Spárga karajon

Végre spárgaszezon. Nem is olyan régóta került az étlapra. Ezt a növényt is tervezem sokféleképpen kipróbálni, amíg tart a szezonja. Idei felfedezésem a spárgával kapcsolatban, hogy mennyire jól összeillenek a tojással. Így történt, hogy a spárgák egy szelet karajon, hollandi mártással nyakon öntve kerültek a partygrillbe.

A jó öreg partygrill. Biztos mindenkinek volt a háztartásában. Nekem sikerült egyet zsákmányolni, amikor elköltöztem otthonról. Nagyon jó befektetés. Majdnem minden nap használjuk.

Ez egy kicsit pancsos recept, mert mindent külön elő kell készíteni hozzá. Kisütni a húst, megfőzni a mártást és előfőzni a spárgát. De ha megy egyszerre a hozzávalók előkészítése (plusz a köret) akkor elég gyorsan megvan. Én nem voltam túl fitt, úgyhogy inkább egymás után készítettem el a hozzávalókat. Hollandi mártást még sosem csináltam, elsőre nem is sikerült. De nem adtam fel. Másodszorra már jó lett. Nem elrettentésnek szántam.

Hozzávalók 4 személyre:

½ kg karaj

só

grill fűszerkeverék

olívaolaj

200 g fehér spárga

reszelt sajt

Hozzávalók a mártáshoz:

2 db tojássárgája

13 dkg vaj

só

bors

citromlé

A húst szeletekre vágtam, kicsit kiklopfoltam, majd sóztam és beszórtam a grillfűszerrel. Végül bedörzsöltem egy kis olívaolajjal és egymásra rakva pihentettem őket a sütésig.

A spárgát akkorára vágtam, amekkorák a karajszeletek hosszában. Három percre forró vízbe dobtam, majd leszűrtem.

Végül elkészítettem a mártást. A vajat felolvasztottam és hagytam kicsit hűlni. Vízfürdőhöz vizet forraltam. A tojássárgákat egy teáskanál vízzel kikevertem, a kikapcsolt gőzfürdőre tettem, majd először cseppenként, aztán bátrabban, nagyon vékony sugárban öntöttem a tojáshoz, közben folyamatosan kevertem. A gyengén forró vízfürdő azért kell, hogy a tojás ne maradjon nyers, de ne is ugorjon össze rántottává. Első körben rántottát csináltam belőle, mert túl forró volt a vízfürdő. Második nekifutásra már kikapcsoltam a gázt alatta, így már nem sült oda a tojás a tál falára. Amikor az összes vajat hozzáadtam, sóztam, borsoztam és citromlével ízesítettem.

A hússzeleteket forró grillserpenyőben sütöttem ki.

Egy szelet húst befedtem egy adag spárgával, tettem rá egy adag hollandi szószt és megszórtam reszelt sajttal.

A húsokat partygrill szerkezetben kisütöttem, amíg a sajt szép színt kapott.

Ha elő tudunk készülni, lehet akár egy gyors étel is. A spárga és a tojásos mártás nagyon jól elvannak együtt, a karaj csak hordozó felület. (Az eredeti recept amúgy besamel mártást ír hozzá.) Érdemes kipróbálni.

Szeretitek a spárgát?

Sajtos rúd, leveles tészta házilag, receptteszt II.

A leveles tészta újabb változata, amit kipróbáltam. Szokás szerint az Ínyesmester lapjairól. Ez most a vajas leveles pogácsa tésztája. Szerintem ez a változat inkább sós sütemények/ételek alapja. Hasonló az előző, sima leveles tésztához, csak ebben nincs tojás.

Én most sajtos rudat készítettem belőle. Sör mellé terveztem.

Klasszikus meghatározás szerint kissé időigényes. Az elkészítése szerintem nem nehéz. Bár nekem most meggyűlt vele a bajom. Néha belegondolok, vajon hogyan fedezték fel a rétestésztát vagy pl ezt a vajas tésztát. Ahányszor készítem, mindig elámulok a zseniálisságán.

A működési elve az, hogy a hosszadalmas nyújtás és hajtogatás során a tésztarétegek közé kerül a vajas réteg, ami a sütés alatt felhabzik és feltolja a felette levő tésztaréteget. Nagyon látványos. Igencsak el tudok benne merülni a sütőajtó előtt.

A recept alapja, hogy egyenlő mennyiségű liszt és vaj kell hozzá.

Hozzávalók nagyjából nyolc rúdhoz:

200 g vaj

200 g liszt

1 dl víz

1 tk só

Tojás a kenéshez és reszelt sajt a tetejére.

A vajból 170 g-ot 30 g liszthez adtam, és összekevertem. Vettem egy nagydarab alufóliát, gondolatban félbehajtottam és az egyik felére tettem a vajas keveréket. Aztán ráhajtottam a fólia másik felét és nagyjából fél cm vastagra, négyszögletesre nyújtottam. Betettem a mélyhűtőbe negyed órára.

