Spenótos csirke

Igen, végre spenótos csirke. Régi kosztosom folyton reklamál, hogy mikor lesz már spenótos csirke. Mindig azt mondtam, majd ha itt a szezonja. Hát tessék, eljött, megsütöttem.

Igazából ez csak csirkemell, de nekem attól még spenótos csirke marad.

Mert hát úgy volt hajdanán, amikor még egy kedves barátnőm a közelemben dolgozott, hogy főztem rá is, ebédidőben pedig leszállítottam neki. Nekem is jó volt, neki meg pláne. Amikor megkötöttük az üzletet, megkérdeztem, mit nem szeret. Azt mondta bármi jöhet, csak uborka és paprika nyersen ne (ha jól emlékszem). Aztán szépen lassan kiderült, hogy vannak még dolgok, amiket nem szeret, de ahogy elkészítettem, mégis ízlett neki. Ezt dicséretnek vettem, ami azóta is lendületet ad :) Így fogyott el például a sütőtökleves, a kókuszos csirkemell és a híres nevezetes spenótos csirke is.

Nagyon egyszerű étel, szerintem a titok abban van, hogy a spenót úgy kerül a húsra, hogy megkap mindent, amit szeret. Szerecsendiót, fokhagymát, borsot. A recept Béres Alexandra weboldaláról származik (Csirkemell Rockefeller módra).

Hozzávalók 4 főre:

500 g csirkemell filé

200 g tisztított spenót

1 doboz natúr joghurt

só, bors, szerecsendió

1 gerezd fokhagyma

sajt a tetejére

olíva olaj

A csirkemellett megtisztítottam, felszeleteltem, nem túl vékonyra és kicsit kiklopfoltam, hogy a rostok meglazuljanak. Aztán besóztam és borsoztam. Egy jénai alját olíva olajjal kikentem, ráfektettem a hússzeleteket, majd rápakoltam a spenótot, végül ráöntöttem a szerecsendióval és tört fokhagymával ízesített joghurtot. A tetejére reszelt sajtot szórtam és előmelegített sütőben 190 °C-on megsütöttem.

Gyorsan elkészül és jó módja a spenótot nem kedvelők meggyőzésének. A joghurt el is tűnik a sajt alatt, de azért ott van, a fűszerek pedig nagyon feldobják a spenótot. A hús sütés közben átveszi a spenót ízét. Én nagyon szeretem. Érdemes kipróbálni.

Küldöm Ácinak és mindenkinek, aki szereti :)

Tabouleh és törökös húsrudacskák, avagy az ebéd sétája

Na nem kell megijedni, nem rosszullét miatt következett be ez az esemény. Csak hát úgy alakult, hogy megsétáltattam az ebédemet, mert az ebédidő már nem a munkahelyemen ért. Persze tegnap késő este álltam neki, hogy másnapra legyen mit ennem. Nem kellett volna, elkészíthettem volna ma frissen is, amikor hazaérek. De ezeken a kis bosszantásokon már átsiklok. Igazából, ha belegondolok, csupa ilyen helyzettel áld meg mostanság az élet. Fölösleges munkák, amibe sok energiát fektettem, dolgok, amiket megcsináltam, de ráértek volna később is. Aminek a legjobban örülök, hogy ezek valamiért nem bosszantanak fel, csak vannak. Elfogadom, de ez nem valami mesterkélt erőltetett dolog, úgy érzem szívből jön. Inkább másra fordítom a bosszankodásra szánt energiát. Autodidakta buddhista lettem?

Úgyhogy most nagy lelki nyugalommal számolok be a mai finom ebédemről.

Tegnap a nagy meleg miatt rám tört a nosztalgia és szívesen ettem volna valamit keletről. Már hetek óta készülök a tabouleh-re (mostantól csak tabulének fogom hívni), erre a bulgúr alapú sok petrezselyemmel és mentával készülő salátára. Megvolt hozzá minden (a mentát kivéve), már csak receptet kellett keresnem. Végül Toma receptjére esett a választásom. Jó döntés volt. A mélyhűtőben még pihent egy kis darált hús, amiből a 100 legjobb török recept c. könyvecskéből néztem valami felhasználási módot, amit törökös húsrudacskának neveztem el. Úgy éreztem a joghurt jól összehozza majd a tabulét és a húsokat.

Toma tabouleh receptje itt található.

