Cukkinis sajtos tekercsek

A pizzát leszámítva kevés sós élesztős tésztát sütöttem eddig, pedig annyi jó lehetőség rejlik benne. Ezért örültem meg, amikor megtaláltam ezt a receptet és nagyon kíváncsi lettem, milyen lehet egy cukkinivel és sajttal töltött tekercs. Mint mindig, most sem ragaszkodtam az eredeti recepthez, segítségemre volt ez a szuper jó oldal az ízek kombinálásához. Teljesen rákattantam, igen meglepő párosok jöhetnek ki, érdemes elmerülni benne. Szóval eszerint variáltam át a receptet, sima kenyértésztával sütöttem meg. A végeredmény nagyjából 13-14 tekercs ropogós tésztával, fűszeres, sajtos krémes töltelékkel.

Hozzávalók a tésztához:

250 g liszt

150 ml langyos víz

1 g friss élesztő

1 tk só

Hozzávalók a töltelékhez:

1 tk vaj

1 ek olívaolaj

1 közepes cukkini

1 tk apróra vágott friss tárkony

só, bors

½ gerezd fokhagyma

1 csipet őrölt szerecsendió

35 g reszelt sajt (parmezán és gouda vegyesen)

felvert tojás a kenéshez

két sütőpapírral bélelt sütőlemez

Először elkészítettem a tésztát: összekevertem a hozzávalókat és 10 percig dagasztottam. Ezután lefedve kétszeresére kelesztettem. Közben elkészítettem a tölteléket.

A cukkinit meghámoztam, majd kis lukú reszelőn lereszeltem.

Egy lábosban felmelegítettem az olajat, majd megolvasztottam benne a vajat. Rádobtam a cukkinit, tárkonyt, sóztam, borsoztam. Erős lángon 1-2 percig főztem, majd, amikor már nem eresztett több levet, belekevertem a fokhagymát és a szerecsendiót és még egy percig kevergettem. Ezután kikapcsoltam alatta a lángot és hűlni hagytam.

Amikor megkelt a tészta, lisztezett felületen kinyújtottam nagyjából 18 x 27 cm-re, majd megszórtam a reszelt sajttal, megkentem a cukkinis krémmel és a hosszabbik felén feltekertem. Nagyjából 14 db trapézt vágtam a tésztakígyóból, majd a szélesebbik felére letettem őket a sütőpapírral bélelt sütőlemezre. Kés fokával benyomtam a tetejét, hogy a szélei kicsit feljebb jöjjenek. Ezután fél órát hagytam kelni a tekercseket, amíg a sütő melegedett: 190°C-ra.

Amikor megkeltek, a felső felüket megkentem a tojással, majd betettem a sütőbe. Addig sütöttem, amíg arany barnák nem lettek és a sajt megpirult a kilógó részeken.

Angol muffin, első technikai kihívás

Mostanában megint adják a Sütimester c. sütős műsort, amatőr, ám annál lelkesebb cukrászok versenyét. Természetesen lelkes híve vagyok, és pár napja arra gondoltam, én is kipróbálom a technikai kihívásokat. Ennek lényege, hogy a versenyzők egy hiányos receptet kapnak, pl. nincs megadva mekkorára szaggasd a muffinokat, vagy hogy mennyi ideig keleszd, milyen hőfokon süsd stb. Sejtettem, hogy azért nincs könnyű dolguk a versenyzőknek, de nem gondoltam, hogy ennyire. Már sok helyen elérhetők a teljes receptek, így elsőre nekifutottam Paul Hollywood angol muffinjának (English muffin - 2. évad, 2. rész, nem tudom, van-e magyar megfelelője). Aztán még egyszer és annak ellenére, hogy minden le van írva a receptben, van még mit csiszolni a technikán. Az első adag túl lágy lett. Aztán volt egy ellentmondás a receptben: ha 2,5 cm-re nyújtottam a tésztát, nem jött ki 8 db 9 cm átmérőjű muffin, ezért inkább úgy számoltam, hogy legyen 36x18 cm-es, ami 9 cm-es átmérővel számolva kiadja a nyolc darabot, csak nem lesz 2,5 cm vastag. Legutóbb viszont 2,5 cm-re nyújtottam, ami nem sült át eléggé. Megküzdöttem velük, ennek ellenére nagyon tetszik a recept, édes és sós egyszerre: lekvárral is, sült szalonnával is finom reggeli.

