Légies csokitorta

Nem szeretem a csokitortát. A klasszikus vajas krémestől messzire szaladok. Viszont a Zuram csokifüggő és születésnapja volt. Mindebből csokitorta következik. Neki mindegy, milyen a krém, csak finom legyen, sok csokival. Nekem viszont nem. (Lehet, hogy magamnak sütöttem igazából?)

Tegnap elég sűrű napom volt, ezért a torta hozzávalóit már jó előre kitaláltam és beszereztem. A tegnapi napot csak úgy hívnám „ma fel sem kellett volna kelni” nap. Mint a filmekben, amik annyira kínosak, hogy már oda sem merünk nézni, annyira sajnáljuk a főszereplőt, akinek semmi nem jön össze. Egy korábbi bejegyzésben már írtam, hogy ilyen és ehhez hasonló lelkülettel nem illik nekiállni sütni vagy főzni, mert csúnya vége lesz. Így is lett. Aztán kisírt szemekkel lebattyogtam a boltba egy újabb adag tejszínért és csokiért. De mivel ez egy amerikai típusú történet, hepiend lett a vége. Megérte a fáradozást és hisztériát. Bár az ember nem szívesen kap egy hisztis nőt csokitorta nélkül a születésnapjára.

Szóval a torta nagyon finom, könnyed, csokis, krémes. De azért még fejlesztésre szorul.

Igazából csak a krémet rontottam el, de ez pont elég hiányossá teszi a tortát. Így a csokifagyi nyersen lett a krém, mert azt eddig még soha nem rontottam el (kopp-kopp). És még mindig nem értem, hogy miért nem sikerült még soha felvernem a tejszínhabot. Van már 15 éve, hogy próbálkozom, mégsem sikerül. Viszont vajat köpülni már nagyon jól tudok :)

Hozzávalók egy 18 cm-es tortához:

A mogyorós réteghez (eredetileg nugátkrémnek indult, csak nem volt türelmem pürésíteni):

5 dkg mókusmogyoró

5 dkg barna nádcukor

½ tábla csoki

nagyjából 5 dkg vaj

A tésztához:

4 tojás különválasztva

3 ek gyümölcscukor

1 tábla étcsoki

2 ek liszt

18 cm-es kivajazott, kilisztezett tortaforma

A krémhez:

1 tubus sűrített tej

½ tábla tejcsoki

2 dl habtejszín

2 ek kakaópor

Előző este elkészítettem a mogyorós részt. A mogyorókat egy tepsiben betettem a forró sütőbe, nagyjából 5 percre, hogy a héja könnyen leperegjen. Amikor kivettem a tepsiből, ledörzsöltem róla a héját. Amelyikről nem jön le, azt hagytam is, mert avas volt. Aztán serpenyőben megpirítottam őket és nagyjából összevágtam. Közben a cukrot takaréklángon felolvasztottam, majd amikor felolvadt, beletettem a mogyorót, összekevertem és egy sütőfóliára öntöttem. Hagytam megszilárdulni. Vigyázni kell vele, mert amíg folyik, iszonyú forró. Amikor teljesen kihűlt, késes robotgépbe tettem és finomra aprítottam. Közben felolvasztottam a csokit és a vajat, majd belekevertem a mogyorót.

Másnap a tésztához a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A tojássárgákat a cukorral robotgépbe tettem, és 10 percig kevertettem vele. Közben kimértem a lisztet és lereszeltem a csokit. Szerintem legközelebb inkább felolvasztom majd, mert így kicsit mákos tészta jellegű lett. A tojások fehérjét pici sóval kemény habbá vertem. A habot 3 részletben a tojássárgás krémbe forgattam, majd beletettem a csokit, végül óvatosan belekevertem a lisztet is. A tésztát az előkészített formába öntöttem. Nagyjából 20 percig sütöttem. Amikor elkészült, kikapcsoltam a sütőt, kicsit hagytam hűlni a sütőben, kitámasztott sütőajtónál, hogy ne hirtelen távozzon belőle a gőz. Aztán kivettem a sütőből és a formából, és rácsra tettem. Amikor kihűlt nagy késsel óvatosan kettévágtam. Így hagytam, amíg megcsináltam a krémet.

