Cigánypecsenye

Régóta terveztem már hogy sütök cigánypecsenyét, de valahogy mindig más lett belőle. Aztán pénteken a Zuram finom célzásképpen lelkesen átküldött egy videót a cigánypecsenye sütésről (Táfelspicc). Nem volt több kifogás, vasárnap meg kellett sütni. Amint hazaértem, elkezdtem előkészülni és fél órán belül már ebédeltünk is. Ha nem is nyolc perc alatt, de viszonylag gyorsan jutottunk igazi sült húshoz.

Hozzávalók:

4 szelet tarja

4 gerezd fokhagyma

2 szelet füstölt szalonna

bors, pár csipet pirospaprika

A húst kiklopfoltam, borsoztam. Sózni nem kell, mert a szalonna sós, és ezt a hús szépen átveszi tőle a sütés során. A szalonnát bevagdostam a bőrig. A fokhagymát megpucoltam.

Majd jött a Zuram. A szalonnát egy serpenyőbe tette és alacsony lángon elkezdte kiolvasztani a zsírját. Pár perc múlva beletette a húst is. Egyszerre csak maximum két szeletet, hogy legyen helyük sülni. Gyakran forgatva nagyjából 10 percig sült egy adag. A végén került rá szeletenként egy áttört fokhagyma és egy csipet pirospaprika. A húst a fokhagymás felére fordította, pár másodpercig sütötte, aztán visszafordította (a lepotyogott fokhagymákat pedig elegáns mozdulatokkal, szépen visszacsempészte rá).

Meglepően gyorsan elkészülő ebéd (vagy vacsora), jófajta savanyúsággal (na az nekünk sajnos nem jutott) és sült krumplival. Nem csak férfiaknak…

Medvehagymás sajtos táska

Évek óta nem vettem már medvehagymát, mert annyira felkapott lett, én meg annyira divatlan vagyok. De most valamiért megkívántam, biztos kellett a klorofill, meg a folsav. Mivel egy spenótos fetás tésztatáskával már régóta kacérkodom, adta magát a medvehagymás változat. Az eredeti recept az Etetni bolondulásig c. könyvben leledzik. Mivel a recept amerikai a mértékegységek nekem furák, főleg, ha felezem a mennyiségeket. Nem igazán volt türelmem kimérni 4 evőkanál vajat vagy 0,6 dl krémsajtot, úgyhogy nagyjából átváltottam grammokra. Így is eszméletlen jó lett a tészta, bár nem kalóriaszegény.

Hozzávalók a tésztához:

50 g szobahőmérsékletű vaj

50 g krémsajt

1/8 csésze tejszín vagy tej

¾ csésze liszt

½ tk só

Hozzávalók a töltelékhez:

1 csokor megmosott medvehagyma laskára vágva

1 kisebb főtt krumpli kockára vágva

100 g feta vagy más hasonló sajtféle kockára vágva

1 kisebb tojás

kevés liszt a sűrítéshez

olívaolaj

só, bors, szerecsendió

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, folpackba csomagoltam és betettem a hűtőbe fél órára. Addig elkészítettem a tölteléket: egy serpenyőben olívaolajat melegítettem, rádobtam a medvehagymát és pár percig kevergettem, amíg összeesett. Hozzáadtam a krumplit, sóztam, fűszereztem. Amikor kicsit összeszoktak, levettem a tűzről rászórtam egy kávéskanálnyi lisztet és belekevertem a felvert tojás ¾-t. A hőtől kicsit összeáll az egész így később nem folyik ki a tésztából töltés közben. A maradék tojással később a tészta tetejét kentem meg.

A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra. A tésztát vékonyra nyújtottam, kb. 10 cm átmérőjű korongokat szaggattam belőle, a közepére tettem 1 ek tölteléket, szorosan lezártam. Nekem van egy jó kis tésztatöltő kézikészülékem, de ha nincs ilyen a háznál, villával is le lehet nyomkodni a széleit. A tésztatáskákat bélelt sütőlapra tettem, tetejüket megkentem a maradék tojással, végül 2 helyen megszúrtam villával. Picit hagytam még pihenni a táskákat, majd kisütöttem. Az enyéim nagyjából 25 perc alatt sültek szép aranysárgára.