Hozzávalók 8 db-hoz:

300 g fehér kenyérliszt

6 g szárított élesztő

6 g só

15 g cukor

15 g lágy vaj kockákra vágva

1 közepes tojás felverve (kb 22 g)

170 ml tej

olaj a tál kikenéséhez

15 g kukoricadara a hintéshez

Először vékonyan kiolajoztam azt a tálat, amiben később a tésztát kelesztettem.

Ezután összekevertem a lisztet, élesztőt, sót, cukrot, majd mélyedést készítettem a közepébe és beletettem a vajat, tojást és a tejet. Összekevertem és egy meglehetősen lágy tésztát kaptam, amit enyhén lisztezett felületen 10 percig kézzel gyúrtam. Nem könnyű, mert ragad, nyúlik, de egy erre a célra rendszeresített kaparó vagy spakli igen hasznos tud lenni. A kellően meggyötört tésztát a kiolajozott tálba tettem, fóliával letakartam és duplájára kelesztettem. Ez nagyjából 1 órát jelent, de melegben ennél kevesebb idő is elég lehet.

Közben előkészítettem két sütőlemezt, amit sütőpapírral kibéleltem és megszórtam a kukorica dara felével.

Amikor megkelt a tészta, lisztezett felületen 36x18 cm-re nyújtottam, és 8 db 9 cm átmérőjű kört szaggattam. A köröket óvatosan áttettem a sütőlemezekre, 2-3 cm távolságot hagyva közöttük, majd megszórtam a kukoricadara másik felével és letakarva fél órát kelesztettem.

A sütéshez egy tapadásmentes teflon serpenyőt alacsony lángon felmelegítettem, majd pár muffint óvatosan a serpenyőbe tettem és 5-7 percig sütöttem. Akkor fordítottam meg, amikor már a teteje is átmelegedett viszont az alja még csak kellemes barnára sült. Fordítás után megint 5-7 percig sütöttem, amíg az alja is szép színt kapott, de az oldalát enyhén benyomva már nem esett be a tészta. Ezt nehéz leírni, ki kell tapasztalni, kinek hogy süt a tűzhelye, milyen a serpenyője stb.

Kovászolt zöldségek, avagy élet az uborkán túl

Pár hete jött a kattanás, hogy kipróbáljak más zöldségeket is az uborka mellett. Kicsit utána olvastam, és elég sok lehetőség rejlik még a kovászolásban. Olvastam, cukkíniről, hagymáról, dinnyéről, zöld paradicsomról, karfiolról, répáról, káposztáról és még ki tudja milyen zöldségekről. Első körben adta magát a cukkíni, lilahagyma, karfiol, és bébi répa (mélyhűtve kapható pl. az aldiban). Mindenből egy kicsi. Persze így is teletömtem egy ¾ literes üveget. Starternek adtam még hozzá Anyukám kovászos uborka levéből, hogy könnyebben megkezdődjön az erjedés. A zöldségeket kisebb darabokra vágtam, hogy több férjen az üvegbe és hogy könnyebb legyen falatozni belőle. A lehetőségek száma tényleg végtelen.

Hozzávalók egy befőttes üveghez (0,75 l):

1 kisebb lilahagyma negyedekre vágva

1 (kicsi női) marék bébirépa

1 kisebb cukkíni hosszában négybe, majd keresztben félbe vágva

pár rózsa karfiol

fél szelet kenyér

1/2 liter forró víz

1/2 csapott ek só

1 tiszta befőttes üveg

A megtisztított zöldségeket elrendeztem az üvegben, a tetejére tettem a kenyeret, majd leöntöttem a forró, sós vízzel (amennyi bőven ellepte) és kicsit megütögettem az alját, hogy kijöjjenek a nagyobb buborékok. Pár napig a konyhában hagytam érlelődni (amíg kicsit megzavarosodott a leve) egy kistányérral lefedve, ez kb. 26-27 °C-t jelent. Ezután lehalásztam a tetejéről a kenyeret, rátekertem a befőttes üveg tetejét és betettem a hűtőbe érlelődni.