A tejszín dobozának tetejét levágtam és negyed órára mélyhűtőbe tettem.

A sűrített tejet és tejszínt a robotgép maximális fokozatán kevertem kb. 5 percig, közben felolvasztottam a csokit és hagytam hűlni. Majd az 5 perc leteltével a tejszínhez adtam, és tovább kevertem, közben a kakaót is beleszórtam. Összesen az egészet kb 6 percig.

A torta alsó rétegét óvatosan befedtem a mogyorós massza felével, majd megkentem a krém 2/3-ával. Rátettem a másik tortalapot és az egészet bevontam a maradék tejszínes krémmel. A tetejét megszórtam a mogyorós massza maradékával.

Hűtőben pihentettem, amíg a krém megszilárdult. Igazából másnap reggelre lett igazán jó. De azért este is megettünk egy jó adagot.

Finom, könnyed, a tetején ropogós.

Érdemes kipróbálni így is, hogy a recept fejlesztés alatt.

Ezt a csokitortát nagyon szeretem...

Barátkozás a rebarbarával, rebarbarás sütemény

Ez évben elhatároztam, hogy bekísérem a rebarbarát a konyhámba. Eddig egyszer ettem életemben, Dániában a családnál, ahol laktam. Anyuka nagyon finom süteményt sütött belőle. Sajnos nem volt nagy sütievő nép, úgyhogy amikor mindenki evett egy-egy kockát, eltették. Nem gondolták, hogy mi magyarok másképp gondolkodunk a süteményevésről, pláne, ha háziról van szó. Persze ebből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, de legközelebb inkább viszek magammal tartalékot :).

Na de vissza a rebarbarához. Van már pár receptem különféle süteményekre, lekvárra, kompótra vagy csajos szeszes italra, úgyhogy tényleg ideje már, hogy közelebbről is megismerjem. Csak egy gondom van, a beszerzés. Nem nagyon van időm utánajárni, úgyhogy csak akkor tudok venni, amikor van a Lehel csarnokban. Múlt héten pár csoffadt darabot láttam és csak egy helyen, abból inkább nem vettem. Tegnap viszont találtam egy másik helyen szép darabokat. Biztosan drágán árulták, mert csak azon az egy helyen volt, de nem bántam. Muszáj volt megvenni. Majd ha egyszer lesz kertem…

Láttam Jamie-nél is morzsás sütit, felfújtat, de inkább valami elegánsabb darabra gondoltam. Végül Nigella egyik receptje mellett döntöttem.

Ez a sütemény nagyon könnyed. Kevés zsíradékkal készül, helyette joghurt kerül bele. Két féle liszt van benne. A kukoricaliszt abban segít, hogy a rebarbara levét felszívja. Teához, kávéhoz, pudinggal vagy fagyival, mascarpone-krémmel.

Hozzávalók:

350 g rebarbara (tisztítatlanul)

100 g + 2 ek gyümölcscukor

75 g finomliszt

½ tk szódabikarbóna

só

½ tk őrölt fahéj

75 g kukoricaliszt

1 tojás

vaníliapor

60 g vaj

150 g natúr joghurt

18 cm-es tortaforma

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra, a tortaformát kivajaztam és beliszteztem. Alumíniumforma lévén a savas rebarbara itt-ott megoldotta, úgyhogy legközelebb inkább sütőpapír fogok használni. Szerintem a többi formának sem tesz jót ez a savasság.

A rebarbarákat megmostam, lehúztam a külső réteget. Könnyű volt pucolni. Aztán fél cm vastag szeletekre vágtam. Beszórtam 100 g gyümölcscukorral és hagytam állni, amíg összekevertem a tésztát.

A liszteket, szódabikarbónát, sót és fahéjat összekevertem. A tojást egy külön tálkában villával felvertem és összekevertem a vaníliaporral. Egy harmadik tálban a vajat kikevertem a maradék 2 evőkanál gyümölcscukorral. Beletettem a toját és alaposan kikevertem. Majd a joghurttal váltakozva a lisztes keveréket is apránként beledolgoztam. Nem kell túlkeverni, csak épp addig, amíg összeáll egynemű masszává. Végül belekevertem a rebarbarát a levével együtt.

