Vaníliafagyi csoki darabokkal

A blog buborékait nézve feltűnt, hogy igen erősen dominálnak az édességek és kenyérfélék. De azért szorgalmasan főzőm a többit is. A blogomat nézve úgy tűnhet, mintha csak édességet ennénk :). Azért nem. Valamiért a sütiket mindenki szívesebben nézegeti, mint a pörköltet. Én is szívesebben számolok be róluk.

És hát megint fagyi. Most szépen süt a nap és meleg is van. Fagyizós idő. Én meg élénk fantáziával gyártom őket. Múltkor kipróbáltuk a csokit, most a másik alappal próbálkoztam, a vaníliával. (Amúgy is elfogyott a vaníliás cukrom és kellett valami édesség, amibe vanília kell, hogy a maradékból tudjak vaníliás cukrot gyártani.) Beleborítottam egy negyed tábla apróra vágott csokit is, hogy valami ropogjon ebben a krémes finomságban. Ez is veszélyes jószág lett. Mit is mondtam múltkor a fagyigépről? De messze van még Katalin-nap…

Hozzávalók:

1 tubus sűrített tej

1 kis doboz habtejszín

½ rúd vanília kikapart belseje

¼ tábla étcsoki apróra vágva

A tejszínt negyed órára mélyhűtőbe tette. Amikor lehűlt, a robotgép táljába öntöttem a többi hozzávalóval együtt és öt percig, maximális fokozaton kevertem. Fagynak ellenálló edénybe öntöttem és 3 órára a mélyhűtőbe tettem.

Hú, nagyon vaníliás. És jól feldobják a csokidarabok. Nehéz volt hagyni másnapra is. Olyan „együltőhelyemben megeszlek” típusú dolog. Érdemes kipróbálni.

Megint csak köszönet Tücsökbogárnak! :)

Szeretitek a vaníliafagyit?

Emeletes túrós lepény

Eredetileg kapros túrós lepényt akartam enni, végül mégis sima túrós lepény lett belőle. Jól megsütve. Kicsit túlóvatoskodtam a sütést. Nem akartam, hogy elázzon az alsó tészta. Amikor már a negyedik tojást kevertem a túróhoz, csak akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem megfelezni a mennyiséget, mert nem volt fél kg túróm. Az a remek ötletem támadt, hogy el ne áztassam a tésztát a folyékony töltelékkel, hogy a felső tészta tetejére is kenek egy kicsit. A belső túróba pedig belekockáztam némi maradék sárgabarack befőttet. Nagyon jó lett. Csak hát a sötét árnyak…

A recept nagyjából a Nagy süteménykönyvből származik. De csak távolról.

Hozzávalók:

150 g teljes kiőrlésű liszt

150 g finomliszt

1 cs sütőpor (szerintem kicsit sok)

100 g vaj

1 tojás

100 g gyümölcscukor

3 ek tej

A töltelékhez:

250 g túró

4 tojás

50 g gyümölcscukor

1 ek vaníliás cukor

½ citrom reszelt héja

3 ek dara

egy kis gyümölcs ízlés szerint

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és egy 20x30 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral. A tésztát a múltkori keksz mintájára késes robotgépben gyúrtam össze. A kinyújtás viszont csak negyedszerre sikerült, mert eléggé szakad. Még fejlesztésre szorul. A meggyúrt tésztát 1/3-2/3 arányban osztottam két részre. A nagyobbik fele lett az alja, a kisebbik a teteje. Az alsó tésztát a tepsi méreténél nagyobbra nyújtottam, hogy legyen egy kis pereme. Tepsibe fektettem és minden gonoszságát megbosszulva villával megszurkáltam. A sütőben nagyjából 10 perc alatt elősütöttem.

Közben elkészítettem a tölteléket. A tojások sárgáját fehérre kevertem a cukorral, majd beleforgattam a túrót, a vaníliás cukrot és a citromhéjat. A tojások fehérjét kemény habbá vertem és óvatosan a másik tojásos masszába kevertem a darával együtt. A krém nagy részét a tésztára simítottam és beledaraboltam egy kis barackbefőttet. Majd befedtem a másik, kinyújtott tésztával. A tetejére kentem a maradék túrót és betettem a sütőbe. Nagyjából 30 perc alatt elkészült.

Finom, omlós tészta könnyed túrótöltelékkel. A barack nagyon feldobta. De szerintem más fajta befőttel, vagy friss gyümölccsel is remek lehet. Érdemes kipróbálni.

Szeretitek a túrós lepényt?

De rég ettem töltött csirkecombot!

Ha elhatároztam volna, hogy negyven napig nem eszem húst, biztosan nem sikerül betartanom. Akkor inkább arra koncentráltam, hogy azt egyem, amit a szervezetem kér. És be is jött. Nem sok húst ettem az elmúlt hetekben. Nem is tudtam mit süssek. És akkor beugrott a töltött csirke és a töltött csirkecomb.

A csirkecombbal mindig is fenntartásaim voltak, de a tölteléket nagyon szerettem. Nálunk inkább egész csirke volt megtöltve. Pontos receptet nem nagyon találtam, igyekeztem a hazai ízek emlékét felkutatni. Ezúton üzenem Anyukámnak, hogy nagyon régen csinált már töltött csirkét! :)

Így hát szereztem két jobb lábat és némi gombát. A többi hozzávaló már megvolt itthon. Krumplipürével és savanyú uborkával klasszikus ebéd. Néha ez is kell.

