Mediterrán csirke

Szeretem a lecsót, de inkább a gyuvecscsel és a muszakával vagyok szorosabb barátságban, ha nyár végi paradicsomról, paprikáról, padlizsánról van szó. Ma újabb recept született, hogy bővüljön a repertoár. Valahogy eddig nem próbáltam ezt a kombinációt csirkehússal, ezért kezdtem neki a kísérletnek. Van egy szuper ikeás üvegfedeles serpenyőm, abban szoktam sütni a krumplit, vagy húst, ha nincs kedvem beindítani a sütőt. Most is ez történt, kevés időm volt, és a konyhában 30 °C uralkodott. De annyira lelkesített az új ízkombináció, hogy el is feledkeztem a nagy melegről, és nagyjából 45 perc alatt megvoltam vele :)

Hozzávalók:

olíva olaj

4 szelet csirkemell (kb. 150 g/szelet)

2 közepes hagyma felkockázva

2 paprika, felkockázva

4 közepes krumpli felkockázva

2 nagyobb paradicsom felkockázva

1 padlizsán felkockázva

1-2 ek ajvár

4-5 ek olívabogyó levéből (itt arra a lére gondolok, amiben úszkálnak a bogyók)

2 csapott ek sűrített paradicsom

só, bors, szárított fokhagyma

Először a húst sóztam, borsoztam, és amíg állt, felkockáztam a zöldségeket.

A krumplit kicsit nagyobb kockákra vágtam, mint a többi zöldséget.

A serpenyőben felforrósítottam kb. 4 ek olíva olajat, majd nagy lángon megpirítottam benne a hússzeleteket, mindkét oldalukat kb. 2 percig, amíg megpirultak. Ezután kivettem a szeleteket egy tányérra, és pótoltam az olajat a serpenyőben, amire rádobtam a hagymát és pirítottam pár percig. Utána ment rá a paprika, szintén pirítottam pár percig, végül a krumpli is belekerült és sokszor kevergetve addig sütöttem a keveréket, amíg a krumplin már látszottak a pirulás jelei. Ekkor lejjebb vettem a lángot, belekevertem a paradicsomot, padlizsánt, ajvárt, olíva levét, és sűrített paradicsomot. Felöntöttem 1 dl vízzel, végül sóztam, borsoztam, és tettem bele egy kis szárított fokhagymát is. Alaposan összekevertem, visszatettem a hússzeleteket és fedő alatt felforraltam, majd kisebb lángon addig főztem, amíg a hús megpuhult és minden zöldség picit szétfőtt. Érdemes kóstolgatni és a végén kiigazítani saját ízlés szerint :)

A krumpli kiváló arra, hogy magába szívja az ízeket, így hússal felturbózva igazi nyár végi egytálétel született.

Cseresznyés kakaós tápióka puding

Egy kedves barátunk hívta fel a figyelmünket, hogy érdemes kipróbálni a tápióka pudingot. Amikor először kipróbáltam, az volt az első gondolatom, hogy nem csodálom, hogy Lady Lavender sportot űzött belőle, hogy másokra dobálja. Aztán a második, harmadik alkalommal már úgy készítettem, ahogy a csomagolásán volt és sokkal jobb eredményt kaptam. Alapvetően nagyon szeretem a pudingot, de egy-egy adagot nem tudok készíteni, ha éppen kedvem szottyanna enni. Így tápiókagyöngyből viszont könnyen adagolható. Ennek a mennyiségnek az egyik fele azonnal elfogy, a másik felét befőttes üvegbe töltöm és forrón lezárom, így pár napon belül is lesz egy uzsonnára való. Tényleg könnyen variálható, önmagában nincs íze, így bármivel fűszerezhetjük. Nem utolsó sorban gluténmentes alapanyag. Én most kakaóval és cseresznyével készítettem.