Nagyjából 45 percig sütöttem hústű próbáig. A formában hagytam kihűlni, amit egy rácsra tettem.

Egyszerű, könnyed és nem utolsó sorban szép színes süti lett belőle. A fahéj jól elvolt a savanykás rebarbarával. Szerintem csinálok még hozzá egy kis friss eperlekvárt. Reményeim szerint teszek majd el kompótot, úgyhogy télen is süthetek majd ilyen sütit.

Kóstoljátok meg, ha még nem ettetek rebarbarát!

Töltött karalábé, láb a karé

Még sosem ettem, nálunk otthon a szüleim sosem főztek. Nem is hiányzott. Csak ismerősöknél hallottam, hogy szoktak készíteni. Mégsem láttam soha, hogy valaki ette volna. Pedig a karalábét minden formában szeretem, ami a levesen kívül leginkább a nyersen ropogtatást jelenti. Bár nem voltunk mindig ilyen jóban. Régen nem szerettem a zöldségeket főzve. Utáltam az állagát. De mint tudjuk, öregszem…

Ez egy nem túl macerás étek. A karalábék belsejét ki kell szedni. Mivel nincs karalábébelső kiszedő kézikészülékem, több módszerrel is próbálkoztam. Lehet, hogy ezek már egy erősebb, idősebb darabnál nem váltak volna be. Szóval használtam kiskanalat, és ismét nagyon jó hasznát vettem az Új-Zélandról kapott kiwi hámozó és kanál egyben valaminek. Műanyag létére nagyon erős. Persze közben nagyon imádkoztam, hogy el ne törjön. Nem tudom, mikor jár arra legközelebb ismerősöm. Szóval vájárkodás után töltés. A töltelék sem túl flancos. A húst csak össze kell keverni a többi belevalóval és úgy ahogy van, mehet a karalábékba. Aztán a fazékba, zöldség alaplében úszni és párolódni.

Az eredeti recepten annyit változtattam, hogy alaplében pároltam a karalábékat és a külön elkészített belsejét minél kevesebb adalékkal főztem össze. A zsengébb leveleket sem hagytam veszni. Egy részüket a szószba főztem bele, másik felébe a maradék tölteléket tekertem. Jó döntés volt. Én (végzettségemből fakadóan) nagyon szimpatizálok az együnk meg mindent a növényről, ami csak finom mozgalommal (lásd virágok, borsó hajtás, céklalevél stb.)

Hozzávalók 2 személyre:

2 db zsenge, nagyobbacska karalábé zöldjével együtt

20 dkg darált csirkehús

zsemlemorzsa

1 db tojás

só, bors

0,5 l zöldségalaplé

2 ek vaj

pici cukor

1 ek liszt

A karalábékat meghámoztam, belsejüket kivájtam, hogy 1 cm vastag fala azért maradjon, belülről picit besóztam. A húst összekevertem a tojással és annyi zsemlemorzsával, amitől már nem folyt szét. Sóztam, borsoztam. A karalábékat megtöltöttem, a kimaradt tölteléket a levelekbe csomagoltam és mindet betettem egy lábosba. Felöntöttem az alaplével és megsóztam egy kicsit. Fedő alatt, lassú tűzön hagytam puhára párolódni. Miután megfőtt, a kivájt részeket megfuttattam vajon, és az apróra vágott pár darab levelet is mellé dobtam. Kicsit hagytam párolódni, majd megszórtam a liszttel és felöntöttem a karalábé főzőlevének egy részével. Lassú tűzön megfőztem, hogy a liszt ne maradjon nyers, pici cukrot tettem bele. Közben pótolgattam az elfőtt levet. Végül összeturmixoltam, és annyi lével öntöttem fel, hogy nem túl folyós szósz állagú legyen. A karalábékat, töltött leveleket tányérra szedtem és nyakon öntöttem a szósszal.

