Gazpacho

Gondoltam felkészülök a mára beígért rettentő kánikulára, de szerencsére itt ma megúsztuk. Hideg levessel vérteztem fel magam. Gazpachoval. Gyakorlatilag nyers zöldségleves (turmix), de igen jó hűsítő hatása van. Ha viszont gazpacho, eszembe jutott, hogy összedobhatnék egy paellat is. Igen spanyol nap. Lustálkodással, főzőcskével, délutáni sziesztával, és minden más holnapra halasztásával. Persze ennek kicsit ellentmond, hogy reggel hétkor már pizsamában kevertem a churros tésztát, hogy legyen mit majszolni a második kávé mellé. De azt hiszem így lett teljes egy spanyolos nap :)

Visszatérve a bejegyzés tárgyához, a leves összetevői általában azonosak, az arányokban lehetnek eltérések. Két receptből gyúrtam össze ezt a változatot (Gordon Ramsay és Spain Recipes). Nekem nagyon ízlett, eléggé emlékeztetett a sopszka salátára, ami nem csoda, hiszen az összetevői ugyanazok.

Hozzávalók 4 személyre:

½ kígyóuborka

1 kápia paprika vagy fél piros pritamin

1 tv paprika vagy fél zöld pritamin

½ kg paradicsom

1 gerezd fokhagyma

1 kicsi lila hagyma vagy 1 szál újhagyma ízlés szerint

35-40 g kenyér

1 ek cherryecet vagy fehérbor ecet

só, bors

2-3 ek olíva olaj

Az uborkát, paprikákat, paradicsomot, lila hagymát és kenyeret felkockáztam, majd az áttört fokhagymával, ecettel, sóval, borssal és 2 evőkanál olívaolajjal egy jól záródó edénybe tettem. Kézzel összekevertem, alaposan összenyomkodtam, majd szorosan rázártam a tetejét és a hűtőbe tettem éjszakára.

Másnap átkevertem, összeturmixoltam, majd tésztaszűrőn átpasszíroztam, hogy a nagyobb paprikahéj darabok fennakadjanak. Mégegyszer megkóstoltam, hogy elég sós, borsos, ecetes-e és kész is volt.

A bejegyzést szeretettel ajánlom Emesének és Ácinak :)

Barackos pitetorta

Nagyon szeretem az őszibarackot, de néha van az a mennyiség, amit már nem tudok elfogyasztani. Most is ez történt, a megmaradt barackból pedig elkészült ez a szuper kis pite. Kicsit leszoktam az omlós tésztáról, pedig ez a pite műfaj nagyon tetszik. Mivel a laktózzal csínján bánok, a vaj felét margarinra cseréltem, így azért még élvezhető a tészta. A recept Mary Berry Desszertek c. könyvéből származik. A kétféle tészta ne zavarjon össze senkit, nem bonyolult elkészíteni. A tészta finom ropogósra sül, a töltelékből édes puding lesz a sülés alatt, a tetején a morzsa plusz ropogósságot ad az egésznek. Barackra fel!

Hozzávalók a tésztához:

300 g liszt

1 kk só

170 g hideg vaj/margarin

3-4 ek víz

a töltelékhez:

kb. 700 g őszibarack

1,5 dl tejföl

3 tojás sárgája

200 g cukor

30 g finomliszt

a morzsatésztához:

60 g vaj

70 g finomliszt

60 g cukor

½ kk őrölt fahéj

plusz egy 20-23 cm-es piteforma

A tésztához a lisztet, sót és a vajat késes robotgépben addig pörgettem, amíg morzsás állagú lett. Ekkor beleöntöttem a vizet, és amikor összeállt gombóccá a tészta, leállítottam a gépet és kézzel teljesen összegyúrtam. Nem szabad agyon dolgozni, csak épphogy álljon össze, mert megolvadhat a vaj és akkor nem lesz az igazi a tészta. Ha nincs kéznél késes robotgép, a lisztet gyors mozdulatokkal elmorzsoljuk a vajjal és sóval, majd hozzágyúrjuk a vizet. Amikor a tészta elkészült, fóliába csomagoltam és a hűtőbe tettem pihenni, amíg elkészült a töltelék.

