Zöldbabfőzelék sitty-sutty

Ismét csak azt tudom mondani, hogy öregszem. Ízlik a zöldbabfőzelék. Ha ezt a szüleim megtudják... Vagy csak amióta önállósodtam megeszem a saját főztöm. Nincs válogatás. Mert a főzelék jó. Konzervből meg pláne, ha késő este nincs túl sok energiám megfőzni a másnapi ebédet.

Így jártam tegnap is. Mert hát nagyon rendes tulajdonos lévén elmentem a lakógyűlésre. Biztosan minden házban vannak nem teljesen ép, buzgómócsing lakók, esetleg érdekellentét a lakók között. Nálunk ez hatványozottan megvan. Persze elég sok lakás van a házban, így nagyobb az előfordulási valószínűségük is. Minden vágyam az volt, hogy munka után még végigüljek két és fél óra cirkuszi előadást, sok fellépővel. Ha legalább szórakoztató lett volna. De sajnos nem volt az. Elcsodálkoztam azon, hogy felnőttnek mondott emberek, engem letegezve (30 éves múltam), mennyire kulturálatlanok tudnak lenni. Hozzáteszem, diplomás emberekről beszélek. Ahol a vita kimenetele hangerő kérdése. Voltak ott cifra szavak és fizikai kakaskodás is. És a belvárosban lakom. Hogy is szokták mondani? Nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje, hanem, hogy alacsony a kerítés. Na de több szót nem is érdemelnek. Még egy érv a kertes ház mellett...

Szóval miután hazaestem az állati gyűlésről, nekifogtam a másnapi ebédnek. Konzervből.

Hozzávalók:

2 ek olívaolaj

1 ek teljes kiőrlésű liszt

1 üveg zöldbab

1 kis fej hagyma

3 ek tejföl

Először leszűrtem a zöldbabot és a levét felfogtam egy tálban. Mindezt csak azért, mert az üvegből nehéz kiönteni csak a levet. Az olajat felforrósítottam, majd rászórtam a lisztet és csomómentesre kevertem. Kicsit pirítottam, aztán apránként, gyorsan felöntöttem a lével. Csomómentesre kevertem és beletettem a hagymát egészben. Takaréklángon, fedő nélkül nagyjából negyed órát főztem, amíg a hagyma megpuhult. Utána beleöntöttem a zöldbabot és belekanalaztam a tejfölt. Amikor megint felforrt, levettem a tűzről, kivettem belőle a hagymát és párszor belemerítettem a merülőmixert, hogy intenzívebb zöldbab íze legyen. Klasszikus feltéttel, tükörtojással fogyasztottuk.

Elég gyorsan elkészül és nincs liszt-íze, mert a liszt megfő a lében. Nekem nagyon jólesett a savanykás íze. A tányéron egy csepp pirosaranyat kevertem bele, amitől még jobb lett. Kezdő konyhatündéreknek is ajánlom kipróbálásra. Mert jó főzeléket készíteni szerintem nem könnyű.

Ti mit főztök lakógyűlés után?

Újkrumpli napraforgómaggal és kaporral

Mai piaci terepbejárásomon nagyon megörültem az újkrumplinak. Keveset vettem, mert csak frissen jó. Beugrott egy régebben kijegyzetelt recept. Csak arra emlékeztem, hogy valami mag meg valami leveles dolog van benne. Úgyhogy vettem hozzá kaprot, petrezselymet és egy kis hántolt napraforgómagot. Persze nem ezek kellettek volna. (eredeti recept: flatcat, spenótos tökmagos újkrumpli) De ezeket kívántam meg.

Tényleg öregszem. Nem tudom miért, de nem nagyon kedveltem az újkrumplit. Lehet, hogy azért, mert amikor szezon volt, a családom sokat csinált, nekem meg már a fülemen is az jött ki. Pedig nagyon finoman készítik. Mégsem a szívem csücske. Viszont most, hogy igyekszem szezon szerint vásárolni, étkezni, sokkal jobban értékelem a zöldségeket. És persze a fantáziám is elindult, hogy mennyi féle formában kipróbálnám az újkrumplit. Úgyhogy úgy döntöttem elindítom az újkrumpli sorozatot. Íme az első darab.

