Mogyorós csokifagyi a nehéz napokra

Ez egy nagyon lélekgyógyító fagyi. Egy stresszes nap után rendbe rak. Rám is fért.

Fel akartam használni a spájzban árválkodó mogyorót. Volt némi csoki is itthon. Tejszín és sűritej pedig gyakran lapul a spájzban. A recept alapja Tücsökbogár receptjei közül való.

Hozzávalók:

1 tubus sűrített tej

2 dl tejszín

50 g tejcsoki

1 ek kakaó

1 marék tisztított, pirított török mogyoró

A tejszín dobozának tetejét levágtam és negyed órára mélyhűtőbe tettem.

A mogyorót serpenyőbe tettem és nagy lángon pár percig forrósítottam. Ilyenkor lepattog a külső, barna héja, és utána már könnyű megpucolni. Csak vigyázni kell, mert nagyon forró. Aztán mikor kicsit kihűlt, ledaráltam és összekevertem a kakaóval.

A csokit takaréklángon, óvatosan felolvasztottam.

A tejszínt a sűrített tejjel legnagyobb fokozaton 5 percig kevertem, aztán lassan beleöntöttem a csokit. Tovább kevertem, és kanalanként hozzáadtam a mogyorót is.

Csak addig kevertem, amíg összeállt. Kicsit tejszínhab felverő fóbiám van.

Nagyon finom, jó mogyoróillatú, csupa csoki.

Próbáljátok ki!

Sokmagos kenyér gépben sütve

Íme egy kenyér, amit gépben szoktam sütni. Mert hát itt a nyár, és van az a hőmérséklet, ami felfűti északi fekvésű kiskonyhámat is. Ilyenkor, ha lehet, nem fűtöm be a sütőt. Másik jó tulajdonsága a kenyérsütő gépnek, hogy programozható fajtája reggelre megsüti az este bekészített kenyeret.

Nagyon szeretjük ezt a kenyeret. Annyira, hogy tegnap este sütöttem, és mire észbe kaptam, már annyi sem maradt belőle, hogy egy fotót csináljak róla. Így készült életem első sercli-fotója. Ennél jobb reklám szerintem nem is kell neki :)

Programbeállítástól függően ropogós a héja, a belseje pedig puha, ruganyos. A magokat lehet variálni benne. Én lenmagot, szezámmagot, napraforgómagot és tökmagot szoktam beletenni. Amikor vicces kedvemben vagyok, tökmagolajjal készítem, akkor kicsit zöldes színt kap. Magokat sajnos nem nagyon eszünk, csak kenyér formájában. Legalább ennyit.

Hozzávalók:

150 g teljes kiőrlésű liszt

150 g finomliszt

150 g rétesliszt

1-1 ek a magokból tetszés szerint

1 csapott ek só

1 lapos ek szárított élesztő (Haas)

30 ml olíva olaj

330 ml langyos víz

A hozzávalókat a kenyérsütő gép tartályába tettem, és barna kenyér programon sütöttem.

Tapasztalatom szerint mindig sikerült a kenyér, amikor pontos mennyiségekkel dolgoztam. Érdemes erre odafigyelni.

Ez a kenyér nagyon finom, tessék kipróbálni!

Zöldborsópüré, kismókusok kenyérre is kenhetik

De jó is lett volna ez a színes köret az előző VKF fordulóra! Na de most már mindegy. Előbb vagy utóbb, de felkerül a bejegyzések közé.

Hát a születése története két szálon fut. Sokszor néztem Nigellát a spektrumon, milyen könnyedséggel rittyent össze ételeket, közben szorgosan jegyzeteltem. Akkor még nem szabadultam be a konyhába, de a recepteket eltettem, hátha jók lesznek még valamire. Egyszer láttam, hogyan készít harmatkönnyű gyors vacsorát. Sült lazacszeletek zöldborsópürével. Akkoriban, még nem igazán jártam a konyha közelében, hogy újdonságokat próbáljak ki, de azért megjegyeztem magamnak ezt az elkészítési módját is a borsónak. Aztán pár éve zöldborsófőzeléket készítettem „hűdeegészséges” módra és nem akartam lisztes habarással elrontani. Úgy gondoltam, majd a felét pürésítem, a másik fele meg borsó alakú maradhat. Turmixolás közben annyira megtetszett a színe, hogy inkább az egészet pürésítettem, így lett belőle az, ami. Ex-Kosztosom azóta is emlegeti, hogy milyen jó színe van és milyen finom volt. Szerintem különleges, mégsincs benne semmi különös. Csak hát szokatlan.

És itt egy ritka pillanat, amikor nem írok mennyiségeket, mert én is csak érzésre főztem :)

Most egy kicsit másképp készült. Hirtelen gondolattól vezérelten úgy csináltam meg, mint a krumplipürét szoktam. Simán, enyhén sós vízben, egy gerezd fokhagymával megfőztem, leszűrtem és vajjal, tejjel összeturmixoltam. Egy kicsit utána sóztam, és jól megszórtam törött borssal. Utólag jöttem rá, ez az, ahogy Nigella anno készítette, csak talán ő tej nélkül törte össze.

Így kicsit krémesebb lett, mint korábbi társai. Nekem nagyon bejön. Most elég kevés készült, úgyhogy a maradékot kenyérre kentem. Egy kis sajttal a tetején különlegesebb lett a vacsorám.

Érdemes kipróbálni.

Ti szeretitek a zöldborsópürét?