Én pedig így készítettem:

Hozzávalók egy főre:

50 g bulgur (férfias adag 70 g)

nagyjából ½ cs petrezselyem

¼ fej hagyma

1 db kisebb paradicsom

½ citrom leve

35 ml olívaolaj

só, bors, chili, pár szem koriander mag

A bulgurt most nem főztem, hanem csak beáztattam háromszoros mennyiségű vízbe, ¾ órára.

A petrezselymet és a hagymát apróra vágtam, a paradicsomot kisebb kockákra. A hagymát picit megsóztam, hogy az ereje kimenjen, de az íze megmaradjon. Egy pici üvegbe 1/3:2/3 arányban öntöttem a citromlevet és az olívaolajat. Megszórtam sóval, chiliporral és a mozsárban összetört korianderrel és borssal. Végül a zárt üvegecske tartalmát alaposan összeráztam.

A bulgúrról leöntöttem a vizet, és salátástálba tettem. Hozzáadtam a paradicsomot, hagymát, petrezselymet és jól összekevertem. Végül Toma utasítása szerint először csak az öntet felét öntöttem a salátára, majd apránként adtam hozzá a többit, amíg jónak nem találtam az ízét. Mivel még sosem ettem, nem tudtam, milyennek kellene lennie, így hát addig kevergettem és öntögettem, amíg szerintem jó nem lett. Dobozkába zártam és másnapig hűtőbe tettem. Nekem jobban ízlett, hogy állt egy kicsit, meg a bulgúr sem volt olyan al dente.

Hozzávalók a húsrudacskákhoz 10 db-hoz:

250 g darálthús

petrezselyem

100 g hagyma apróra vágva

só, bors

1 kk friss kakukkfű

1 kk őrölt fahéj (igen, nem elírás)

kicsi fűszerpaprika

4 ek olívaolaj

A hozzávalókat összekevertem és kicsit állni hagytam. Nagyjából negyed órát. Aztán vizes kézzel 10 rudacskát formáltam és mindegyiket megkentem olívaolajjal. Forró serpenyőben, nagy lángon sütöttem ki őket, sütés közben folyamatosan forgatva.

A tobulé olyan, amilyenre számítottam, és a hagyma sózása miatt nem lett büdös hagyma szagom. Másik dolog, amire már máskor is gondoltam, hogy ha pici citromlével megöntözöm a nyers hagymát, nem égeti a gyomrot. Ez most is bebizonyosodott. Persze nem bizonyított, hogy a só vagy a citromlé okozta :)

Nagyon ízletes saláta, mentával biztosan jobb, de nekem most petrezselyem hiányom volt. Most megkaptam. És bár a petrezselyem és a kakukkfű is nagyon erős fűszerek, a húsban mégis a fahéj dominált. Imádtam.

Nagyon hangulatos kis ebéd volt, bár éppen akkor szakadt le az ég alja. De nem akadályozott meg benne, hogy kicsit ne a negyediken egy kis konyhában érezzem magam, hanem valahol messze, a távoli keleten a forróságban.

Kovászos uborka

Hát az elmúlt hétvége igen mozgalmasra és stresszesre sikerült (most jött a hír, hogy teljesen fölöslegesen). Azon kívül, hogy nem pihentem, a konyhám közelébe sem jutottam. Pedig rákészültem a szombatra. Voltam piacon, beszereztem sok friss, ropogós zöldséget, de azok szomorúan pihentek a hűtőben. Hogy valamicskét azért javítsak a helyzeten szombat este elmentem egy barátnőmhöz, hogy segítsek neki kicsit a másnapi nosztalgia partira a sütésben. A pirog isteni jó lett, a nyárias sütiről nem is beszélve. Hívtam vendég posztolni :)

Szóval végigrohangáltam a szombatot, kicsit megpihentem a szüleimnél, ahol döbbentem tapasztaltam, hogy tényleg itt a nyár. Van kovászos uborka. Elrepült a május.

Nagyon szeretem a kovászos uborkát. Nagy melegben pláne jól esik ez a kis hideg, savanyú csemege.

Tavaly álltam neki először a sajátomnak. A szüleim igen magasra tették a lécet kovászos uborkailag. Receptjük nincs, csak érzéssel készítik. Én ezt köztudottan nem vagyok képes kivitelezni, mert nekem recept kell. Van egy jó kis befőzős könyvem (33 Befőzés lépésről lépésre), abban van kovászos uborka recept. A fokhagymát kihagytam, mert nekem nem illik bele. Nagyon egyszerű, víz, só, kapor, kenyér.

