2011. október 11., kedd

Halava, indiai darapuding

Ez egy méltánytalanul elfelejtett édesség, amit otthon sokszor ettünk, de mióta kirepültem, nem főztem. Öreg hiba.
Azt tartják, hogy aki forró halavát eszik, az elűzi a lesben álló náthát. Van benne valami. Tejbegríz vegán, ám annál finomabb változata. Lehet bele tenni gyümölcsöt, vagy valamilyen magot, de nem javasolják, a többkomponensű kiegészítést. Vagy gyümölcs, vagy mag. Én dión kívül még mással nem próbáltam. Nem összetévesztendő a halvával.
 A recept az Isteni ízek c. vegetárius könyvecskéből származik. Kivételesen változtatás nélkül készült.
Hozzávalók egy fél hadseregnek:
3,3 dl víz
2 dl barna nádcukor
2,5 dkg durvára vágott dió
5 dkg vaj
1 dl búzadara
A vizet a cukorral és pici sóval felforraltam.
Közben a vajat felolvasztottam, beleöntöttem a darát és a diót, majd barnulásig pirítottam.
Amikor megpirult, óvatosan elkezdtem beleönteni a szirupot, közben folyton kevergettem, majd két percig főztem. Amikor megfőtt, rátettem a fedőt és 10 percig állni hagytam.
Forrón is finom, langyosan is finom. Azért legközelebb felturbózom egy kis fűszerrel. Nem mint ha így nem lenne elég melegítő és laktató. Érdemes kipróbálni.

2011. október 10., hétfő

Forró fűszeres almalé


Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akit ennyire megvisel ez a hirtelen évszakváltás. Szeretem a hideget. Szeretem, hogy négy évszakunk van. De azt nem szeretem, amikor nincs idő az átmenetre. Nem csoda tehát, hogy a szervezetem melegítő, forró táplálékokért kiált. Ilyenkor lehetőség szerint melegítő gabonákat, teákat, fűszereket veszek magamhoz. Persze bőven van még mit tanulni ezen a téren. (De például nem értem a téli teákba miért kevernek hibiszkuszt, amikor annak inkább hűtő hatása van, ahogyan a citrus-féléknek is. De ebbe inkább nem megyek bele. Majd ha már nagyon okos leszek, lesz belőle bejegyzés.)
Ilyen hidegben leginkább fűszeres teákat, forralt bort és forró csokit szoktam kortyolgatni. Forralt bort nem igazán előnyös munka közben inni, viszont ez a fűszeres almalé jól helyettesítheti az ízvilágát.
A recept saját állítása szerint Olaszországból származik. Én nem oda tippeltem volna, ha megkérdezik. Eredeti változata megtalálható az Isteni Ízek c. vegetárius könyvecskében. Természetesen kicsit másképp szoktam készíteni.
Hozzávalók 8 adaghoz:
2 l almalé
2 db fahéjrúd
6 szem szegfűszeg
½ kk őrölt szerecsendió
½ kk egész kardamom (nekem csak őrölt volt, abból egy kicsit kevesebbet tettem bele)
1 db csillagánizs
8 szelet alma
méz
Az almalevet lábosba öntöttem, beleszórtam a fűszereket és a felkarikázott almát. Amikor felforrt, lassú tűzön 10 percig forraltam.
A mézet már csak a bögrében adtam hozzá.
Testet-lelket egyaránt melegít. A kardamom kicsit kibillenti a klasszik karácsonyi fahéjas szegfűszeges hangulatból. Az almaszeletektől kicsit savanykás, a méztől viszont édeskés lesz, amit a fűszerek tök jól kiemelnek. Én nagyon szeretem. És végre a gyerekeknek is juthat játék forralt bor :)
Tessék kipróbálni!