Közben 170 g liszthez adtam 30 g vajat, a vizet és a sót. Jól összegyúrtam, majd betettem a hűtőbe pihenni.

Amikor a vaj lehűlt, kivettem a tésztát is és a tésztát akkorára nyújtottam, hogy a kocka vajra majd minden oldalról rá lehessen hajtani.

Közepébe tettem a vajat és mind a négy oldalról ráhajtottam a tésztát, hogy teljesen befedje.

Másodszorra nagyobbra nyújtottam, nagyjából négyzet alakúra.

Gondolatban 3 részre osztottam, először az egyik oldalt hajtottam középre, majd rá a másik oldalt.

Visszacsomagoltam az alufóliába és 20 percet pihentettem a hűtőben.

Az utolsó nyújtás-hajtogatás-pihentetés fázist még háromszor megismételtem.

A sütőt előmelegítettem 260 °C-ra és egy tepsit kibéleltem sütőfóliával.

A tésztát még utoljára fél cm vastagra nyújtottam.

Tetejét megkentem a felvert tojással és 8 hosszú részre vágtam. Tetejét megszórtam sajttal.

A forró sütőben addig sütöttem, amíg a teteje kissé megpirult.

Jó laktató. Zsíros, egyáltalán nem diétás sörkorcsolya. Szerintem nem bonyolult, csak kicsit sokáig tart. Tessék megpróbálni! Nem nagy ördöngösség.

Zöldbabfőzelék sitty-sutty

Ismét csak azt tudom mondani, hogy öregszem. Ízlik a zöldbabfőzelék. Ha ezt a szüleim megtudják... Vagy csak amióta önállósodtam megeszem a saját főztöm. Nincs válogatás. Mert a főzelék jó. Konzervből meg pláne, ha késő este nincs túl sok energiám megfőzni a másnapi ebédet.

Így jártam tegnap is. Mert hát nagyon rendes tulajdonos lévén elmentem a lakógyűlésre. Biztosan minden házban vannak nem teljesen ép, buzgómócsing lakók, esetleg érdekellentét a lakók között. Nálunk ez hatványozottan megvan. Persze elég sok lakás van a házban, így nagyobb az előfordulási valószínűségük is. Minden vágyam az volt, hogy munka után még végigüljek két és fél óra cirkuszi előadást, sok fellépővel. Ha legalább szórakoztató lett volna. De sajnos nem volt az. Elcsodálkoztam azon, hogy felnőttnek mondott emberek, engem letegezve (30 éves múltam), mennyire kulturálatlanok tudnak lenni. Hozzáteszem, diplomás emberekről beszélek. Ahol a vita kimenetele hangerő kérdése. Voltak ott cifra szavak és fizikai kakaskodás is. És a belvárosban lakom. Hogy is szokták mondani? Nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje, hanem, hogy alacsony a kerítés. Na de több szót nem is érdemelnek. Még egy érv a kertes ház mellett...

Szóval miután hazaestem az állati gyűlésről, nekifogtam a másnapi ebédnek. Konzervből.

Hozzávalók:

2 ek olívaolaj

1 ek teljes kiőrlésű liszt

1 üveg zöldbab

1 kis fej hagyma

3 ek tejföl

Először leszűrtem a zöldbabot és a levét felfogtam egy tálban. Mindezt csak azért, mert az üvegből nehéz kiönteni csak a levet. Az olajat felforrósítottam, majd rászórtam a lisztet és csomómentesre kevertem. Kicsit pirítottam, aztán apránként, gyorsan felöntöttem a lével. Csomómentesre kevertem és beletettem a hagymát egészben. Takaréklángon, fedő nélkül nagyjából negyed órát főztem, amíg a hagyma megpuhult. Utána beleöntöttem a zöldbabot és belekanalaztam a tejfölt. Amikor megint felforrt, levettem a tűzről, kivettem belőle a hagymát és párszor belemerítettem a merülőmixert, hogy intenzívebb zöldbab íze legyen. Klasszikus feltéttel, tükörtojással fogyasztottuk.

Elég gyorsan elkészül és nincs liszt-íze, mert a liszt megfő a lében. Nekem nagyon jólesett a savanykás íze. A tányéron egy csepp pirosaranyat kevertem bele, amitől még jobb lett. Kezdő konyhatündéreknek is ajánlom kipróbálásra. Mert jó főzeléket készíteni szerintem nem könnyű.

Ti mit főztök lakógyűlés után?

Újkrumpli napraforgómaggal és kaporral

Mai piaci terepbejárásomon nagyon megörültem az újkrumplinak. Keveset vettem, mert csak frissen jó. Beugrott egy régebben kijegyzetelt recept. Csak arra emlékeztem, hogy valami mag meg valami leveles dolog van benne. Úgyhogy vettem hozzá kaprot, petrezselymet és egy kis hántolt napraforgómagot. Persze nem ezek kellettek volna. (eredeti recept: flatcat, spenótos tökmagos újkrumpli) De ezeket kívántam meg.

