sokkal szebb gombócok születnek)
A krumplit most idő híján nem egészben főztem, hanem felkockázva. Amikor megfőtt, leöntöttem róla a vizet és villával összetöretem. Hagytam kihűlni.
Amikor kihűlt a krumpli, megsóztam, majd hozzágyúrtam a tojást, a zsírt és a liszteket.
Egy nagy fazékban vizet forraltam, 1 l-re 1 ek sót számolva.
Nagyon lágy lett a tészta, úgyhogy úgy döntöttem, megkímélem magam a nyújtástól. Lisztes kézzel fogtam egy kis maréknyi tésztát, ellapogattam a tenyeremen. Közepébe tettem a szilvát (magostul) és betakartam a tésztával. Gombócot formáltam belőle. A tészta könnyen ragad, könnyen mozog, úgyhogy simán el lehet oszlatni a szilva körül, anélkül, hogy kiszakadna. Mire megformáztam a gombócokat (lisztezett felületen pihentek), a víz is felforrt.
A gombócokat a vízbe tettem és fedő alatt addig főztem, amíg felszínre bukkantak. Ha nem ment, kanállal óvatosan rásegítettem. Ez nagyjából 5 perc.
Amíg a gombócok főttek, egy serpenyőben kanálnyi zsírt olvasztottam és rászórtam a zsemlemorzsát. Folyton kevergetve megpirítottam.
A kifőtt gombócokat a zsemlemorzsába tettem és óvatosan beleforgattam.
Az állagáról feljebb már áradoztam, az ízével együtt. Érdemes kipróbálni fahéj és cukor nélkül is.
Szeretem a szilvás gombócot.

2011. augusztus 30., kedd

Savanyítás


Bár nem vagyok tősgyökeres vecsési (csak ott nőttem fel), mégis imádom a savanyú káposztát. Ősszel már az egész falu – bocsánat város – káposztaszagban úszik, bár ez még nem az a kellemes fajta. Pár hét elteltével azonban már az érett savanyúság illata terjeng. Szeretem. Ez biztos olyan, mint az eszkimóknak a fókaorr...
Savanyúság nélkül nem élet az élet. Savanyúság nekem kell. Az évek alatt pedig egyre több minden kerül a spájzom polcaira ebben a kategóriában is. Kísérletezek, újítgatok, tapasztalok.
A savanyúságos projekt pont a hőségre esett. Mit volt mit tenni, felkeltem hajnalban, hogy minél kevesebbet szenvedjek a gőzfürdővé változott konyhában. Előző nap elmostam az üvegeket és két részletben beszereztem a zöldségeket. (Utólag visszagondolva büszke vagyok magamra :)
Két szálon futottak a dolgok. Volt egy savanyú leves részleg és egy saját levében erjedős részleg. Olyan jól sikerült a projekt, hogy csak 29 °C fok lett a kinti 31-hez képest és reggel kilencre már végeztem is. Nemhiába, minden csak szervezés kérdése.
Most már szépen sorakoznak a színes zöldségek a spájzban. Van céklánk, almapaprikánk, karfiolunk és érik a csalamádé is. Az előbbi három ugyanazt a levet kapta, csak a fűszerezés tér el egy kicsit. A csalamádé első próbálkozás, teljesen más elkészítési mód, arra kíváncsi leszek.
Túl pár mikrobiológia gyakorlaton, fontosnak tartom a minél tisztább körülményeket a befőzés során. Tartósítószert nem szeretek használni, ezért igyekszem minden olyan technológiát alkalmazni, amivel ez elkerülhető. A konyhában az eszközökön és az üvegekben is. Az üvegeket és a fém merőkanalat sütőben szoktam sterilizálni és az eszközök elmosásához egy külön erre a célra fenntartott mosogatószivacsom van, ami a „hagyományos” ételmaradékokkal nem érintkezik. Meg hát igen bosszantó, amikor a sok munka gyümölcse kárba vész. Szóval munka közben semmi morzsa, semmi poros huzat!
A csalamádé kivételével mindenkit kigőzöltem. A kigőzölés azt jelenti, hogy a teli, lezárt befőttesüvegeket annyi vízbe tettem, hogy háromnegyedükig érjen és felforraltam. Gyöngyöző forrásnál most negyed óráig gőzöltem. Van egy nagy lábosom erre a célra, ilyenkor a fedőt is rá szoktam tenni. Amikor kikapcsolom alatta a gázt, ráteszek egy pokrócot, hogy minél lassabban hűljenek ki az üvegek. Napok alatt.
  1. A felöntőlé hozzávalói: 2,5 l víz, 3 ek só, 250 ml 15%-os ecet. A léhez mindent beleöntöttem egy lábosba és felforraltam. Ezt a forró levet öntöttem aztán a különbözőképpen előkészített zöldségekre. A zöldség mennyiségétől függően növelhető az adag.
  2. A céklához a gumókat megfőztem, aztán hideg vízbe tettem és hámozásig benne hagytam, hogy könnyebben lejöjjön a héja. Ha rászárad, nehéz lesz pucolni. Egy befőttesüveg aljára tettem egy 5cm hosszú, vékonyabb tormadarabot, és fél kávéskanál egész köményt. Belekarikáztam a céklát, közé is tettem tormát és aztán egyet a tetejére is. Felöntöttem a lével, majd szorosan lezártam és 15 percig gőzöltem. A vízben hagytam kihűlni.
  3. A karfiolt rózsáira szedtem, és leforráztam vízzel. Hagytam lecsöpögni. Az üvegek aljára tettem pár szem borsot, koriandert. Erre jött a karfiol és a felöntőlé. A lezárt üvegeket 15 percig kigőzöltem, majd a vízben hagytam kihűlni.
  4. Az almaparikát nyersen tettem el, csak a forró felöntőlé és a 15 perces gőzfürdő igyekezett sterilizálni. Pár szem bors és mustármag került a paprika mellé az üvegbe. Remélhetőleg ennyi idő alatt nem puhul meg a zöldség. Ez is a vízben hűlt ki a társaival együtt.
  5. A csalamádénak szerintem szánok egy külön posztot, mert már így is elég hosszú regényt írtam :)
A tavalyi adagokat túl sokáig hagytam a gőzben, ez most negyed órára rövidült, remélem ropogós maradt a zöldség. Én ezt az ízesítést szeretem a legjobban, és a bolti utánzat fel sem ér ezzel. Igaziból nem bonyolult, mert egy nagy adag lével egy füst alatt lerendezhető az egész. Akkor viszont már érdemes nagyobb mennyiséget készíteni, időben nem sokkal több. Szóval tessék savanyítani, még van mit!