2011. október 9., vasárnap

Jamie féle csilis bab, vagy mi

Na igen. Van, hogy néha elgondolkodom azon, mi köze az eredeti ételnek egy adott változatához. Ez a csilis bab kapcsán is előjött. Vajon a mexikóiak is tesznek répát, római köményt és fahéjat a csilis babba? Simán lehet, hogy műveletlen vagyok és Jamie tudja a frankót. Az is lehet, hogy a magyaros, európaias változat lett lecsupaszítva. Mindenesetre nem ezt szoktam meg. Na nem rossz, csak furcsa.
Azon kívül, hogy nagyon finom, könnyen, gyorsan elkészül. Csilis babnak én mégsem nevezném.
Képet sem közlök róla, mert nem lett túl dekoratív a fotó. Inkább elrettentő lenne, mint kívánatos. Szóval képzelje el mindenki magának.
A recept Jamie főzőiskolája c. könyvből származik. Az eredeti változat ráadásul csicseriborsót is tartalmaz, amit nálunk csak a lakók 50%-a preferál. Így kimaradt és csak vörös babból készítettem. A szárzeller és a paprika is elmaradtak. Hová lett a kukorica? De legalább végre megbonthattam az első saját készítésű paradicsom konzervjeim egyikét. A tortillával most nem szenvedtem (na jó szenvedtem, mert új receptet próbáltam ki, ami borzasztó rossz lett), inkább áttört krumplival és friss zsömlével ettük.
Hozzávalók 3 főre:                                                             
1 közepes vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 közepes sárgarépa
olívaolaj
½ kk csilipor
½ kk őrölt római kömény
½ kk őrölt fahéj
só, bors
1 db 400 g-os vörös bab konzerv (dupla adag esetén lehet fele fehér, fele vörös)
1 db 400 g-os kockázott paradicsomkonzerv
250 g darált hús
1 ek balzsamecet
A megtisztított hagymákat és a répát apróra vágtam. (A répát legközelebb inkább reszelem, akkor nem lesz olyan feltűnő és fura.) Egy serpenyőben olajat melegítettem és rádobtam a felaprított zöldségeket, majd megszórtam a fűszerekkel és kevergetve 5 percig pirítottam. Addigra a répa megpuhult és a hagymának lett egy kis színe. Aztán ráöntöttem a leszűrt babot és a paradicsomkonzervet levestül, végül a darált húst. Plusz egy fél konzervdoboznyi vizet és 1 ek balzsamecetet öntöttem hozzá. Sóztam, borsoztam és forrástól számított fél óráig, lassú tűzön főztem.
Nehéz lenne elrontani, kevés energiabefektetéssel készül és nagyon finom.
Add tovább!
Megjegyzés: nem ástam bele magam az irodalomba, de annyi kiderült, hogy tényleg nem mexikói eredetű kaja, és gyakorlatilag bármit lehet tenni a csilis marhahúsos alaphoz. Úgyhogy bármi beleférhet...

2011. október 6., csütörtök

Túrópötty, ha már a pont meg a rudi foglalt


Frontok jönnek, mennek. Az emberek idióták, a kezem suta. Persze a receptre fogom. Ma sem kellett volna a konyhába menni. Azért teszek egy utolsó próbát. Maradék túró, tábla csoki, kell valami jutalomfalat, mert katasztrófa az elmúlt két nap.
Valószínűleg rekorder vagyok. Én vagyok az a biciklis, akit álló helyzetben a legtöbb gyalogos ütött el. Három darab 3 km-en belül. Hová néznek, könyörgöm!? Tehát Kedves olvasó, ha eddig leszegett fejjel közlekedtél, legalább az én kedvemért nézz fel néha és mosolyogj a szembejövőre. Hidd el, vissza fog mosolyogni, mert ez reflex :)
Hiszek abban, hogy mindig minden egyensúlyban van. Így van ez a minket ért kellemes és kellemetlen hatásokkal is. Persze hozzáállás kérdése. És amikor már végképp azt gondolom, hogy ma fel sem kellett volna kelni, történik valami olyasmi, amiért mégiscsak érdemes volt felkelni. Ilyen ez az édesség is.
Nincs benne semmi ördöngösség, nem én találtam fel a spanyolviaszt (sem). A túrórudit is feltalálták már és sokan kísérleteznek házi előállításával. Nem akartam, hogy ugyanolyan legyen, csak tudtam, hogy az édes túró és a csoki jó dolgokra képes együtt. Hát tessék.
Hozzávalók:
125 g túró
1-2 tk tejföl vagy joghurt
3-4 tk vaníliás gyümölcscukor
Reszelt citromhéj
1 tábla étcsoki
A túróhoz mindent összekevertem. Itt tessék saját ízlés irányába továbbmenni.
A csokit megolvasztottam.
A túrós masszából teáskanálnyi kupacokat raktam egy kis tálcára, majd ráöntöttem a csokit, úgy, hogy az oldalán is elkentem. Betettem az mélyhűtőbe, nagyjából 5 percre.
Amikor megszilárdult a csoki, óvatosan megfordítottam őket és a másik felüket is bevontam csokival.
Lényegesen egyszerűbb lett volna, ha van bon-bon gyártó formám, akkor szép és egyenletes lett volna a csoki réteg. De ez most így szép.
Nagyon finom, bár kissé időigényes, viszont hamar elfogy.
Éljenek a jutalomfalatok!