Hozzávalók 2 adaghoz:

40 g tápióka gyöngy

250 ml víz

150 ml tej, vagy növényi eredetű „tej”

24 g vaníliás cukor

1 csipet só

1 ek kakaópor

tetszés szerint cseresznye, málna, eper a fogyasztáshoz

A tápiókát lábasba tettem, majd felöntöttem a vízzel és 10 percig állni hagytam. Ezután beletettem a cukrot, sót és feltettem főni közepes lángon. Folyamatosan kevergettem, és amikor elkezdett sűrűsödni, belekevertem a kakaót is. Végül felöntöttem a tejjel és addig főztem, amíg a gyöngyök szép átlátszóak lettek. Tálkákba adagoltam, majd amikor kihűlt, betettem a hűtőbe, amíg fel nem vette a puding állagot.

Parmezános csirke

A hét tanulsága: „Ja, csak kérni kell?” Úgy megszállt az ihlet, hogy csak úgy pislogok, remélem, kitart a lendület. Megint élvezem a főzést, blogolást és természetesen a produktum elfogyasztását is.

És akkor jöjjön is az első új recept, amit felvettünk a listára, mert gyors és finom. Eredetileg sütőben sül, de én sajnáltam volna, ha a szépen kisütött, ropogós bunda elázik a paradicsomszószban. Másrészről ilyen melegben csak indokolt esetben kapcsolom be a sütőt, mert nehezen viselem a nyarat a belvárosban.

Hozzávalók 4 személyre:

A szószhoz:

2 ek olívaolaj

1 gerezd felszeletelt fokhagyma

1/2 kk oregánó

1 csipet kakukkfű

3-4 levél bazsalikom

1 doboz darabolt paradicsom konzerv

Hozzávalók a húshoz:

2 csirkemell filé szép szeletekre vágva (kb ½ cm vastag)

só, bors

1 felvert tojás

5-6 ek zsemlemorzsa

5-6 ek reszelt parmezán

2-3 ek olíva olaj a sütéshez

Az egészet a paradicsomszósszal kezdtem. Az olajat felforrósítottam egy lábosban, majd 15-20 másodpercig pirítottam benne a fokhagymát. Ezután beletettem a fűszereket, sóztam, borsoztam végül felöntöttem a paradicsommal. Felforralás után fedő alatt, alacsony lángon addig főztem, amíg fakanállal már könnyen szét lehet nyomni a paradicsomot (nagyjából 10-15 perc). Közben elkészítettem a csirkét. A hússzeleteket sóztam, borsoztam, majd a tojásba mártottam, végül megforgattam a zsemlemorzsa és parmezán keverékében. A szeleteket felforrósított olajba tettem és közepes lángon, mindkét oldalukon 3-3 percig sütöttem. Azért hústű próbával érdemes ellenőrizni, hogy alaposan átsültek-e a szeletek (ha a beleszúrt fogpiszkálót kihúzva nem távozik folyadék, a hús biztosan átsült). Amikor minden elkészült, serpenyős sült krumplival (recept később) és balzsamecetes rukkolával tálaltam. Mosogatással együtt is megvan egy órán belül és elképesztően finom. Igazi nyár hangulatú fogás.

Mese az ellaposodott repertoárról

Be kell, hogy valljam, elkényelmesedtem. Engem is elért az ellaposodott repertoár szindróma. Vagyis egyensúlyozva a munka1, munka2, háztartás, élet, pihenés között, főzés tekintetében túlélésre játszottam. Lassan ugyanaz a 10 kaja került fel a hűtőre kifüggesztett kívánság listára, és két hetes vetésforgóban ugyanaz került az asztalra. Az ellaposodó párkapcsolattal ellentétben ebből nem lehet kilépni, mert enni kell, és ha szűkös a keret, főzni is jobban megérni. Azonban ebben az időszakban tanultam meg azt is, hogy nem kell mindig belehalni a főzésbe, lehetnek kivételes napok, amikor leugrom egy gyrosra, vagy a kínaiba. Mérlegelni kell. És ebben szegény Uramnak mennyi év munkája van! A másik oldalról pedig úgy alakult, hogy megint képbe került a blog. Zavart, hogy elhanyagolom, mert régen azért erősen motivált, hogy legalább hetente egy újdonság felkerüljön mind az asztalunkra, mind a blogra.

