Zabnass, nőknek és lovaknak

Először is elnézést kérek azoktól a férfiaktól, akik szeretik a zabot, és azoktól, akik a gabonákat nem csak főtt rizs és kenyér formájában fogyasztják (én kettőt biztosan ismerek :).

Nem tudom, ez a zabos dolog biztosan akkor fordult rossz irányba, amikor Béres Alexandra lelkesen próbálta rávezetni az embereket arra, hogy zabot enni nagyon egészséges és jó dolog. Én természetesen egyetértetek vele, mert én már azelőtt is szerettem, de sokakban ellenérzést vált ki. Emlékszem teljesen hülyének néztek, amikor zabkásával állítottam be a gimibe a kilencvenes évek közepén, mint tízórai vagy uzsonna. A zab az lovaknak való. Aztán az egyetem alatt találkoztam a zabpelyhes süti receptjével, ami szintén lókajának minősült, de lelkes fiú évfolyamtársaim mindegymilyencsaksütilegyen süti formájában lelkesen fogyasztották. Visszaigazolást igazából Finnországban kaptam arra, hogy mégsem vagyok teljesen csodabogár. Ott természetes volt, hogy reggeli előtt mindenki betolt egy adag zabkását. Aztán jött a reggeli.

Ez a szösszenet még mindig nem zabkása, csak egy expressz változata, így nyárra elég is. Nem kell agyonfőzni. Nagyon jól lehet variálni. Én azt szoktam beletenni, amit éppen kívánok, vagy aminek szezonja van. (A recept alapja amúgy Béres Alexandra egyik könyvéből származik.)

Ma egy kicsit téliesre vettem a figurát. Kókusz, aszalt áfonya és tejcsoki. Öt perc alatt elkészült.

Hozzávalók 1 főre:

4 ek zabpehely, lehetőleg bio, apróbb szemű

1 ek kókuszreszelék

1 tk gyümölcscukor

½ bögre tej, ízlés szerint lehet gabonatej is

4 kocka tejcsoki

pár szem aszalt vörös áfonya

A zabpelyhet a kókuszreszelékkel és a cukorral mikróálló tálba tettem, leöntöttem a tejjel és legmagasabb fokozaton másfél percre a mikróba tettem. Amikor elkészült, kivettem, és lefedtem néhány percre, hogy a gabona megszívja magát. Ezután rádobtam az apróra vágott csokit és áfonyát. Kicsit összeforgattam, hogy a csoki megolvadjon benne.

Nagyon pazar, nekem jól összeillett ez a hármas. A csoki kicsit megolvadt és feloldódott, a kókusz kicsit ropogós maradt, az áfonya savanykás íze pedig dobott egyet az ízeken.

A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen.

Zabnassra fel!

Ugye ti is szoktatok zabot enni?

Krumplis kenyér és száz

Sűrű elnézést a blogot követőktől, de valahogy nem tudom összeegyeztetni a munkát a főzéssel, a fotózással és az írással. Sajnos még nem eszeltem ki, hogyan élhetnék meg a főzöcskéből, mert hát nem vagyok mesterszakács, sem ínyenc blogoló. De majd csak előkerül valami a spájzból.

És hát eljött aminek el kellett jönnie. Íme, a századik bejegyzés.

A hétvégén eszembe jutott, hogy milyen régen csináltam már krumplis kenyeret. Nagyon szeretem, de nekem inkább a hidegebb napokon esik jól. Eddig mindig kenyérsütőben sütöttem, és már tudom is miért. A recept alapja a már emlegetett 33 kenyér és péksütemény c. könyvecskéből származik. A tésztája elég lágy, így gépben szépen megsül, de én most a két kezemmel nagyon megszenvedtem vele. Eléggé ragacsos, nagyon sok lisztet felvenne, de nem akartam, hogy túl kemény legyen a tésztája. Inkább kockáztattam. Necces volt, felfutott így is, viszont az első pár koccanásra, ami a formát érte, összeesett. Persze így is nagyon finom lett és még bőven a duplájára kelt, csak hát nem olyan szép. Aggodalomra semmi ok, majd kikísérletezem a kezelhető verziót. Meg gondolom az öreg krumplival is könnyebb dolgozni.