2011. október 2., vasárnap

Knédli, avagy a csehek tudnak valamit

A héten eljött az idő, hogy elkészítsem életem első knédlijét.
A Zuram valamelyik nap dúlva-fúlva jött haza, mert már megint nem tudott kényelmesen enni a „nudli bárban”. Megint az orra elől vitték el az utolsó adag párolt káposztát illetve sült húst, úgyhogy másodszorra is meghiúsult a szöttyös-sűlthúsos-pároltkáposztás knédlit projekt.
Ez így nem állapot ― gondoltam magamban. Szegény ember nem maradhat knédli nélkül. Így hát vettem egy jó adag karajt, káposztát és előkerestem a gondosan kijegyzetelt knédli receptet Maxtól. Bíztam benne, hogy ki tudom majd magyarázni, mi is lesz az ebéd, mert meglepetésnek szántam. A káposztát jól elrejtettem és a húsnál sem került szóba, mi lesz belőle. Megúsztam. Már csak a pénteki napot kellett kivárni. Nagyon izgultam. Főleg a knédli miatt. (Bár párolt káposztából is, ez még csak a második próbálkozás volt.) A párolt káposztáról majd máskor. Most a knédlivel dicsekszem. (Meg más tollával…)
Szóval több receptem is van, amik mellé gyűjtögettem még párat a bloggertársaktól. Első körben Max receptjét választottam ki. Szeretem a receptjeit. Egy az egyben átvettem, bár csak fél adagot csináltam. Így is két kis kenyérke lett belőle. A technológiát viszont egy másik receptből kölcsönöztem, ott egyben párolják a knédlit. Szerintem a tökéletes alakhoz, állaghoz a Csehországból beszerzett knédli pároló betét is hozzájárult.
Ja. És mi is az a knédli? Cseh és szlovák nemzeti eledel, gyakorlatilag párolt kenyér héj nélkül. Na jó ez kicsit durva általánosítás. A lényeg, hogy kissé olajos a kenyértészta, amit vízben is ki lehet főzni, de legjobb gőzben szaunáztatni. Megkelve pihe-puha, szaftos ételekhez remek itatós. Rengeteg változata van. Gondolom ahány ház, annyi knédli. Apukám párszor csinált már, akkor is odavoltam érte. De a nyári cseh kirándulás óta különösen kedvelem.
Hozzávalók Max receptje alapján:
100 g rétesliszt
200 g simaliszt
1 tojás
10 g só
10 g cukor
½ tk pálinka
½ ek olaj
10 g friss élesztő
150 g víz
A hozzávalókat a kenyérsütő gép tartályába tettem és megdagasztattam, kelesztettem vele. (Mariska végre kapott egy új tartályt :)
Kissé lágy a tészta (meg is ijedtem), de lisztes kézzel kezelhető. Kicsit átgyúrtam, és két kis kenyeret formáltam belőle. Lisztes konyharuhára tettem úgy, hogy a két tészta közé is jusson az anyagból, nehogy összeragadjanak. Megint pihentek fél órát.
Pár perccel a kelesztő-idő lejárta előtt beletettem a párolóbetétet egy lábosba, és annyi vizet öntöttem bele, hogy a betét aljáig érjen, de ne lepje el.
Az egyik tésztát betettem a hűtőbe, a másikat pedig a gőzfürdőbe. Takaréklángon, fedővel a tetején kerek 30 percet gőzöltem.
Óvatosan kivettem és deszkára tettem. Felszeleteltem, és rögtön ettük is, mert melegen a legjobb.
Szerintem nem nehéz, és tényleg egy élmény az elkészítése. A fogyasztása meg pláne. Felhasználása sokoldalú. Szöttyös húsokhoz vagy forró lekvárral, mákkal, dióval édesen egyaránt fogyasztható.
Sőt, ma pl. a megmaradt szeleteket zsíron, grillserpenyőben sütöttem át, úgy pirítós módjára. Naggyon finom.
Tessék megkóstolni!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...