Tényleg öregszem. Nem tudom miért, de nem nagyon kedveltem az újkrumplit. Lehet, hogy azért, mert amikor szezon volt, a családom sokat csinált, nekem meg már a fülemen is az jött ki. Pedig nagyon finoman készítik. Mégsem a szívem csücske. Viszont most, hogy igyekszem szezon szerint vásárolni, étkezni, sokkal jobban értékelem a zöldségeket. És persze a fantáziám is elindult, hogy mennyi féle formában kipróbálnám az újkrumplit. Úgyhogy úgy döntöttem elindítom az újkrumpli sorozatot. Íme az első darab.

Hozzávalók per fő:

20 dkg újkrumpli

¼ csomag kapor

1 ek olaj (magtól függően)

fél fej hagyma

kis marék szotyi

só, bors

½ dl víz

A krumplikat víz alatt, körömkefével megsúroltam és nagyjából másfél cm oldalú darabokra vágtam. A hagymát apró kockára vágtam és a felforrósított olajra (esetünkben napraforgó, de én valamiért tökmagolajjal csináltam) dobtam a krumplival együtt. Kicsit pirítottam, aztán hozzáadtam a vizet és fedő alatt, takaréklángon pároltam. Nagyon meglepődtem, hogy milyen gyorsan elkészül. Kicsit túl puha lett. Közben apróra vágtam a kaprot. A szotyival együtt a krumplihoz kevertem és pár másodpercig nagy lángon, óvatosan kevergettem, hogy elpárologjon belőle a víz.

Nekem nagyon ízlik a kapor és a szotyi együtt. A krumpli puha, a napraforgómag ropogós. Könnyű és gyors májusi köret. Érdemes kipróbálni, ha szeretitek a kaprot.

Újkrumplira fel!

Citromfű szörp, első próba

Kép sajnos nincsen, holnap majd pótolom. Az üvegek már a dunsztban pihennek.

Múltkor Tücsök Bogárnál láttam, hogy ismét elkészítette citromfű szörpjét, hiszen itt a szezonja. Megtetszett, mert nagyon szeretem ezt a növényt. Első találkozásom alkalmával még nem is tudtam, hogy mivel állok szemben. A Nagymamámnál, a belváros közepén, a kétemeletes kis bérház udvarán volt egy virágoskert. A szélén volt egy növény, aminek imádtam dörzsölgetni a levelét, mert olyan jó citrusos illata volt. Ma már tudom, hogy ez citromfű volt. Persze nem arattam le a leveleket, mert igen jól nevelt kislány voltam, de sokat lebzseltem körülöttük, amikor ott voltam.

Gyógynövénynek is szeretem, mert sokoldalú gyógyír. Elsősorban idegnyugtató hatása van, aminek következtében javítja az ember hangulatát és tettekre sarkallja. Megnyugtatja a szívet, gyomrot, és mindenféle szervet, ahol ideges eredetű fájdalom lép fel. És nem utolsó sorban fűszer.

Tavaly sajnos kevés szörpöt tudtam eltenni. Sem időm, sem energiám nem volt hozzá, a magas árakról nem is beszélve. Remélem, idén másképp lesz. Legalább 5 üveg citromfű szörpünk már lesz :)

A hétvégén szedtem gyorsan két csokorral, még szombat este neki is fogtam az előkészítésnek. Sajnos a vasárnap túl mozgalmas volt, úgyhogy a receptben szereplő egy napos áztatásból kettő lett. De nem ez volt az egyetlen eltérés. Már fel sem tűnik, hogy „váratlan” helyzetek fel sem bosszantanak. Inkább elgondolkodom a megoldáson. Ma sem volt ez másképp. Az eredeti recept csak cukorral készül és 5 dkg citromsavval. Nem volt annyi cukrom és citromsavam sem. Ellenben találtam fél üveg kikristályosodott mézet. Ezt felolvasztottam, és erősen drukkolok a szörpnek, hogy legyen elég ennyi citromsav a tartósításhoz.

Hozzávalók 2,5 l szörphöz:

2 csokor citromfű

2 l víz

2 db citrom

3 dkg citromsav

1 kg cukor

nagyjából 450 g méz

A citromfüvet felaprítottam, lábasba szórtam, a citromokat felkarikáztam és ezt is a lábosba tettem, végül felöntöttem 2 l vízzel. Két napig hűtőben áztattam a levet, néha megkevertem. Két nap múlva hozzáöntöttem a cukrot, a mézet és a citromsavat. Felforraltam és 20 percig főztem takaréklángon. Gézen átszűrve, kifertőtlenített üvegekbe töltöttem. Biztos, ami biztos tettem egy kis szalicilt a tetejére. és úgy tettem rá a celofánt. De szerintem nem nagyon lesz idejük megromlani. Meg hát ennyi citromsavban túlélni…

Biztosan fogok még készíteni, mert már látom lelki szemeim előtt, hogy tikkadt nyári napokon milyen jól fog esni. Az illata fűszeres, az íze citromos és mézes egyben. Most itt a szezonja, érdemes kipróbálni.

Éljen a citromfű!