Kiskert a negyediken

Úgy érzem eljött az idő, hogy beszámoljak a kiskertemről. Mivel nem nagyon van kilátásban kertes ház a közeljövőben, úgy döntöttem siránkozás helyett inkább belevágok a belvárosi kertészkedésbe. A helyzetet nehezíti, hogy nincs erkélyem, a gangról meg félek, hogy lenyúlják a növényeket. Szerencsére a lakás néhány ablaka egy napos, déli fekvésű udvarra néz.

Elsősorban kisebb növényekre és fűszernövényekre gondoltam. Csípőspaprika, koktélparadicsom és a gyakori fűszerek.

A közeli gazdaboltban beszereztem a magokat, pár liter virágföldet és speciális, a fűszernövényeknek összeállított földkeveréket. Volt még egy zseniális szerzeményem is. Fűszerkeverék vetőszalag. Így nem kell ritkítani. Két darab 2 m hosszú szalag van a csomagban. Az egyiken egynyári fűszerek, úgymint bazsalikom, majoránna, kapor, levélpetrezselyem és borsikafű. Évelő társaik a citromfű, szurokfű, kakukkfű és a metélőhagyma.

A paradicsomok a napokban az egyre több napsütés miatt nagyom beindultak. Pár nap alatt a harmadik adag levelük is kinőtt már. Hamarosan szét fogom ültetni őket.

A paprikák csak két napja bújtak ki, de jó sokan.

A fűszernövények közül az egyéves brigád vezet. Az évelők kicsit félénkebbek. Még csak néhányuk bújt elő. Szerintem róluk majd később közlök képeket, mert most még nem olyan szépek. Még csak a szikleveleik vannak meg.

Nagyon bizakodó vagyok. Remélem, jól fogják majd érezni magukat az ablakban.

Nektek van belvárosi kiskertetek?

Joghurtos zsömle

A minap TücsökBogárnál nézelődtem a fagyik között, aztán valahogy mégis a zsömlékhez jutottam. Méghozzá a zsömlék toplistájához. A joghurtos zsömle egyből megfogott, mert mostanában nagyon szeretnék egy jó joghurtos, savanykás kenyeret enni, de még nem merültem el a témában. Este program volt, viszont kenyér egy szem sem (boltit már évek óta nem vettem). Így rohamtempóban álltam neki és a lerövidített kelési idő alatt nagyon drukkoltam, hogy emelkedjen. Kicsit rásegítettem a sütővel is. De ez nem ment a végeredmény rovására. Vagy ha igen, akkor nagyon-nagyon finom az eredeti. Görög joghurt helyett sima mezeit használtam és egy kicsit kevesebbet. A tésztája nagyon kellemes, lágy állagú, így jó levegős zsömlék lesznek belőle.

Hozzávalók:

500 g liszt

25 g élesztő

1,5 ek méz (eredetileg 3 ek, akkor kicsit édeskésebb lesz)

2 dl meleg víz

1 kis doboz natúr joghurt (eredetileg 2 dl görög joghurt)

1 ek olíva olaj

1 ek só (eredetileg 1,5 tk)

A lisztet tálba szitáltam, majd közepébe mélyedést készítettem. Ebbe tettem az élesztőt és a mézet, egy kis vízzel. Villával összekevertem és 10 percig állni hagytam (eredetileg 15 perc). Miután megkelt, hozzáadtam a többi hozzávalót és összegyúrtam. Kissé lágy és ragadós a tészta. Ismét hagytam kelni egy ¾ órát (eredetileg 1 óra). Utána lisztezett deszkán átgyúrtam, és lisztes kézzel 12 egyforma részre osztottam. Sütőlapra tettem őket és megint hagytam kelni 20 percig (eredetileg 30 perc). Én takaréklángra állított sütőben kelesztettem, lenyitott ajtónál. Aztán kivettem a zsömléket és a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A zsömlék 25 perc alatt kisültek, szép barnára.

Ha legközelebb több időm lesz, betartom majd a kelesztési időket és nem sürgetem a tésztát. Szerencsére a nagy sietség nem ment a minőség rovására. Nehéz elmondani azt a fantasztikus ízt. Nagyon könnyed, kicsit édeskés, kicsit savanykás. Azt a mosolyt, amit kiváltott az első harapás, soha nem fogom elfelejteni :) Nagyon tudom ajánlani.

Köszönet TücsökBogár!

(Túl)Kókuszos macaron

Már régóta szemezek ezzel a recepttel Nigella sütiskönyvében (How to be a domestic goddess). Tegnap végre sikerült nekiállnom.

Nagyon egyszerű és nagyon kókuszos. Főleg, hogy a könyvben elírták a kókusz mennyiségét. Kicsit sokalltam is, de gondoltam nem kötök bele egy ilyen könyvbe. Biztosan nem véletlen. Pedig ez már a második alkalom, hogy az adott mennyiség túl sok. Az egyik kenyérnél pl. annyira sok vizet kéne adni a tésztához, hogy elfolyt volna. Pedig szilárd állagúnak írja. Most, a kókuszos sütinél csak addig adagoltam a kókuszt a felvert tojásfehérjébe, amennyit még felvett. Még a fele is sok volt. Úgyhogy itt már a szerintem ideális mennyiséget osztom meg. Legközelebb jobban résen leszek.

Hozzávalók:

2 tojásfehérje

70 g gyümölcscukor

vaníliapor

30 g darált mandula

100 g kókuszreszelék

¼ tk borkő (én borköves sütőport használtam)

só

A sütőt előmelegítettem 170°C-ra. A tojások fehérjét kemény habbá vertem, majd beleszórtam a borkő port. Utána beleszórtam a vaníliaport és kanalanként adtam hozzá a cukrot. Közben tovább vertem. A tojáshab fényes és kemény lesz. Utána adagokban, lazán belekevertem a kókuszt és a mandulát. Kis kupacokban a sütőlapra raktam és nagyjából 20 percig sütöttem.