2011. augusztus 26., péntek

Kakaós cukkinis sütemény


Cukkini dömping van, „mint az köztudomású”. Engem is elért, pedig nincs is kertem. Vettem, kaptam, kétségbeestem. Már volt rántott formában: kaporral és fokhagymával a bundájában, joghurttal leöntve. Kipróbáltam a kenyérre kenhető krém változatot, de annyira nem jött be, pedig szeretem a növényi szendvicskrémeket. A tökmagkrém kicsit segített rajta, de nem lett a szívem csücske. Már csak a süti maradt. (Na jó, tölteni meg levesnek még jó lesz egy adag. Savanyíthatnám is, ha lenne rá energiám.) Ezt a kevéske hűvöset inkább süti sütésre használom fel. A kapott cukkinivel küzdöttem kicsit, mert nagyon vastag volt már a héja. De én nyertem. Kisebbik része a sütibe ment, maradék része a mélyhűtőbe, tócsninak.
Kis keresgélés után Kicsi Vú receptje mellett döntöttem, mert kevesebb benne a cukor és olajjal készül, nem vajjal. A mennyiség 2/3-át készítettem csak el, mert szerintem egyedül fogom enni. Főleg ha elmondom, mi van benne :)
Nagyon szép süti, tetszik a sötét, fényes, repedezett teteje. Nem egy habos babos gej darab, az biztos. Inkább a kakaó íze érvényesül. Egy kis keserű csokit elbírna még szerintem, majd legközelebb.
Hozzávalók:
200 g reszelt cukkini
2 tojás
60 g gyümölcscukor
2 ek vaníliás gyümölcscukor
só
1 dl olaj
30 g teljes kiőrlésű liszt
120 g finomliszt
2 csapott tk sütőpor
1/3 tk szódabikarbóna
30 g kakaópor
40 ml tej
40 ml natúr joghurt
A sütőt előmelegítettem 180°C-ra (nem légkeveréses). Egy hosszúkás sütőformát kivajaztam és liszteztem.
A tojást a cukrokkal és a sóval jól elkevertem, aztán hozzáöntöttem az olajat.
Egy másik tálban összekevertem a liszteket, sütőport, szódabikarbónát és kakaót.
Egy mérőedényben összekevertem a tejet és a joghurtot.
A tojásos keverékhez apránként adtam hozzá a lisztes és a tejes keveréket felváltva. Amikor mindent összedolgoztam, belekevertem a cukkinit is. A masszát az előkészített formába öntöttem, betoltam a sütőbe és hústű-próbáig sütöttem.
Tényleg olyan, amilyennek Kicsi Vú írta. Nagyon puha, nem édes, mégis süti. Jó kakaós, bár nekem a csoki hiányzott belőle. Még azt is el tudom képzelni, hogy céklával is ilyen finom. Az biztos, hogy a cukkini eltüntetésének igen gyors módja :)
Érdemes kipróbálni.
Felétek is sok a cukkini?

