Áfonyás turmix

Vagy elegánsan áfonyás smoothie. De én egyszerű nő vagyok, nekem akkor is csak gyümölcsturmix marad. Na nem akármilyen.

Szeretek reggelizni, mert reggelizni jó, és mert felébreszt. Tízóraizni is szeretek, mert nem esik a béka feneke alá a vércukorszintem délre és nem szédelgek fél délelőtt. Gyümölcsös turmixot reggelizni (vagy tízóraizni) meg különösen szeretek, leszámítva a kora reggeli turmixgép elmosogatását. Az nem jó.

Mivel tobzódunk a gyümölcsökben és untam már a mogyoróvajas sütit, jól esett volna valami gyümölcsös dolog. Fellapoztam a neves szakácsok könyveit a turmix címszó alatt, hátha találok valami jót. Erre a csodaszép italra esett az első választásom Jamie Főzőiskolájából, persze kicsit változtattam rajta. Végül mélyhűtött áfonyával készült. Ennyit a sok friss gyümölcsről…

Hozzávalók per fő:

1 nagyobb érett banán

1 marék (kicsi női) áfonya (nekem mélyhűtött volt)

2 ek natúr joghurt

½ dl almalé

1-2 ek apró zabpehely

1 ek szezámmag

kevés méz ízlés szerint

A banánt meghámoztam és az áfonyával, joghurttal együtt összeturmixoltam. Majd hozzáadtam a zabpelyhet és a szezámmagot és felöntöttem az almalével, végül kevés mézzel simára turmixoltam. Ez így sűrűbb lesz, almalével lehet még hígítani. Elsőre kicsit furcsa volt, hogy magokat is lehet beletenni, de simán elférnek benne.

Színes, gyümölcsös reggeli hidegindító.

Boszna (Bosna)

A bosznával Salzburgban találkoztam, amikor próbáltunk valami városnézős kaját keresni, és bátran megkóstoltuk ezt a hot-dog szerűséget.

A Wikipedia szerint röviden: ez egy fűszeres kolbász (Bratwurst, sütni való) (vagy kettő) egy félbevágott zsömlébe téve, némi hagyma, és mustár kíséretében kissé megfűszerezve. Hasonló a hot-doghoz, csak fűszeresebb.

Eredete Salzburgba vezethető vissza, ahol egy bolgár úriember készítette először: 2 db (disznóból készült) kolbászt tett fehér kenyér veknik közé, tett hozzá kevés hagymát, petrezselymet és currys fűszerkeveréket, végül félig fehér papírba csomagolta. És most jön a kedvenc részem: 1949-ben felállított egy grillsütőt az Augustiner sörözőben (a világ legcsodálatosabb sörözője, erről írok majd), és ott sütögette a hot-dog kreálmányait. Igen hamar nagyon népszerű lett, és egy évvel később megnyithatta saját kis üzletét a belvárosban egy átjáróban, ami a mai napig meglátogatható a Getreidegasse-ról. Hamar ráragadt a helyiek által adott boszna név.

Tudtam, hogy itthon is ki fogjuk próbálni egy főzésre nem alkalmas napon. A felújítás projekt közepén nagyon jól esett egy ilyen gyorsan készülő ebéd.

Nekem természetesen így túl húsos volt, úgyhogy tettem bele kevés paradicsomot meg uborkát, de ez el is hagyható. Ez egy rettentően egyszerű, férfiak által is elkövethető gyors kaja.

Hozzávalók 2 éhes személyre:

2 db bagett vagy 4 hosszabb zsömle

4 db vékony sütnivaló fűszeres kolbász (lehet, fehér, vagy sima, szárnyasból vagy négylábúból)

1 kisebb hagyma

curry por

mustár és vagy ketchup

szabadon választható:

pár szelet paradicsom

néhány karika uborka

A kolbászt megsütöttük. A bagetteket keresztben félbevágtam, majd hosszában is, de nem teljesen, hogy be lehessen csukni a szendvicset (persze kettétört, ami igen viccessé tette a fogyasztást). (A zsömlét csak hosszában kell félbevágni.) Ezt is megsütöttük a grillen, közben érdemes kicsit lenyomkodni, hogy kilapuljon. Az alsó szeletre mustárt kentem, rá a kolbász, hagyma, currypor, végül paradicsom, és az uborka. Tetejére a ketchup-pel meglocsolt felső rész jött.

Az elfogyasztása kisebb kihívás, mert nehezebb enni, mint egy szottyogós giroszt, de nagyon finom. (Egy sör igen jól esik utána.)

Az eredeti Bosna Salzburgban

Mogyoróvajas csokis süti

Amikor először láttam, nagyon megtetszett ez a mogyoróvajas kocka, bár nem vagyok oda a mogyoróvajért. Aztán felkerestem Lorraine Pascale oldalát a receptért. Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor elolvastam a recepthez tartozó kommenteket. Majdnem mindenki panaszkodott, hogy vagy sok a cukor, vagy sok a mogyoróvaj, vagy mindkettő. Az első változat „tésztája” majdnem kifolyt a csoki alól. A második változatban már több volt a keksz, így kicsit megszilárdult a süti alapja. Párszor átalakult ez az édesség, amíg elnyerte végső formáját, de végül szerintem sikerült kihozni belőle a legjobbat. Amúgy végtelenül egyszerű és nagyon gazdaságos: egy-két kocka is bőven elég, mert elég tömény, de nagyon finom. (Fogyókúrázók inkább meneküljenek sikítva.) Eredeti recept itt.