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra és előkészítettem egy tortaformát. (Eredetileg 20-23 cm átmérőjű tűzálló tálat ír, de nekem ilyenem sajnos nincs.)

A barackokat meghámoztam, kimagoztam és fél cm vastagra szeleteltem.

A tejfölt összekevertem a tojássárgákkal, cukorral és a liszttel.

A tésztát lisztezett deszkán akkora körlappá nyújtottam, hogy a formába téve legyen még 2-3 cm pereme a pitének, majd a formába tettem és elegyengettem. Kör alakban ráfektettem a barack szeleteket (kis átfedéssel), majd óvatosan ráöntöttem a tejfölös keveréket. Betettem a sütőbe és nagyjából 30 percig sütöttem, amíg a puding széle elkezdett szilárdulni.

Közben elkészítettem a morzsatésztát: egy tálban összemorzsoltam a vajat, cukrot, lisztet és a fahéjat.

Amikor a töltelék szilárdulni kezdett, kivettem a pitét a sütőből, megszórtam a morzsatésztával és visszatettem még sülni, amíg a teteje aranybarnára sült és a töltelék megdermedt (a beleszúrt késre nem ragadt töltelék).

Amikor kisült a pite, rácson hagytam hűlni egy órát.

Langyosan is finom volt, bár kissé folyós volt a töltelék, hidegen viszont szép remegős, könnyen szeletelhető lett.

Cukkinis sajtos tekercsek

A pizzát leszámítva kevés sós élesztős tésztát sütöttem eddig, pedig annyi jó lehetőség rejlik benne. Ezért örültem meg, amikor megtaláltam ezt a receptet és nagyon kíváncsi lettem, milyen lehet egy cukkinivel és sajttal töltött tekercs. Mint mindig, most sem ragaszkodtam az eredeti recepthez, segítségemre volt ez a szuper jó oldal az ízek kombinálásához. Teljesen rákattantam, igen meglepő párosok jöhetnek ki, érdemes elmerülni benne. Szóval eszerint variáltam át a receptet, sima kenyértésztával sütöttem meg. A végeredmény nagyjából 13-14 tekercs ropogós tésztával, fűszeres, sajtos krémes töltelékkel.

Hozzávalók a tésztához:

250 g liszt

150 ml langyos víz

1 g friss élesztő

1 tk só

Hozzávalók a töltelékhez:

1 tk vaj

1 ek olívaolaj

1 közepes cukkini

1 tk apróra vágott friss tárkony

só, bors

½ gerezd fokhagyma

1 csipet őrölt szerecsendió

35 g reszelt sajt (parmezán és gouda vegyesen)

felvert tojás a kenéshez

két sütőpapírral bélelt sütőlemez

Először elkészítettem a tésztát: összekevertem a hozzávalókat és 10 percig dagasztottam. Ezután lefedve kétszeresére kelesztettem. Közben elkészítettem a tölteléket.

A cukkinit meghámoztam, majd kis lukú reszelőn lereszeltem.

Egy lábosban felmelegítettem az olajat, majd megolvasztottam benne a vajat. Rádobtam a cukkinit, tárkonyt, sóztam, borsoztam. Erős lángon 1-2 percig főztem, majd, amikor már nem eresztett több levet, belekevertem a fokhagymát és a szerecsendiót és még egy percig kevergettem. Ezután kikapcsoltam alatta a lángot és hűlni hagytam.