Szóval elfogadtam a kihívást: keljen életre ismét a blog, újítsam fel a receptkészletet, legyen megint öröm a főzés, ha már időt szánok rá. Irány a piac (le kell győzni a lustaságot), preferáljam az idénygyümölcsöket, zöldségeket, vegyem fel a trendek fonalát. Csapjunk bele a lecsóba! J

Ha már rugalmas a munkaidőm, pénteken kiszaladtam a Hunyadi téri kispiacra. Mindent megvettem, ami csak belefér a hátizsákomba. Mivel alig voltak, tőlem szokatlan módon szóba elegyedtem egy árussal, isteni szamócát vettem (fele annyiért, mint a bolti görög eper), kajszit, ropogós cseresznyét. Egy másiknál spárgát kimérve, nem csomagban, így csak annyit vettem, ami egy étkezésre elég is. Uborka, koktélparadicsom, paprikák, patisszon magyar termelőktől. Inspiráló volt, beindult az agyam, pörögtek a receptek, és megint rá kellett jönnöm, hogy mennyivel jobb íze van ezeknek a cuccoknak, mint az előre csomagolt bolti testvéreiknek. Tényleg le kell győzni a lustaságot! Ha esetleg szintén alkotói válságban van a kedves olvasó, itt a jövő heti menütervezetem. Nem főzök minden nap frisset és tartunk húsmentes napokat is.

hideg meggyleves

rántott patisszon rizibizvel és tartárral

pizza

tavaszi vegyes zöldségleves

tojásos nokedli

spárgás, sajtos karajszeletek

sopszkasaláta

A nagy vízválasztó-csobbanás a házi ízesített vizekbe

Egyfolytában azt az impulzust kapjuk, hogy inni kell. Folyamatosan. Naponta 3-4 litert. Mindegy, hogy nő vagy, vagy férfi, mekkora, mit csinálsz egész nap. Igyál akkor is, ha nem vagy szomjas, mert akkor már késő. Érdekes nézőpontok ezek. Én inkább a szervezetemre hallgatok és akkor iszom, amikor szomjas vagyok. Figyelek rá. És azt is tudom, hogy a víz önmagában kevés, nem árt ha viszünk be mellé ásványi sókat is (hmmm egy jó leves). Erre is jók a házilag ízesített vizek. Én végtelenül bátor vagyok: csapvizet iszom Pesten, de sajnos egyre kevésbé finom, hiába pihentetem (klórmentesítés). Múlt héten kaptam rebarbarát és valahogy szóba kerültek az ízesített vizek. Gondoltam egyet és én is kipróbáltam, hátha hozzáad valamit az élvezeti értékéhez. Először csak limonádéval próbálkoztam, amit felturbóztam egy kis reszelt bio narancshéjjal, majd belekarikáztam pár szelet rebarbarát is. Az íz kavalkád és a plusz meggyszerű savanyúság igen nagyot dobott a folyadékfogyasztásomon és futás után különösen jól esett. Íme a ”recept”:

·         limonádé ízlés szerint

·         bio narancs héja reszelve szintén ízlés szerint (nekem 1 literhez 1/8 narancs héja elég volt)

·         rebarbara szeletek szintén ízlés szerint (1-2 cm darabka vékonyan felszeletelve, hogy jobban kioldódjanak az ízek)

A bio narancsot még télen vettem, akkor levet facsartam belőle, de a héját zacskóba zárva betettem a mélyhűtőbe. Így bármikor fel tudom használni, nem kell külön ezért kezeletlen héjú narancsot beszerezni.

Ha valaki savanyú vízre vágyik és már unja a citromot, nyugodtan kipróbálhatja a rebarbarás vizet. Nekem egy új világ tárult fel ezzel az élménnyel, már csak egy szuper kancsó vagy kulacs kellene hozzá, hogy ne a fogammal kelljen kiszűrni a gyümölcsdarabokat. Van ötletetek? Ti szoktatok ízesített vizet készíteni?