Hozzávalók:

120 g teljes kiőrlésű liszt

150 g rétesliszt

150 g finomliszt

150 g főtt, áttört burgonya

1 ek só

15 g friss élesztő

1 dl langyos tej

2 tk cukor

30 ml olíva olaj

150 ml langyos víz

Az élesztőt a cukorral felfuttattam a tejben, majd a kimért liszt közepébe fúrt mélyedésbe öntöttem. Ott összekevertem egy kis liszttel és 5 percig hagytam kelni. Utána hozzáadtam a krumplit, sót, olíva olajat és jól összegyúrtam. Minél tovább gyúrtam, annál ragacsosabb lett. Végül kilisztezett tálban hagytam duplájára kelni. Amikor megkelt, megint összegyúrtam, formába tettem és ott is hagytam a duplájára kelni. Közben a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.

A sütő aljába egy forró vízzel félig telt tepsit raktam és a megkelt kenyérkét bespricceltem vízzel. Majd a sütőbe toltam. Pirulásig sütöttem.

Amikor megsült, kivettem a formából, rácsra tettem és megint bespricceltem vízzel.

Nem lett olyan tömör, mint amilyennek kinéz, ám rendkívül finom. Fűszeres zsírral nem igazán nyári vacsora, de igen jól esik.

Ígérem, utánaolvasok a titoknak, hogyan is készül a jó krumplis kenyér. Azért lehet próbálkozni.

Szeretitek a krumplis kenyeret?

Vaníliás eperlekvár

Múlt hétvégén volt egy kis időnk epret szedni. Sajnos nincs kertünk, úgyhogy körbenéztünk szedd magad témában. Több próbálkozás után végül Pomáz közelében kötöttünk ki. Kicsit későn értünk oda, és valószínűleg a piros, hatalmas eprek  már mások kosarában utaztak hazafelé. Azért nekünk sem volt rossz dolgunk. Kicsit halványak voltak, mégis mézédesek. Na ez nem az a „mézédes”, amit a piacon kiírnak az eper mellé, annál százszor édesebb.

Szóval eprünk nem túl szép, ám annál ízletesebb, és szállítható állagú. Nem szedtünk sokat, csak amennyit eltettünk (üvegbe és magunkba).

Lekvár témában a technológiát tekintve a minél természetesebbhez szeretek visszatérni.

Ez a lekvár a tavalyihoz hasonlóan vaníliával készült és gyümölcscukorral. Kicsit elszámoltam magam, mert elfelejtettem, hogy nem cukorral akarok tartósítani és a gyümölcs édességét sem vettem figyelembe, úgyhogy jó édes lett. De azért még van egy kis eper íze. Tartósításra csak hőt használtam, és nagyon odafigyeltem a sterilizálásra. Az itt szereplő cukormennyiség már a kevésbé édes, inkább gyümölcs-ízű változat.

Hozzávalók 7 kis befőttesüveghez:

2 kg tisztított eper

60 dkg gyümölcscukor

½ rúd vanília

½ citrom leve

A megtisztított epret adagokban robotgéppel nagyobb darabokra vágtam és összekevertem a cukorral. Zománcos lábosban hagytam állni 12 órát.

Másnap beletettem a vaníliát és a kikapart magjait, és belefacsartam fél citrom levét. Takaréklángon feltettem főni és forrástól számított 20 percig főztem.

Közben sütőben kifertőtlenítettem az elmosott üvegeket, tetőket, és a merőkanalat.

A lekvár akkor jó, amikor tányérra cseppentve megkocsonyásodik.

Amikor elkészült, kiszedtem belőle a vaníliát. Kanalanként az üvegekbe mértem, majd szorosan rácsavartam a tetőt. A megtöltött üvegeket azonnal fejre állítottam nagyjából 5 percre, hogy a forró lekvár fertőtlenítse a kupak belsejét. Majd talpára visszafordítva, párnák közt, 2 napig hagytam kihűlni.

Hát lenne még ötletem más ízesítésre is, de ezek már csak akkor valósulnak meg, ha lesz saját kertem, rengeteg eperrel.

Ez a vaníliás íz egy klasszikus, elegáns darab. Én nagyon szeretem.

Szeretitek az eperlekvárt?

Húsos pirog

Nagyon régóta szimpatizálok a piroggal. Jártam hetekig Lengyelországot, de ott nem sikerült ennem, az oroszokig pedig nem merészkedtem el. Pár hete mégis utamba akadt.

Irodalmi adatok alapján a lengyeleknél inkább vízben főzik ki, mint nálunk a derelyét, az oroszoknál sütőben vagy olajban sütik ki. Tölteléke lehet édes is, sós is. Húsos, gombás, káposztás, túrós, krumplis és még ezer féle.