Amikor megkelt a tészta, lisztezett felületen kinyújtottam nagyjából 18 x 27 cm-re, majd megszórtam a reszelt sajttal, megkentem a cukkinis krémmel és a hosszabbik felén feltekertem. Nagyjából 14 db trapézt vágtam a tésztakígyóból, majd a szélesebbik felére letettem őket a sütőpapírral bélelt sütőlemezre. Kés fokával benyomtam a tetejét, hogy a szélei kicsit feljebb jöjjenek. Ezután fél órát hagytam kelni a tekercseket, amíg a sütő melegedett: 190°C-ra.

Amikor megkeltek, a felső felüket megkentem a tojással, majd betettem a sütőbe. Addig sütöttem, amíg arany barnák nem lettek és a sajt megpirult a kilógó részeken.

Angol muffin, első technikai kihívás

Mostanában megint adják a Sütimester c. sütős műsort, amatőr, ám annál lelkesebb cukrászok versenyét. Természetesen lelkes híve vagyok, és pár napja arra gondoltam, én is kipróbálom a technikai kihívásokat. Ennek lényege, hogy a versenyzők egy hiányos receptet kapnak, pl. nincs megadva mekkorára szaggasd a muffinokat, vagy hogy mennyi ideig keleszd, milyen hőfokon süsd stb. Sejtettem, hogy azért nincs könnyű dolguk a versenyzőknek, de nem gondoltam, hogy ennyire. Már sok helyen elérhetők a teljes receptek, így elsőre nekifutottam Paul Hollywood angol muffinjának (English muffin - 2. évad, 2. rész, nem tudom, van-e magyar megfelelője). Aztán még egyszer és annak ellenére, hogy minden le van írva a receptben, van még mit csiszolni a technikán. Az első adag túl lágy lett. Aztán volt egy ellentmondás a receptben: ha 2,5 cm-re nyújtottam a tésztát, nem jött ki 8 db 9 cm átmérőjű muffin, ezért inkább úgy számoltam, hogy legyen 36x18 cm-es, ami 9 cm-es átmérővel számolva kiadja a nyolc darabot, csak nem lesz 2,5 cm vastag. Legutóbb viszont 2,5 cm-re nyújtottam, ami nem sült át eléggé. Megküzdöttem velük, ennek ellenére nagyon tetszik a recept, édes és sós egyszerre: lekvárral is, sült szalonnával is finom reggeli.

Hozzávalók 8 db-hoz:

300 g fehér kenyérliszt

6 g szárított élesztő

6 g só

15 g cukor

15 g lágy vaj kockákra vágva

1 közepes tojás felverve (kb 22 g)

170 ml tej

olaj a tál kikenéséhez

15 g kukoricadara a hintéshez

Először vékonyan kiolajoztam azt a tálat, amiben később a tésztát kelesztettem.

Ezután összekevertem a lisztet, élesztőt, sót, cukrot, majd mélyedést készítettem a közepébe és beletettem a vajat, tojást és a tejet. Összekevertem és egy meglehetősen lágy tésztát kaptam, amit enyhén lisztezett felületen 10 percig kézzel gyúrtam. Nem könnyű, mert ragad, nyúlik, de egy erre a célra rendszeresített kaparó vagy spakli igen hasznos tud lenni. A kellően meggyötört tésztát a kiolajozott tálba tettem, fóliával letakartam és duplájára kelesztettem. Ez nagyjából 1 órát jelent, de melegben ennél kevesebb idő is elég lehet.

Közben előkészítettem két sütőlemezt, amit sütőpapírral kibéleltem és megszórtam a kukorica dara felével.

Amikor megkelt a tészta, lisztezett felületen 36x18 cm-re nyújtottam, és 8 db 9 cm átmérőjű kört szaggattam. A köröket óvatosan áttettem a sütőlemezekre, 2-3 cm távolságot hagyva közöttük, majd megszórtam a kukoricadara másik felével és letakarva fél órát kelesztettem.