Nem csalódtam a karalábéban. Nagyon ízlett. Az alaplé nagyon feldobta. Nem is tudom, milyen köret illett volna hozzá, úgyhogy csak úgy magában ettük. A levélbe csomagolt változat is finom volt. A levél levél-ízű volt, egy kis karalábés beütéssel. Lassan szezon, biztosan kerül még az asztalra töltött karalábé.

Ti sem szoktatok töltött karalábét főzni?

Bécsi sajtsaláta

Már megint hajtás, úgyhogy most csak egy röviddel, gyorssal jelentkezem. Remélem, jövő héten már visszaáll minden a régi kerékvágásba. Szerencsére múlt héten készültem alapanyagokkal, úgyhogy éhen nem haltunk, csak írni nincs már energiám esténként. De ígérem, bepótolom.

Ezt a receptet Orsinál (Csibe a konyhában) láttam, persze kicsit változtattam rajta, de az eredeti is finom lehet. Mikor kezembe akadt pár csomag retek, és a hűtőben pihenő jóleszazmégvalamire Frischkäse, eszembe jutott ez a régebben kijegyzetelt recept. Learattam hozzá a csenevész snidling ültetvényemet is.

Ez a Frischkäse sajtkrém néven fut, mascarponéra hasonlít. Azért szimpatikus, mert nincs benne fölösleges adalékanyag, mint a többi sajtkrémben.

Ez a kaja retekszezonra kíváló. Gyors és tartalmas.

Hozzávalók:

3 db retek nagyjukú reszelőn lereszelve

100 g Frischkäse (Spar-ban kapható)

30 g reszelt sajt

2-3 ek tejföl

½ kk mustár

1 ek olívaolaj

1 db kicsi ecetes uborka apróra vágva

½ marék snidling apróra vágva

½ tk kapor apróra vágva

1 tk citromlé

só, bors

A hozzávalókat összekevertem. (Hú ez tényleg rövid lett :)

Valamit most másképp csináltam a kenyérsütésnél. Még nem jöttem rá mi volt az. A teteje nagyon szépen berepedezett, az íze sem volt mindennapi. Ezzel a friss, ropogós kenyérkével fogyott el a saláta. Mindenkinek ajánlom, most van szezonja.

Búzacsírás korpás zsemle

Hát az úgy volt, hogy találtam egy nagy zacskó búzacsírát a spájzban. Anno télen még azért vettem, mert rám tört az egészséges táplálkozási láz és azt terveztem, hogy minden nap, joghurtba keverve elfogyasztok belőle egy evőkanálnyit. Mint látszik, nem igazán sikerült abszolválnom. Így most riadt felhasználásba kezdtem.

Első gondolatom a kenyérbesütés volt. Az alap kenyerem jó kiindulás volt. És ha már egészséges kenyérféle, akkor raktam bele egy kis búzakorpát is.

Hozzávalók 10 darab zsömléhez:

100 g teljes kiőrlésű liszt

200 g finomliszt

200 g rétesliszt

70 g búzacsíra

2 ek bio búzakorpa

1 ek só

15 g friss élesztő

300 ml langyos víz

2 tk cukor

pár ek búzakorpa a forgatáshoz

Az élesztőt felfuttattam 1 dl langyos, cukros vízben. Majd hozzákevertem a csírával, korpával és sóval elkevert liszthez. Hozzáöntöttem a maradék vizet és összegyúrtam. Kelesztő tálba tettem és duplájára kelesztettem. Amikor megkelt, megint összegyúrtam, majd 10 egyenlő részre osztottam. A tésztákat gombóccá formáltam és meghempergettem a korpában. Sütőfóliával bélelt sütőlapra tettem őket. Tetejüket éles késsel keresztirányban bevagdostam és megint hagytam, hogy a duplájukra keljenek. Közben a sütőt előmelegítettem 190 °C-ra. A megkelt zsömléket kisütöttem.

Kissé édeskés, hűdenagyon egészséges kis kenyérféle. Persze még jobb lenne, ha csak teljes kiőrlésű lisztből készülne. De azért így sem vészes.

Inkább lekvárral, mint szalonnával…