Hozzávalók per fő:

20 dkg újkrumpli

¼ csomag kapor

1 ek olaj (magtól függően)

fél fej hagyma

kis marék szotyi

só, bors

½ dl víz

A krumplikat víz alatt, körömkefével megsúroltam és nagyjából másfél cm oldalú darabokra vágtam. A hagymát apró kockára vágtam és a felforrósított olajra (esetünkben napraforgó, de én valamiért tökmagolajjal csináltam) dobtam a krumplival együtt. Kicsit pirítottam, aztán hozzáadtam a vizet és fedő alatt, takaréklángon pároltam. Nagyon meglepődtem, hogy milyen gyorsan elkészül. Kicsit túl puha lett. Közben apróra vágtam a kaprot. A szotyival együtt a krumplihoz kevertem és pár másodpercig nagy lángon, óvatosan kevergettem, hogy elpárologjon belőle a víz.

Nekem nagyon ízlik a kapor és a szotyi együtt. A krumpli puha, a napraforgómag ropogós. Könnyű és gyors májusi köret. Érdemes kipróbálni, ha szeretitek a kaprot.

Újkrumplira fel!

Citromfű szörp, első próba

Kép sajnos nincsen, holnap majd pótolom. Az üvegek már a dunsztban pihennek.

Múltkor Tücsök Bogárnál láttam, hogy ismét elkészítette citromfű szörpjét, hiszen itt a szezonja. Megtetszett, mert nagyon szeretem ezt a növényt. Első találkozásom alkalmával még nem is tudtam, hogy mivel állok szemben. A Nagymamámnál, a belváros közepén, a kétemeletes kis bérház udvarán volt egy virágoskert. A szélén volt egy növény, aminek imádtam dörzsölgetni a levelét, mert olyan jó citrusos illata volt. Ma már tudom, hogy ez citromfű volt. Persze nem arattam le a leveleket, mert igen jól nevelt kislány voltam, de sokat lebzseltem körülöttük, amikor ott voltam.

Gyógynövénynek is szeretem, mert sokoldalú gyógyír. Elsősorban idegnyugtató hatása van, aminek következtében javítja az ember hangulatát és tettekre sarkallja. Megnyugtatja a szívet, gyomrot, és mindenféle szervet, ahol ideges eredetű fájdalom lép fel. És nem utolsó sorban fűszer.

Tavaly sajnos kevés szörpöt tudtam eltenni. Sem időm, sem energiám nem volt hozzá, a magas árakról nem is beszélve. Remélem, idén másképp lesz. Legalább 5 üveg citromfű szörpünk már lesz :)

A hétvégén szedtem gyorsan két csokorral, még szombat este neki is fogtam az előkészítésnek. Sajnos a vasárnap túl mozgalmas volt, úgyhogy a receptben szereplő egy napos áztatásból kettő lett. De nem ez volt az egyetlen eltérés. Már fel sem tűnik, hogy „váratlan” helyzetek fel sem bosszantanak. Inkább elgondolkodom a megoldáson. Ma sem volt ez másképp. Az eredeti recept csak cukorral készül és 5 dkg citromsavval. Nem volt annyi cukrom és citromsavam sem. Ellenben találtam fél üveg kikristályosodott mézet. Ezt felolvasztottam, és erősen drukkolok a szörpnek, hogy legyen elég ennyi citromsav a tartósításhoz.

Hozzávalók 2,5 l szörphöz:

2 csokor citromfű

2 l víz

2 db citrom

3 dkg citromsav

1 kg cukor

nagyjából 450 g méz

A citromfüvet felaprítottam, lábasba szórtam, a citromokat felkarikáztam és ezt is a lábosba tettem, végül felöntöttem 2 l vízzel. Két napig hűtőben áztattam a levet, néha megkevertem. Két nap múlva hozzáöntöttem a cukrot, a mézet és a citromsavat. Felforraltam és 20 percig főztem takaréklángon. Gézen átszűrve, kifertőtlenített üvegekbe töltöttem. Biztos, ami biztos tettem egy kis szalicilt a tetejére. és úgy tettem rá a celofánt. De szerintem nem nagyon lesz idejük megromlani. Meg hát ennyi citromsavban túlélni…

Biztosan fogok még készíteni, mert már látom lelki szemeim előtt, hogy tikkadt nyári napokon milyen jól fog esni. Az illata fűszeres, az íze citromos és mézes egyben. Most itt a szezonja, érdemes kipróbálni.