A sütéshez egy tapadásmentes teflon serpenyőt alacsony lángon felmelegítettem, majd pár muffint óvatosan a serpenyőbe tettem és 5-7 percig sütöttem. Akkor fordítottam meg, amikor már a teteje is átmelegedett viszont az alja még csak kellemes barnára sült. Fordítás után megint 5-7 percig sütöttem, amíg az alja is szép színt kapott, de az oldalát enyhén benyomva már nem esett be a tészta. Ezt nehéz leírni, ki kell tapasztalni, kinek hogy süt a tűzhelye, milyen a serpenyője stb.

Kovászolt zöldségek, avagy élet az uborkán túl

Pár hete jött a kattanás, hogy kipróbáljak más zöldségeket is az uborka mellett. Kicsit utána olvastam, és elég sok lehetőség rejlik még a kovászolásban. Olvastam, cukkíniről, hagymáról, dinnyéről, zöld paradicsomról, karfiolról, répáról, káposztáról és még ki tudja milyen zöldségekről. Első körben adta magát a cukkíni, lilahagyma, karfiol, és bébi répa (mélyhűtve kapható pl. az aldiban). Mindenből egy kicsi. Persze így is teletömtem egy ¾ literes üveget. Starternek adtam még hozzá Anyukám kovászos uborka levéből, hogy könnyebben megkezdődjön az erjedés. A zöldségeket kisebb darabokra vágtam, hogy több férjen az üvegbe és hogy könnyebb legyen falatozni belőle. A lehetőségek száma tényleg végtelen.

Hozzávalók egy befőttes üveghez (0,75 l):

1 kisebb lilahagyma negyedekre vágva

1 (kicsi női) marék bébirépa

1 kisebb cukkíni hosszában négybe, majd keresztben félbe vágva

pár rózsa karfiol

fél szelet kenyér

1/2 liter forró víz

1/2 csapott ek só

1 tiszta befőttes üveg

A megtisztított zöldségeket elrendeztem az üvegben, a tetejére tettem a kenyeret, majd leöntöttem a forró, sós vízzel (amennyi bőven ellepte) és kicsit megütögettem az alját, hogy kijöjjenek a nagyobb buborékok. Pár napig a konyhában hagytam érlelődni (amíg kicsit megzavarosodott a leve) egy kistányérral lefedve, ez kb. 26-27 °C-t jelent. Ezután lehalásztam a tetejéről a kenyeret, rátekertem a befőttes üveg tetejét és betettem a hűtőbe érlelődni.

Egy hét után lett az igazi. Sajnos minden átvette a hagyma ízét, úgyhogy legközelebb külön fogom kovászolni, mert amúgy nagyon finom, és ropogós maradt. A cukkíni eléggé megpuhult, de finom lett, a bébirépa ropogósabb maradt, nekem nagyon tetszett, mint ahogy a karfiol is.

Összességében tetszik a végeredmény, érdemes próbálkozni :)

Vegyes gyümölcsleves hidegen

Van már egy hasonló leves a blogon, de most kicsit egyszerűbben készítettem el, és többféle gyümölccsel. Volt itthon egy kis meggy, cseresznye, őszi- és sárgabarack, és egy kissé fonnyadt, árválkodó alma. Előző este készítettem el, így másnap ebédre szuperül behűlt és összeértek az ízek. A nyers baracktól, kicsit frissebb lett az íze.

Hozzávalók 4 személyre:

1 marék meggy és cseresznye vegyesen, kimagozva

4+2 db sárgabarack (hámozva) kimagozva

1 db őszibarack (hámozva) kimagozva

1 db alma hámozva, kimagozva

4 db szegfűszeg

egy kb. 5 cm-es fahéjrúd

750 ml víz

4-5 ek cukor

1-2 ek méz

1 tk keményítő

1 dl hideg tej

Először félbevágtam a meggyeket, cseresznyéket, plusz a barackokat és az almát felkockáztam.

A gyümölcsöket a fűszerekkel, cukorral és vízzel lassú tűzön feltettem főni. Miközben főtt a leves, csomómentesre kevertem a tejet és a keményítőt és leturmixoltam a levesből kihagyott két sárgabarackot.