Hozzávalók:

75 dkg kisebb uborka

1 csomag kapor

2 l víz

4 csapott ek só

1 szelet kenyér

nagy befőttesüveg (én egy 5 l-esbe tettem, hogy kényelmesen elférjenek, de szerintem egy 3 l-esben is elférnek)

Az uborkákat nagyjából negyed órát áztattam vízben, majd folyó víz alatt körömkefével megmostam. Megmostam a kaprot is. A vizet a sóval feltettem melegedni a tűzre. A kapor egyik felét az üveg aljára tettem. Az uborkákat félbe bevágtam, nem teljesen végig, majd merőlegesen rá megint ugyanígy, csak az ellenkező irányból. Gyakorlatilag majdnem négybe vágtam, a végeken viszont csak olyan, mintha felezve lenne. Az uborkákat a kaporra dobáltam, a végén rátettem a kapor másik felét és a szelet kenyeret. Ráöntöttem a meleg, sós vizet és tányérral lefedve kitettem a napos ablakba.

Néha érdemes forgatni, hogy mindenhol egyformán érjen. Három-négy nap alatt (időjárástól függően) beérik. Utána érdemes áttenni kisebb üvegekbe és az átszűrt levet ráönteni. Hűtőben egy hétig bírja így. Már ha megéri :)

Szóval aki még nem próbálta, de szereti, az álljon neki mert egyszerű. Ez csak egy változat, úgyis mindenki máshogy szereti, ki kell tapasztalni.

Nektek érik már a kovászos uborka az ablakban?

Calzone, a hordozható pizza

A calzone gyakorlatilag félbehajtott pizza, ami könnyebben szállítható, mint a kiterített változat. Hidegen, melegen egyaránt jó. Ez is olyan dobáljuk bele a tegnapi vacsoramaradékot kaja.

Már régóta szemeztem Jamie Természetesen c. könyvében ezzel a recepttel, mert nem kellenek hozzá bonyolult dolgok. És ettől nagyszerű. Ez a változat egy spenótos gombás verzió, amihez én még tettem egy kis sonkát, hogy legyen benne hús is. Természetesen nem maradhat el a töltelékből a paradicsomszósz és a sajt sem, hiszen ez alapjában véve egy pizza.

A tésztája más fajta, mint amit én szoktam csinálni, de ez is finom. A szósz konzervből készült, első learatott saját termésű bazsalikomlevelekkel. De ennek ellenére meglepően finom. Biztos a bazsalikom miatt :) Majd egy későbbi bejegyzést azért fogok rá szánni.

Nem annyira macerás, mint gondoltam, kicsit óvatosabban kell bánni a tésztával. Az adag 4 db emberes méretű calzone-ra elegendő.

Hozzávalók a tésztához:

(A tészta kétféleképpen is készülhet, én most az első változatot készítettem. Legközelebb a másikkal fogom kipróbálni.)

100 g teljes kiőrlésű bio liszt

400 g rétesliszt

1 ek só

1 ek cukor

2 ek olívaolaj

325 ml víz

7 g porélesztő

A lisztet tálba szitáltam, a többi hozzávalót pedig külön kevertem össze. Kicsit hagytam állni (kb. 5 perc), aztán a lisztkupac közepébe fúrt mélyedésbe öntöttem. Középről kezdtem a keverést, majd a széléről folyamatosan kevertem bele a lisztet, amíg a folyadék fel nem vette az összeset. A tésztát addig gyúrtam, amíg sima felszíne lett. Lisztezett tálba tettem, tetejét is beliszteztem, és nedves konyharuhával letakarva 1 órát hagytam pihenni. Közben elkészítettem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:

250 g vegyes gomba, én csak csiperkéből csináltam

olívaolaj

1 gerezd fokhagyma

2 szál kakukkfű levelei

25 g vaj

só, bors

100 ml paradicsomszósz

150 g spenót, megmosva, leszárítva

4 szelet sonka

125 g mozzarella

A gombát megpucoltam és szeletekre vágtam. Az olívaolajat felforrósítottam, és megpirítottam rajta a gombát. Majd hozzáadtam a fokhagymát és a kakukkfüvet. Addig pirítottam, amíg a gomba megpuhult, és kicsit illatozni kezdett. Hozzáadtam a vajat és sóztam, borsoztam. Aztán beleöntöttem a paradicsomszószt is és pár percig főztem, majd hozzáadtam a spenótot is. Addig főztem, amíg elpárolgott a leve.