Ez most egy sós változat, de már beindult a fantáziám az édes verziókra is.

Egyik kedves barátnőm sütött egy „partira”, úgyhogy le is csaptam gyorsan a receptjére. Sajnos pontos forrást nem tudott mondani, de a kitalálóját örökké üldözni fogja a hálám. Természetesen átalakítottam Kata-módra, félig egészségesebbé.

Azért is tetszett a tésztája, mert bár élesztős, nem kell túl sokat keleszteni. Tölteléke egyszerű, ezért is olyan finom.

A legjobb reklám, ha azt mondom, egy négy személyes adagot ketten negyed óra alatt betermeltünk.

Hozzávalók a tésztához:

100 g teljes kiőrlésű liszt

150 g finomliszt

150 g rétesliszt

2 tk só

50 g vaj

1 tk cukor

2 dl víz

40 g élesztő

Hozzávalók a töltelékhez:

1-2 ek mangalica zsír

250 g darálthús

1 kisebb fej hagyma

só, bors

3 db közepes méretű ecetes uborka

pár ek tejföl

1 tojás a kenéshez

A töltelékhez megolvasztottam a zsírt, majd az apróra vágott hagymát üvegesre pirítottam rajta. Hozzátettem a húst és nagy lángon pirítottam, majd sóztam és borsoztam. Végül addig pirítottam, amíg elfőtte a levét. Amíg elkészítettem a tésztát, hagytam hűlni. Mikor kihűlt, hozzáadtam a kicsi kockára vágott uborkát és annyi tejfölt, hogy kenhető legyen.

A tésztához a liszteket, cukrot és sót összekevertem, majd elmorzsoltam benne a vajat. Az élesztőt a vízzel jól elkevertem, és a lisztes keverékhez öntöttem. A tésztát jól összegyúrtam és negyed óráig hagytam pihenni.

A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra.

Amikor a tészta kipihente magát, nagyjából 3 mm vékonyra nyújtottam, és körülbelül 10 cm átmérőjű köröket szaggattam belőle. (Legegyszerűbb a pizzavágót használni, az jó éles.)

A körök közepébe egy-egy nagyobb teáskanálnyi tölteléket tettem, majd félbehajtottam és a szélét jól lenyomkodtam, hogy ne maradjon benne levegő. A szélét villával kicakkoztam, hogy a pirogok biztosan jól zárjanak. Tetejüket megkentem a felvert tojással.

A batyukat sütőfóliára fektettem és az előmelegített sütőben pirulásig sütöttem.

Tényleg nagyon finom, érdemes kipróbálni. Kelt tésztához képest nagyon gyorsan elkészül. Nálunk biztosan gyakori lesz ezután. Persze azért egyszer ennék eredetit orosz pirogot is.

Köszönöm a receptet!

Ettetek már pirogot?

Rebarbara télire

Mint már írtam, idén először használtam rebarbarát a konyhában. Nagyon megszerettem. Ezért arra gondoltam, mivel lassan vége a szezonnak, elteszek egy keveset a hidegebb napokra. Több féle receptet is találtam, végül a legegyszerűbbek közül választottam kettőt. Egy natúr vizes alapút és egy szirupos verziót.

A sütikből kiderült, hogy ez a növény jóban van a szegfűszeggel, fahéjjal és gyömbérrel. Így ez most egy kísérleti széria lett. Vizes, sima szirupos, gyömbéres szirupos és szegfűszeges szirupos.

1. Rebarbara „nyersen”:

A rebarbarát megtisztítottam, és 2 cm-es darabokra vágtam. Három decis befőttesüvegekbe tettem és forró vízzel leöntöttem. Majd 15 percig dunsztoltam forrásban lévő vízben. Végül szárazdunsztban hagytam kihűlni.

2. Rebarbara szirupban, fűszerekkel:

Egy liter vízből és 150 g gyümölcscukorból szirupot főztem. A megtisztított, feldarabolt rebarbarát üvegekbe töltöttem. A gyömbéres változatba egy körömnyi gyömbérdarabot tettem, a szegfűszegesbe pár szem szegfűszeget üvegenként. Leöntöttem a sziruppal és 15 percig dunsztoltam, végül szárazdunsztban hagytam kihűlni.

Remélem elég volt nekik ennyi dunszt, mert nem akartam mesterséges tartósítószert használni. Majd télen kiderül…

Ha gondoljátok, próbáljátok ki. Jövőre tapasztalatot cserélhetünk :)