Zabnass, nőknek és lovaknak

Először is elnézést kérek azoktól a férfiaktól, akik szeretik a zabot, és azoktól, akik a gabonákat nem csak főtt rizs és kenyér formájában fogyasztják (én kettőt biztosan ismerek :).

Nem tudom, ez a zabos dolog biztosan akkor fordult rossz irányba, amikor Béres Alexandra lelkesen próbálta rávezetni az embereket arra, hogy zabot enni nagyon egészséges és jó dolog. Én természetesen egyetértetek vele, mert én már azelőtt is szerettem, de sokakban ellenérzést vált ki. Emlékszem teljesen hülyének néztek, amikor zabkásával állítottam be a gimibe a kilencvenes évek közepén, mint tízórai vagy uzsonna. A zab az lovaknak való. Aztán az egyetem alatt találkoztam a zabpelyhes süti receptjével, ami szintén lókajának minősült, de lelkes fiú évfolyamtársaim mindegymilyencsaksütilegyen süti formájában lelkesen fogyasztották. Visszaigazolást igazából Finnországban kaptam arra, hogy mégsem vagyok teljesen csodabogár. Ott természetes volt, hogy reggeli előtt mindenki betolt egy adag zabkását. Aztán jött a reggeli.

Ez a szösszenet még mindig nem zabkása, csak egy expressz változata, így nyárra elég is. Nem kell agyonfőzni. Nagyon jól lehet variálni. Én azt szoktam beletenni, amit éppen kívánok, vagy aminek szezonja van. (A recept alapja amúgy Béres Alexandra egyik könyvéből származik.)

Ma egy kicsit téliesre vettem a figurát. Kókusz, aszalt áfonya és tejcsoki. Öt perc alatt elkészült.

Hozzávalók 1 főre:

4 ek zabpehely, lehetőleg bio, apróbb szemű

1 ek kókuszreszelék

1 tk gyümölcscukor

½ bögre tej, ízlés szerint lehet gabonatej is

4 kocka tejcsoki

pár szem aszalt vörös áfonya

A zabpelyhet a kókuszreszelékkel és a cukorral mikróálló tálba tettem, leöntöttem a tejjel és legmagasabb fokozaton másfél percre a mikróba tettem. Amikor elkészült, kivettem, és lefedtem néhány percre, hogy a gabona megszívja magát. Ezután rádobtam az apróra vágott csokit és áfonyát. Kicsit összeforgattam, hogy a csoki megolvadjon benne.

Nagyon pazar, nekem jól összeillett ez a hármas. A csoki kicsit megolvadt és feloldódott, a kókusz kicsit ropogós maradt, az áfonya savanykás íze pedig dobott egyet az ízeken.

A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen.

Zabnassra fel!

Ugye ti is szoktatok zabot enni?

Krumplis kenyér és száz

Sűrű elnézést a blogot követőktől, de valahogy nem tudom összeegyeztetni a munkát a főzéssel, a fotózással és az írással. Sajnos még nem eszeltem ki, hogyan élhetnék meg a főzöcskéből, mert hát nem vagyok mesterszakács, sem ínyenc blogoló. De majd csak előkerül valami a spájzból.

És hát eljött aminek el kellett jönnie. Íme, a századik bejegyzés.

A hétvégén eszembe jutott, hogy milyen régen csináltam már krumplis kenyeret. Nagyon szeretem, de nekem inkább a hidegebb napokon esik jól. Eddig mindig kenyérsütőben sütöttem, és már tudom is miért. A recept alapja a már emlegetett 33 kenyér és péksütemény c. könyvecskéből származik. A tésztája elég lágy, így gépben szépen megsül, de én most a két kezemmel nagyon megszenvedtem vele. Eléggé ragacsos, nagyon sok lisztet felvenne, de nem akartam, hogy túl kemény legyen a tésztája. Inkább kockáztattam. Necces volt, felfutott így is, viszont az első pár koccanásra, ami a formát érte, összeesett. Persze így is nagyon finom lett és még bőven a duplájára kelt, csak hát nem olyan szép. Aggodalomra semmi ok, majd kikísérletezem a kezelhető verziót. Meg gondolom az öreg krumplival is könnyebb dolgozni.

Hozzávalók:

120 g teljes kiőrlésű liszt

150 g rétesliszt

150 g finomliszt

150 g főtt, áttört burgonya

1 ek só

15 g friss élesztő

1 dl langyos tej

2 tk cukor

30 ml olíva olaj

150 ml langyos víz

Az élesztőt a cukorral felfuttattam a tejben, majd a kimért liszt közepébe fúrt mélyedésbe öntöttem. Ott összekevertem egy kis liszttel és 5 percig hagytam kelni. Utána hozzáadtam a krumplit, sót, olíva olajat és jól összegyúrtam. Minél tovább gyúrtam, annál ragacsosabb lett. Végül kilisztezett tálban hagytam duplájára kelni. Amikor megkelt, megint összegyúrtam, formába tettem és ott is hagytam a duplájára kelni. Közben a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.

A sütő aljába egy forró vízzel félig telt tepsit raktam és a megkelt kenyérkét bespricceltem vízzel. Majd a sütőbe toltam. Pirulásig sütöttem.

Amikor megsült, kivettem a formából, rácsra tettem és megint bespricceltem vízzel.

Nem lett olyan tömör, mint amilyennek kinéz, ám rendkívül finom. Fűszeres zsírral nem igazán nyári vacsora, de igen jól esik.

Ígérem, utánaolvasok a titoknak, hogyan is készül a jó krumplis kenyér. Azért lehet próbálkozni.

Szeretitek a krumplis kenyeret?