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.

Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán átgyúrtam, és négy egyenlő részre osztottam. A gombócokat nagyjából 25 cm átmérőjűre nyújtottam. Mindegyik közepébe fektettem egy szelet sonkát, és rákentem a töltelék ¼-ét. De csak a szélétől 2-3 cm-re, hogy aztán félbe tudjam hajtani. Végül rádobtam a felszeletelt sajtot. Félbehajtottam, összenyomkodtam a széleit és csavartam rajta egyet, hogy biztosan bent maradjon a töltelék. A batyukat óvatosan sütőfóliával bélelt tepsire tettem és betettem a sütőbe. Addig sütöttem, amíg szép színt kaptak. Amikor kivettem, rácson hagytam hűlni őket.

Nagyon finom lett, pont jó a tészta és a töltelék aránya, és a tészta sem ázott el a tölteléktől. Bár még csak melegen ettük, hidegen sem lehet rossz. Érdemes kipróbálni. Valami öntet, mártogatós és saláta is elférne mellé.

Ettetek már calzone-t?

Zöld tészta

Van már rendes spenót. Vettem egy adagot, de végül nem sikerült arra felhasználnom, amire akartam, így került bele a házi tésztába. Jamie receptje szerint szoktam csinálni a sima tésztát, itt olvasható.

Azon felül, hogy szerintem nagyon jó színe van, még egészséges is. A spenót jó, mert zöld, sok benne a klorofill, és sok benne a vas. Nem tudom, miért gondolják, hogy a gyerekek eleve utálják a spenótot. Szerintem csak finoman kell elkészíteni nekik. Persze könnyen beszélek, mert nincs porontyom, viszont én úgy emlékszem szerettem. Ellentétben a sóskával. Azt csak nyersen.

Szóval kezd kinyílni a világ. Szép lassan leesik, hogy egyszerű alapanyagokat milyen jól lehet variálni, egymásba építeni. A spenótos tészta mindig is piszkálta a fantáziámat. Pofátlanul nagy összegeket kérnek el érte a boltban, pedig ugyanannyira jön ki kilója most, mint a simának. Az íze, pedig nagyon jó. Erős az illata. Elkészítéséhez nagyjából 10 perccel kell több idő, mint a simához.

Én most egy teljes adagot csináltam, és megszárítottam a maradékot. Ilyen szép kis csigákban.

Hozzávalók:

100 g teljes kiőrlésű liszt

400 g rétesliszt

300 g nyers, tisztított spenót

3 db tojás

A sót nem véletlenül hagytam ki. Nem kell bele, csak a főzővízbe.

Először a spenótot 2 percre forró vízbe dobtam, onnan kivéve hideg vízbe tettem. Aztán kinyomkodtam és konyharuhára tettem, a gombócokat kilapogattam és becsavartam a ruhába, hogy kicsit száradjanak. Utána apróra vágtam.

A lisztet kimértem, majd a közepébe fúrt mélyedésbe beleütöttem a tojásokat. Középről a széle felé haladva villával összekevertem és beletettem a spenótot. Majd két kézzel kezdtem el gyúrni. Addig gyúrtam, amíg sima selymes lett a felszíne. Folpackba csomagoltam és hagytam egy órát pihenni a hűtőben.

Mikor kipihente magát, félbe vágtam és részletekben kinyújtottam tésztanyújtón. Közben éreztem rá a technikára. Többször kell hajtogatni a tésztadarabot és újra meg újra áttekerni a gépen, amíg szép szabályos szélű nem lesz. Ekkorra a spenót is homogénebb lesz benne. A kinyújtott darabokat nagyjából 2 cm széles csíkokra vágtam.

A friss fogyasztásra szánt darabokat forró, sós vízben kifőztem, nagyjából 2-3 perc alatt. (Ahány dkg tészta, annyi dl víz és annyi gramm só. Pl. 15 dkg tésztához másfél liter víz és 15 g só.) A maradékot konyharuhával letakart széktámlán szárítottam, majd amikor már megszikkadt annyira, hogy nem ragadt össze, feltekertem őket és így szárítottam tovább.

Nem bonyolítottuk a felhasználást sem, bacon kockák és reszelt sajt. Nagyon finom.

Ismét megjegyzem, hogy érdemes kipróbálni a házi tésztagyártást és kölcsönkérni egy tésztanyújtót. Én nagyon szeretem készíteni :)

Ettetek már zöld tésztát?