Éljen a citromfű!

London csízkék (cheesecake)

Mint ahogy a képen is látszik, még messze nem tökéletes, ezzel ellentétben nagyon finom. Azelőtt még sosem ettem „sajttortát”, de Nigella süteményes könyvében már régóta szemezek vele. Lassan a hozzávalók is összegyűltek és ma reggel eljött az idő, hogy megsüssem.

Kicsit máshogy alakult a nap, mint terveztem. A vasárnapi szülői ebédhez nagyon jól passzolt volna, de sajnos elcsúsztam vele és mire indultunk, még nem volt szállítható állapotban. Ma már töméntelen mennyiségben nem élvezhetjük ezt a desszertet, mert a szülői „tömés” igen sikeres volt. Már semmi nem fér belénk. De egy kóstoló erejéig még feláldoztuk magunkat. Megérte. Még ha ki is durranunk éjszaka.

A süteményről műveletlen módon csak annyit tudok, hogy van London és van New York változat. Olvastam, hogy mivel nálunk nem érhető el könnyen a cream cheese, használható helyette mascarpone vagy philadelphia sajtkrém. Én most mascarponéval próbáltam a spórolós hajlamom miatt.

A recept alapja Nigella How to be a domestic goddess c. könyvéből származik. Kissé eltértem tőle. Egyrészt az alapanyagokban, másrészt az arányokban. Kettőnkre nem gondoltam nagy mennyiséget csinálni, úgyhogy a krémet feleztem. Viszont a kekszréteget nem tudtam felezni, mert akkor nem töltötte volna ki a tortaforma alját. Remélem ez azért nem nagy szentségtörés. (Bár pont az előző bejegyzésemben tettem említést a recept átgondolásáról.)

Az tetszik nagyon ebben a receptben, hogy lépésről lépésre írja le, mikor mit kell csinálni, legyen az vízforralás vagy előmelegítés. Nekem kicsit lassabban ment minden, mert eléggé izgultam. De a következőnél már bátrabb leszek.

Hozzávalók nagyjából 4 személyre, 18 cm átmérőjű tortaformához, alacsony költségvetésű háztartásokba:

100 g győri zabfalatok

50 g vaj megolvasztva

250 g mascarpone

2 tk vaníliás gyümölcscukor

50 g gyümölcscukor

2 db egész tojás

1 tojás sárgája

¾ ek citromlé

¼ kk vaníliapor

100 ml tejföl

¾ ek gyümölcscukor

¼ kk vaníliapor

Először megolvasztottam a vajat, miközben mozsárban összetörtem a kekszet. Ezután összekevertem őket és a tortaforma alján (többé-kevésbé) egyenletesen elegyengettem. Betettem a hűtőbe hűlni (amíg a krém elkészült), majd begyújtottam a sütőt 180 °C-ra.

A sajtot a robotgépben lazán felvertem, majd hozzáadtam a cukrot, vaníliáscukrot, és úgy kevertem tovább. Beleöntöttem a tojásokat és a sárgáját, végül a vaníliaport és a citromlevet. Így is kevertem még egy percet.

Vizet forraltam a vízfürdőhöz.

A tortaformát kivettem a hűtőből, vízhatlanra tekertem alufóliával és beletettem egy kisebb tepsibe (20x30 cm).

A krémet a tésztára simítottam és a vizet a tepsibe öntöttem, nagyjából a tepsi feléig.

Betettem a sütőbe és 45 percig sütöttem. Inkább 50 perc kell neki. Akkor jó, ha a tetejére szánt tejföl nem süllyed le benne, csak szépen libeg a tetején.