Amikor a leves megfőtt (az alma is megpuhult), belecsorgattam a keményítős keveréket és besűrítettem vele a levest. Miután levettem a tűzről, átszűrve beleöntöttem a leturmixolt barackot, majd amikor már langyosra hűlt, a mézet is. Amikor teljesen kihűlt, betettem a hűtőbe, hogy még jobban összeérjenek az ízek.

Nagyon kókuszos kókuszgolyó

Mindig szerettem a kókuszgolyót. Ettem már abbahagyhatatlanul finomat is és szörnyen rosszat is. Sokáig megrögzött híve voltam annak a fajtának, ami kissé savanykás a lekvártól és meggybefőtt van a közepén. Manapság is szoktam készíteni, de a savanykásság technikai okokból szépen lassan elmaradt (ugyanis a Zuram irtózik a lekvártól, a savanyú ízről nem is beszélve és mivel egyből kiszúrná a turpisságot, nem kockáztatok). Aztán egyszer kevés vaj volt itthon, úgyhogy vaj helyett kókusztejet tettem bele, háztartási keksz helyett pedig babapiskótát. Hát így fejlődött ki ez a szuper kókuszos változat.

Hozzávalók:

250 g babapiskóta, vagy más száraz piskóta

1 ek kakaópor

50 g kókuszreszelék

2-3 ek rum

kb. 3-4 ek méz

kb. 150 ml kókusztej felrázva

plusz kókuszreszelék a hempergetéshez

A piskótát összetörtem, ledaráltam és hozzákevertem a kakaóport és a kókuszreszeléket.

Majd a száraz hozzávalókhoz kevertem a mézet, rumot és kb. 1 dl kókusztejet. Az egészet összegyúrtam, de idő közben még annyi kókusztejet adtam hozzá, hogy összeálljon a massza (mivel nem lehet tudni, melyik morzsa mennyi folyadékot vesz fel, ezért nem tudok pontosabb mennyiséget adni).

A masszát pár órára hűtőbe tettem, pihentettem. Miután összeállt a „tészta”, kis golyókat formáltam belőle, majd meghengergettem a kókuszreszelékben. Hűtőben tároltam, amíg el nem fogyott (ami nagyjából két nap volt, de csak azért, mert megfeledkeztünk róla :).

Banános mogyoróvajas fagyi

Ennék fagyit. De milyet? Ne legyen benne tej, tejszín, de ne is jégkása legyen. Legyen meg az az illúzióm, hogy „igazi” fagyit eszek. Keresek valami receptet. Aztán találok pár gyűjteményt laktózmentes fagyi receptekkel. Szerencsére egyik sem úgy kezdődik, hogy "végy fél liter laktózmentes tejszínt!". Általában két fő alapjuk lehet: banán és kókusztej (persze vannak még más megoldások is). Én most a banán mellett döntöttem. A kedvenc futás utáni turmixomból már ismertem a banán+mogyoróvaj kombinációt, ezért első körben emellett a recept mellett döntöttem. Nagyon egyszerű, bár kicsit előrelátónak kell lenni, ha nem akarunk sokat várakozni.

Hozzávalók:

3 banán

2 ek mogyoróvaj (mondjuk nutellával sem lehet rossz)

1-2 ek méz vagy juharszirup

esetleg egy csipet fahéj, de elhagyható

tálaláshoz csokiszósz, mandula vagy mogyoró

A banánt felkarikáztam és egy zárható zacskóban betettem a mélyhűtőbe, amíg megfagyott. Ezután az összes hozzávalót összeturmixoltam. Bátran lehet édesre csinálni, mert fagylalt állapotban kevésbé édes. Fagyis dobozba öntöttem a masszát és visszatettem a mélyhűtőbe, amíg rendesen visszaszilárdult.

Végül gombócolás, csokiszósszal leöntés, evés.