Egy hét után lett az igazi. Sajnos minden átvette a hagyma ízét, úgyhogy legközelebb külön fogom kovászolni, mert amúgy nagyon finom, és ropogós maradt. A cukkíni eléggé megpuhult, de finom lett, a bébirépa ropogósabb maradt, nekem nagyon tetszett, mint ahogy a karfiol is.

Összességében tetszik a végeredmény, érdemes próbálkozni :)

Vegyes gyümölcsleves hidegen

Van már egy hasonló leves a blogon, de most kicsit egyszerűbben készítettem el, és többféle gyümölccsel. Volt itthon egy kis meggy, cseresznye, őszi- és sárgabarack, és egy kissé fonnyadt, árválkodó alma. Előző este készítettem el, így másnap ebédre szuperül behűlt és összeértek az ízek. A nyers baracktól, kicsit frissebb lett az íze.

Hozzávalók 4 személyre:

1 marék meggy és cseresznye vegyesen, kimagozva

4+2 db sárgabarack (hámozva) kimagozva

1 db őszibarack (hámozva) kimagozva

1 db alma hámozva, kimagozva

4 db szegfűszeg

egy kb. 5 cm-es fahéjrúd

750 ml víz

4-5 ek cukor

1-2 ek méz

1 tk keményítő

1 dl hideg tej

Először félbevágtam a meggyeket, cseresznyéket, plusz a barackokat és az almát felkockáztam.

A gyümölcsöket a fűszerekkel, cukorral és vízzel lassú tűzön feltettem főni. Miközben főtt a leves, csomómentesre kevertem a tejet és a keményítőt és leturmixoltam a levesből kihagyott két sárgabarackot.

Amikor a leves megfőtt (az alma is megpuhult), belecsorgattam a keményítős keveréket és besűrítettem vele a levest. Miután levettem a tűzről, átszűrve beleöntöttem a leturmixolt barackot, majd amikor már langyosra hűlt, a mézet is. Amikor teljesen kihűlt, betettem a hűtőbe, hogy még jobban összeérjenek az ízek.

Nagyon kókuszos kókuszgolyó

Mindig szerettem a kókuszgolyót. Ettem már abbahagyhatatlanul finomat is és szörnyen rosszat is. Sokáig megrögzött híve voltam annak a fajtának, ami kissé savanykás a lekvártól és meggybefőtt van a közepén. Manapság is szoktam készíteni, de a savanykásság technikai okokból szépen lassan elmaradt (ugyanis a Zuram irtózik a lekvártól, a savanyú ízről nem is beszélve és mivel egyből kiszúrná a turpisságot, nem kockáztatok). Aztán egyszer kevés vaj volt itthon, úgyhogy vaj helyett kókusztejet tettem bele, háztartási keksz helyett pedig babapiskótát. Hát így fejlődött ki ez a szuper kókuszos változat.

Hozzávalók:

250 g babapiskóta, vagy más száraz piskóta

1 ek kakaópor

50 g kókuszreszelék

2-3 ek rum

kb. 3-4 ek méz

kb. 150 ml kókusztej felrázva

plusz kókuszreszelék a hempergetéshez

A piskótát összetörtem, ledaráltam és hozzákevertem a kakaóport és a kókuszreszeléket.

Majd a száraz hozzávalókhoz kevertem a mézet, rumot és kb. 1 dl kókusztejet. Az egészet összegyúrtam, de idő közben még annyi kókusztejet adtam hozzá, hogy összeálljon a massza (mivel nem lehet tudni, melyik morzsa mennyi folyadékot vesz fel, ezért nem tudok pontosabb mennyiséget adni).

A masszát pár órára hűtőbe tettem, pihentettem. Miután összeállt a „tészta”, kis golyókat formáltam belőle, majd meghengergettem a kókuszreszelékben. Hűtőben tároltam, amíg el nem fogyott (ami nagyjából két nap volt, de csak azért, mert megfeledkeztünk róla :).