Hozzávalók:

2 db csirkecomb (alsó és felső együtt)

1 szikkadt zsömle (én egy zsömle méretű serclit használtam fel)

10 dkg gomba

1 db tojás

petrezselyem, kakukkfű, majoránna

só, bors

olívaolaj

A combokon a bőrt óvatosan (tompa bontással) elválasztottam a hústól és jól bedörzsöltem alatta sóval. Betettem a hűtőbe pihenni, amíg elkészítettem a tölteléket. A serclit beáztattam annyi vízbe, amennyi ellepi. Közben a gombát és a petrezselymet apróra vágtam. Amikor a sercli megszívta magát, jól kinyomkodtam belőle a vizet és tálba tettem. Összekevertem a tojással és a gombával. Majd hozzákevertem a fűszereket, sóztam, borsoztam. A masszát a combok bőre alá tömködtem. A combokat egy olívaolajjal kikent jénaiba tettem és egy kis olajat a bőrükbe is masszíroztam, hogy sütés közben ne száradjanak ki nagyon. Nagyjából 200 °C-on egy óráig sütöttem.

A héja, mármint bőre finom ropogós lett, a töltelék jó fűszeres, a hús puha, omlós. Biztosan sok minden mással is meg lehet tömni egy combot. Majd kiderül.

Nálatok milyen a töltött csirkecomb?

Csoki fagyi itthon. Mi lesz így a fagyizóba sétálással?

Miközben próbálom feldolgozni azt a rengeteg fagyit, amit benyomtam, sok minden kavarog bennem. Életem első házi készítésű fagyija volt. Ami igen veszélyes a jövőre nézve. Mert hát beindul az ember fantáziája és finomabbnál finomabb kombinációkat álmod össze. Közben viszont belém hasított, hogy mi lesz így a nyári fagyizóba sétálással? Mert hát nem kell mondjam, az itthoni megintcsak magasan veri az átlag csokoládé fagylaltokat. Tisztelet a kivételnek. Nagyon veszélyes jószág. Egyszerűek az alapanyagok, gyorsan össze lehet dobni és tudjuk mi van benne. Na meg baromi finom.

Elnézést a fotóért, de (még) nincs gombócolós fagyis kanalam. Azt hiszem gyorsan beszerzek egyet.

A napokban a többi blogoló között találtam Tücsökbogárnál az alapfagyit, amit fagyigép nélkül is el lehet készíteni. Kacérkodom a gondolattal, hogy esetleg egy fagyigépbe is be kéne fektetni, de az egyelőre ellentmond környezetóvó gondolataimnak. Ha már úgyis megy a mélyhűtő, inkább ott készítem el. Nagyjából ½ liter lesz, de töményebb, mint a bolti, így bőven elég 4 embernek.

Hozzávalók 4 személyre:

1 tubus sűrített tej

200 v. 250 ml-es habtejszín

50 g apróra vágott étcsokoládé

2 csapott ek kakaó

egy kis vaníliapor

Először a tejszínt ¼ órára mélyhűtőbe tettem. Közben feldaraboltam a csokit és elkevertem a sűrített tejjel, a kakaóval és a vaníliával. Amikor lehűlt a tejszín, a többiekhez kevertem és a robotgép habverős keverőivel, legnagyobb fokozaton 5 percig kevertem. Mélyhűtőnek ellenálló dobozkába öntöttem és 2 1/2―3 órára a mélyhűtőbe tettem.

Durva. Kakaós, csokis, laktató, isteni. Aki vigyáz a vonalaira, az csak egy jó kis edzéstervvel együtt álljon neki elkészíteni. Nagyon ajánlom kipróbálásra.

Szegény Tücsökbogár, hálánk nagyon sokáig üldözni fogja…

Ettetek már házi fagyit?

Trendi tökfőzelék

Így hónap végén már igyekeztem a mélyhűtőből és a spájzból összehozni az ebédeket. Nagyon büszke vagyok magamra, sikerült. Egy igazi klasszikus mára. Tökfőzelék fasírttal.

Egy régebbi bejegyzésemben (Marhahúsleves nem lehet meggyszósz nélkül II.) már említettem találkozásomat a megreformált főzelékekkel. Hozzá kell tennem, nem vagyok nagy főzelékes. Eddig elkészíteni sem szerettem. De ma külön öröm volt, mert a meggyszósz és társai már bebizonyították, hogy a főzelék finom is tud lenni, ha odafigyelek. A szokásos dolgokon kívül felhasználtam némi zöldség alaplevet és tökmagolajat (csak úgy rokonsági alapon). A pontos mennyiségeket nem tudom, mert kivételesen mindent érzésre tettem bele (úgy látszik öregszem).

Hozzávalók (nagyjából) 2 személyre:

250 g tök

3―4 ek tejföl

kb. 1 dl zöldség alaplé

2 ek tökmagolaj

1 ek liszt

¼ közepes hagyma

só, citromlé, kapor

Először felforrósítottam az olajat és rászórtam a lisztet. Egy picit pirítottam, majd lehúztam a tűzről és apránként hozzáöntöttem az alaplevet. Közben folyamatosan kevertem, hogy csomómentes maradjon. Amikor visszatettem a tűzre, beletettem a tejfölt, kaprot és a cikk hagymát. Jól elkevertem, aztán beletettem a tököt és megsóztam. Nagyjából 20 percig főztem takaréklángon, amíg a tök és a liszt is megfőtt. Amikor elkészült, kiszedtem a hagymát, de a két felső levelet a főzelékben hagytam. A főzelék 1/3-át kivettem, összeturmixoltam (a hagymalevelekkel együtt), aztán visszakevertem a darabos részhez. Öt―hét csepp citromlével savanyítottam. Hát ennyi.

Nekem nagyon bejött, hogy nem liszt-ízű, hanem lehet benne érezni a tököt. A pürésített rész miatt intenzívebb az íze. A tökmagolajtól kicsit zöld lett, de ez nem vált hátrányára. Ízben nekem összejött, mégiscsak rokonok.

Szeretitek a tökfőzeléket?