Az enyém kicsit száraz lett a sok kókusztól, de így is nagyon finom. Könnyed nassolnivaló. A mandula és a kókusz nagyon jó párosítás. Érdemes kipróbálni, mert gyorsan össze lehet dobni.

Szeretitek a kókuszt?

Bagett, végre sikerült

Kicsit már untam a megszokott kenyeremet, és nem hagyott nyugodni, hogy még nem sikerült jó bagettet sütnöm. Újra nekifutottam.

Hurrá! Végre sikerült. Az elmúlt hónapban kétszer már próbálkoztam, de nem lett túl jó, úgyhogy kicsit utánaolvastam, hogyan is érdemes bagettet sütni. Emlékeztem, hogy Fűszeres Eszternél is láttam szép kenyereket, a bagettsütő formája pedig különösen megtetszett. Nagyjából követtem az utasításokat, főleg azokat, amik a technológiára vonatkoztak, de azért egy-két helyen megmaradtam a könyvecském (Kenyérsütés otthon) leírásánál. A végeredmény fantasztikus lett, ezúton is köszönet Fűszeres Eszternek. És már kezdem is a pénzügyi átcsoportosítást a bagettsütő formára :)

Hozzávalók:

300 g rétesliszt

100 g finomliszt

100 g teljes kiőrlésű liszt

3,4 dl vagy 3,4 dkg víz

30 g friss élesztő

1 ek só

A hozzávalókat a só kivételével a kenyérsütőgép tartályába öntöttem és megdagasztattam vele. A sót csak az utolsó 5 percben adtam hozzá. Amikor végzett, a tésztát a kelesztőtálamba tettem és nagyjából 2 órát hagytam kelni, amíg a kétszeresére nőtt. Ezután lisztezett deszkán, három egyforma részre osztottam és egyenként a deszkához csapkodtam őket, nagyjából 50-szer. Úgy, mint ha egy vizes rongyot csapnánk a deszkához. A tészta egyik végét megfogva odacsapás, félbehajtás, odacsapás, félbehajtás. Lendítés közben a tészta nyúlik egy kicsit. Miután megdolgoztam, hosszúkásra formáztam. A sütőlapon úgy helyeztem el a tartós sütőfóliát, hogy a bagettek közé is gyűrtem belőle, hogy a kenyerek ne folyjanak szét. Bevagdostam a tetejüket és kicsit hagytam őket kelni. Előmelegített sütőben, forró vizes tepsivel az aljában, 240 °C-on pirosra sütöttem. Amikor kivettem, a tetejüket megkentem vízzel. Rácson hagytam kihűlni.

Nagyon jó, klasszikus kenyér állagú és ízű. Finom, ropogós a héja. Így tavasszal valamilyen fűszeres túrókrémmel igen jó lehet. Én most csak friss házi májkrémmel tudtam tesztelni, de így sincs okom panaszra. Érdemes kipróbálni.

Szeretitek a bagettet?

Ungarische Ravioli

Maradt egy kis pörkölt tegnapról és gondoltam kissé átalakítva teszem asztalra, hogy mégse együk ugyanazt. Tésztás nap lévén első körben palacsintán gondolkodtam, de azt inkább meghagytam a csirkepaprikásnak. Kizárásos alapon maradt valami tészta, amit tölteni lehet. Ravioli. Már egészen jól megy a tésztanyújtás is, úgyhogy fél óra alatt megvolt az új keletű ebéd. A pörkölthöz csináltam egy kis pörköltalapot, hogy intenzívebb íze legyen. A lezúzott pörköltet összekevertem egy kis tejföllel és úgy töltöttem a tésztába. Tejföllel, egy kis szalonnapörccel és zsírral meglocsolva igen ízletes lett. Éljen az újrahasznosítás!

Hozzávalók:

házi tészta 2 tojásból

nagyjából két adag pörkölt

2 ek tejföl

füstölt szalonna

A tészta elkészítése itt olvasható. Amíg a tészta pihent, előkészítettem a tölteléket. A pörkölt ―paprika- és paradicsomszezon híján― kissé vérszegényre sikerült, úgyhogy csináltam egy új pörköltalapot neki. Ebben főztem még egy kicsit a húsdarabokat. Amikor késznek nyilvánítottam, botmixerrel, legkisebb fokozaton összevágtam, és elkevertem a tejföllel.

Amikor a tészta kipihente magát, 1 mm vékonyra nyújtottam. A tésztanyújtó 15 cm széles csíkokat enged ki magából, így ha hosszában félbehajtottam, 7,5 cm-es négyzeteket tudtam gyártani. Egy-egy csíkot 7,5 cm-es részekre osztottam (előre nem vágtam szét) és 1-1 púpozott teáskanál tölteléket tettem minden képzeletbeli négyzet közepére. A tésztát a töltelékek körül megkentem vízzel, majd hosszában a töltelékekre hajtottam. A töltelék körül gondosan lenyomkodtam a tésztát, hogy kimenjen belőle a levegő, és hogy jól összeragadjanak a felek. Derelyeszaggatóval felvágtam a tésztákat és forró sós vízben nagyjából 5 percig főztem.

Tejföllel és szalonnapörccel igazán magyarosra sikerült. Nekem ízlett. Jó módja ez az újrahasznosításnak. Bár lehet, hogy az olaszoknak nem tetszene, hogy „maradékkal” töltöm a tésztájukat. Érdemes kipróbálni és kísérletezni.

Ti mit szoktatok csinálni maradék pörköltből?