Amíg sült a torta, a tejfölt összekevertem a cukorral és a vaníliaporral. Amikor kivettem a tortát, leöntöttem a tejföllel, óvatosan elegyengettem a tetején és visszatettem a sütőbe, további 10 percre.

Amikor elkészült, kivettem a sütőből, a tortaformát a tepsiből, lehámoztam róla az alufóliát és hagytam hűlni. Amikor teljesen kihűlt, hűtőszekrénybe tettem.

Tálalás előtt 20 perccel érdemes kivenni a hűtőből, hogy jó legyen az állaga. Forró vizes késsel érdemes felvágni.

Finom, könnyed sütemény. Az alap jó, könnyen emészthető a teljes kiőrlésű keksz miatt. A krém kicsit túróra emlékeztet, de annál krémesebb. A tetején a savanykás tejföl teszi teljessé az ízét. Nekem nagyon ízlett. Gyorsan össze lehet rakni, amikor az ember gyereke/lánya már bátor és nem az első tortáját készíti.

Szeretitek a csízkéket?

Bagett 2.0

Először is sűrű elnézést kérek a hűséges olvasóktól, amiért nem várom őket minden nap friss receptekkel. Sajnos mostanában kevesebb idő jut a főzésre, és az is rossz fényviszonyok között. Ennek következtében képeim kevésbé szépek.

Most itt ülök egy gyönyörű helyen (most sem otthon) és a technika csodájának köszönhetően ― kilátással a bakonyi rengetegre ― egy csodás kis kertben, picike laptoppal a kezem alatt írom-e sorokat (hű de költői lett). Bagett 2.0.

Kipróbáltam egy újabb bagett receptet egy jól bevált kis könyvecskéből. Egyszer már próbálkoztam vele, de nem nagyon sikerült. Azóta eltelt annyi idő, hogy kiépült bennem a kritikus hajlam, azaz nem gondolkodás nélkül állok neki a receptnek. Persze ez a képesség a tapasztaltabb háziasszonyoknál már rutin, de nekem még csak most alakul. Ismét végigolvasva a receptet már fel is tűnt, hogy elírás történhetett. Egy deciliterrel kevesebb víz elég nehézkessé teszi a kenyérsütést. Nem csoda, hogy nem sikerült. Ezt leszámítva nagyon jó kis recept. Finom kenyér lett belőle. Egyetlen szépséghibája csak az volt, hogy sokáig tartott kisütni. Legalábbis a recepthez képest. Szokás szerint kevert lisztből készítettem a már jól megszokott arányokban.

Hozzávalók két kenyérhez:

100 g teljes kiőrlésű liszt

200 g finomliszt

200 g rétesliszt

3,5 dl víz

30 g élesztő

2 tk cukor

1 ek só

A liszteket tálba tettem, hozzákevertem a sót. Közepére morzsoltam az élesztőt, rászórtam a cukrot és leöntöttem a vízzel. Nagyjából 5 percig gyúrtam. (Nem véletlenül hagytam ki az élesztő felfuttatását. Nem kell.) A tálat lefedtem nejlonzacskóval és 4 órára a hűtőbe tettem. Miután kipihente magát, kissé átgyúrtam és 2, nagyjából 30 cm hosszú kenyérkét formáztam belőle. Tepsire tettem, tetejét bevagdostam és megint hagytam kelni, nagyjából fél órát. Közben 250 °C-ra előmelegítettem a sütőt és az aljába tettem egy negyedéig forró vízzel telt kicsi tepsit. Amikor megkeltek a kenyerek bekentem őket vízzel és betettem a sütőbe. Tíz perc után levettem a hőfokot 200 °C-ra és úgy sütöttem, amíg színe nem lett.

Én már türelmetlen voltam, úgyhogy hamar kivettem. Még csak akkor kezdett belejönni a színesedésbe. Mi meg már nem bírtuk tovább. Így is finom lett, jó állagú. Ropogós héj, puha, levegős belső.

Nekem jobban ízlett, mint a blogomon szereplő első verzió. Próbáljátok ki ezt is, aztán majd eldöntitek.