2011. augusztus 23., kedd

Házi hamburger, első nekifutás


A tagnapi szörnyű meleg semmiféle ételkészítésre nem tudott rávenni, olyanra pláne nem, ami meleget csinál. Enni viszont kell. És mi volt nálunk? Zöldségek és a már jól bevált hiper-szuper grillünk. Mert nem otthon voltunk. Kigyúlt a villanykörte és a River Cottage-ben látott szarvas-burger hatása alatt megszületett a gondolat. Hamburger. Ahhoz csak húst és bucit kell venni. Meg némi csalamádét.
Első próbálkozásnak jó volt, tényleg annyi és olyan dolog került bele, amennyit csak akartunk. Persze az lesz majd az igazi, ha tudok hozzá rendes házi bucit sütni, beérik a csalamádém és elkészül a saját ketchup is.
A húspogácsát nem bonyolítottuk túl: 30 dkg húshoz kevertem fél fej apróra vágott hagymát, egy gerezd reszelt fokhagymát, sót és borsot. Picit hagytam állni, addig beizzítottuk a grillt. A nap már lemenőben volt (irtó giccses volt), úgyhogy nem sültünk meg a pogácsákkal együtt. Amikor jó lett a faszén (durva obszcén vagy bántó szó a word helyesírási funkciója szerint), négy pogácsát formáztunk, kicsit bekentük olajjal mindkét felét, hogy ne tapadjon oda a grillrácshoz. Néha megforgatva, jól átsütöttük.
Buci kettévág, mustár, húspogácsa, paradicsom, hagyma, uborka csalamádé, mustár buci. Hm. Szeretjük. A saját készítés feledtette a bolti hozzávalók kevésbé jó minőségét. A kitudja mióta a hűtőben álló ketchupot inkább kihagytuk belőle. A fűben ücsörögve majszoltuk el a fejenként két hamburgert, miközben bámultuk a bakonyi naplementét. Asszem megérdemeltük.
Biztosan jelentkezem még hamburger recepttel, mert adós vagyok a barátaimnak is egy körrel, és még egyszer nem szeretnék bolti bucira fanyalodni. De majd csak egy hűvösebb napon. Addig hideg gyümölcsleves…

2011. augusztus 21., vasárnap

Édes bundás kenyér grillezett körtével


Reggel nem sok minden fogadott a konyhában, amiből laktató reggeli készíthető. Vaj híján a szendvics kilőve, tej híján semmi kása, egy jó olajos bundás kenyérre pedig nem igazán vágytam. Készíthettem volna egy mindenfélével megrakott rántottát, de igazából valami édeset ettem volna. És akkor eszembe jutott az édes bundás kenyér. Ez is azon receptek egyike, amit egyszer régen valahonnan kijegyzeteltem, hogy majd  egyszer kipróbálom.
Tudom, vannak sós reggelizők – akik most biztosan finnyognak – és édes reggelizők. Én egyszer ezt, egyszer azt eszem, de azért inkább az édes tábor felé húzok. A sós reggelizők ehetik uzsonnára is :)
Elsőre talán furcsának hathat, de jobban belegondolva, már nem olyan ijesztő az elképzelés. Édes szöttyös kenyérszelet, a külseje kicsit ropogós. Ráadásul ez a változat kellemesen fűszeres. Sült/grillezett gyümölcscsel pedig fantasztikus.
Nem bonyolultabb, mint sós testvére, és amíg ázik a kenyér, elkészíthető a gyümölcs is. Nekem nagyon ízlett.
Vaj nem volt itthon, úgyhogy a spájzban lapuló, igen lassan fogyó pálmazsíron sütöttem ki. De ez csak előnyére vált, nem feküdte meg a gyomromat. És most először fordult elő velem, hogy benéztem egy mennyiséget a receptben. Legyen ez a reggel számlájára írva és arra, hogy próbálok bevezetni kávé nélküli napokat. Szóval a 3 dkg-t 30 dkg-nak olvastam (4 személyes adagban), de szerencsére a lapátolás egyharmadánál felülbíráltam magam és nem lett ehetetlenül édes. Hagyományos cukor helyett gyümölcscukrot használtam.
Hozzávalók 2 főre:
2 tojás
150 ml tej
½ tk őrölt kardamom
1-1 csipet szegfűszeg és fahéj
1 csapott ek vaníliás gyümölcscukor
2 nagyobb szelet kenyér (bár ez relatív)
csipet só
pár ek pálmazsír vagy 30 g vaj a sütéshez
2 körte vagy más gyümölcs
A tojást, tejet, cukrot és fűszereket egy szélesebb fenekű tálban kevertem össze, hogy a kenyérszeletek kényelmesen elférjenek benne. Aztán beletettem a kenyereket és addig hagytam, amíg jól megszívták magukat. A serpenyőben felmelegítettem a zsiradékot, majd óvatosan beletettem a kenyérszeleteket. (Nekem az egyik el is tört.) Pár percig sütöttem az egyik oldalát, aztán óvatosan átfordítottam, és a másik felét is sütöttem pár percig. Inkább lassú tűzön, hogy a közepe se maradjon nyers, de azért még szöttyös legyen. Amíg a kenyerek sültek, grillserpenyőben felszeletelt körtét sütöttem.
A kissé édesre sikerült bundás kenyérhez nagyon jól passzolt a sült gyümölcs. A kenyér kívül kicsit ropogós, belül viszont olvadós, de nem nyers. A fűszerezés a kardamom mennyisége ellenére nem erős. Bennem kellemes keleti emlékeket ébresztett. Egyszóval igen laktató és ízletes reggeli kerekedett belőle. Érdemes kipróbálni!
Ti szeretitek az édes bundás kenyeret?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...