Hozzávalók:

80 g vaj

150 g étcsoki

215 g győri zabfalatok (vagy bármilyen digesztiv keksz)

100 g barnacukor

120 g mogyoróvaj (eredetileg darabos, én simát használtam)

Egy kisebb, 25x20 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral.

A vajat lassan, alacsony lángon felolvasztottam.

A kekszet összetörtem, összekevertem a cukorral, majd a mogyoróvajjal, végül hozzákevertem a felolvasztott vajat. A masszát a tepsibe simítottam, egy kanál hátával lenyomkodtam, hogy tömör legyen, és betettem a hűtőbe. Amíg hűlt, a csokit gőz fölött felolvasztottam. Végül a tésztán elsimítottam a csokit és visszatettem a hűtőbe szilárdulni. Nagyjából egy óra kellett neki.

Szerencsére sokáig kitart, mert nem lehet belőle egyszerre sokat enni.

Csípős, sajtos padlizsánkrém

Kata ismét itthon, a spájz újra üzemel. Sajnos nem sikerült több bejegyzést írnom kintről, mert nem igazán volt időm főzni, meg mindent csak nagy kiszerelésben lehetett kapni. Így kipróbáltam a „jobbnál jobb” készkajákat, meg konzerveket, amitől teljesen kikészült a gyomrom. Van valami ebben a tartósítószer ellenzős mizériában…

Na de mielőtt elutaztam volna, igyekeztem minden maradékot kitakarítani a hűtőből. Megsütöttem a fél padlizsánt, előszedtem a maradék sajtkrémet (friss sajt típusú, aldis), ami már nem volt elég egy szelet kenyérre, fűszerek, meg ihlet és született egy kicsit csípős, sajtos, majonézes padlizsánkrém. Igazából összeturmixoltam mindent, amit a padlizsánkrémhez enni szoktam :)

Hozzávalók:

1 padlizsán

4-6 ek majonéz

2 ek olívaolaj

3 ek sajtkrém

só, bors, chilipor ízlés szerint

1 gerezd fokhagyma áttörve (elhagyható)

pár csepp citromlé

A padlizsánt sütőben megsütöttem, még melegen megpucoltam (azbeszt kezeimmel). A húsát tálba tettem és hagytam kihűlni. Majd az összes hozzávalót összeturmixoltam, hogy jó könnyű legyen, végül sóztam, fűszereztem.

Nem egy randi előtti kaja, de a fokhagyma ki is hagyható belőle. Pirítóson, friss paradicsommal jó igazán. Itt a padlizsánszezon. Hajrá!

Kolis lettem

 

Kisebb hallgatásom oka is (részben) ez, kolis lettem Ausztriában. Igaz csak pár hétre, de mégiscsak kiskonyhám nélkül maradtam. Eddig is nagy tisztelettel adóztam Mókusnak, a Kollégista Gurman blog szerzőjének, mert sejtettem, hogy nem egyszerű saját konyha nélkül, minimál felszereléssel olcsón jó kajához jutni, de most már meg is tapasztaltam. Nehezítő körülmény egy 10 cm magas polcocska a hűtőben, és kb 2 liternyi hely a mélyhűtőben. A felszerelés: 2 lábos, 1 serpenyő, 1 műanyag fakanál, vágódeszka, vízforraló. Kicsit csaltam, mert hoztam magammal bicskát, hogy valami éles dolog is legyen nálam. Persze elhatároztam, hogy nem főzök, csak pihenek, meg új ízélményekkel gazdagodom, de asszem nem gondoltam komolyan. Három nap alatt telepakoltam a konyhaszekrény részlegemet.

Mondanom sem kell, hogy az alapanyagok csodásak idekint, a sajtpultnál, minden bevásárlásnál negyed órát csorgatom a nyálam. Viszont a gyümölcs-zöldség felhozatal kissé gyér, de hát mit akarok itt a hegyek között. Viszont a bio elérhető, nincs ketreces tojás, és a kész kaják is minőségiek.

Azért adtam egy esélyt a menzának is, eddig 3:1-re a házi koszt vezet. Mondjuk a fél grillcsirkével nem volt semmi bajom, de a mellé adott köret elég fura volt. Bár nyitott vagyok az új ízekre, a krumplipüré uborkasalátával összekeverve, hidegen finoman fogalmazva is érdekes volt.

Miután nagy nehezen elfogyott az otthonról hozott rengeteg kolbászos szendvics, és nem jött be a menza, kipróbáltam néhány kész kaját is (pl. aldis csirke vindaloo). És 600 km-t kellett utaznom hozzá, hogy vegyek egy zacskó basmati rizst, amit eddig még nem próbáltam. Aztán természetesen kipróbáltam az osztrák pirog szerű tésztát is. Meg lesz még gombóc, vursztok, meg ami még szembe jön.

Sajnos szimpatikus cukrászdát eddig még nem találtam, hogy pusztíthassam a Sacher tortát, viszont megtudtam, hogy az igazinak hirdetett Mozart golyó nem is igazi.

Azért a túró rudi hiányzik.