Eddig csak egy tésztáról áradoztam évek óta (a szamos-krémes levelestésztájáról), na ez a második. Nem szoktam ennyire lelkesedni kajákért, de ez a tészta eszméletlen jó. Nagyon sajtos, a vaj felnyomja annyira, hogy réteges legyen mire kisül, és a végén tényleg úgy néz ki, mint a szakácskönyvben. A medvehagymás, sajtos belsőről már nem is beszélve. És ha már nem lesz medvehagyma, mehet bele spenót vagy bátrabbaknak csalán. Nagyon ajánlom kipróbálásra :)

Csirkés zöldséges tavaszi tekercs

Tudtátok, hogy ma van a boldogság világnapja? Én nem. Ma reggel tudtam meg. Eme jeles alkalomból úgy döntöttem, ma csupa olyan dolgot fogok csinálni, ami nekem jó. Mert ez általában elmarad egész évben. Legyen legalább egy nap boldogság :) Első számú lépés: otthon dolgozom. Ezzel megspórolok magamnak 2 óra utazást, és sokkal kellemesebb környezetben bámulhatom a monitort. Reggel elmehetek futni, és lefotózhatom az ebédemet. Ez a legnagyobb boldogság. Mert hiába vagyok tele jobbnál jobb új kipróbált receptekkel, este nem tudok minőségi fotót csinálni róluk. Amiből nem lesz bejegyzés a blogon, és ettől nagyon nem vagyok boldog.

A mai menü tavaszi tekercs zöldségekkel és csirkével. Gondolom, egy ázsiai halálra röhögné magát, ha megkóstolná, de azért nekem ez egzotikus dolog. A mélyhűtő kipucolása még mindig folyamatban van, úgyhogy adták magukat, az ott kuksoló sült csirkemell kockák és egy kis adag gyorsfagyasztott kínai zöldségkeverék. Szóval ez most (megint) egy maradékfelhasználós eset. A technológiát innen (Colors in the Kitchen) lestem el és ezzel nagyon szép kis tekercseket sikerült előállítani. A belseje innen származik.

Hozzávalók 16 db tekercshez:

mogyoróolaj

200 g csirkemell kis kockákra vágva (kb. borsó nagyságú)

2 db szárított shiitake gomba leforrázva és 30 percre áztatva, majd csíkokra vágva

1 ek szójaszósz

1 tk kínai 5 fűszer keverék

1 tk friss gyömbér reszelve

kb 20 dkg mélyhűtött wok zöldségkeverék (pl. aldis) – ez a gyorsabb változat, vagy 1 db répa és 2 db újhagyma vékony csíkokra vágva, plusz 75 g szójababcsíra

só, bors

16 db tavaszi tekercs tészta lap

olaj a sütéshez

A mogyoróolajat felforrósítottam a forró wokban, majd ment bele a hús és a gomba 1-2 percig keverve pirítottam. Hozzáadtam a zöldségeket, fűszereket és 5 percig pirítottam, amíg a zöldség átsült, de azért még roppanós maradt. Végül meglocsoltam szójaszósszal, sóztam, borsoztam és levettem a tűzről. Hagytam pihenni.

Ezután egy nagy lábosban kb. 3 cm magasan vizet forraltam, hogy ebben tudjam majd előkészíteni a tésztát. Majd a víz alatt kikapcsoltam a gázt. Egy konyharuhát bevizeztem, kicsavartam és a konyhapultra terítettem, ez volt a munkafelület. Egy tésztalapot a forró vízbe tettem 30 mp-re (egyszerre mindig csak eggyel dolgoztam), majd azbeszt kezeimmel kiszedtem és óvatosan, de határozott mozdulattal a konyharuhára terítettem. Vizes kézzel érdemes dolgozni a tésztával, mert ha elkezd száradni, összeragad és utána már nehéz szétszedni. Az alsó egyharmad közepére tettem egy evőkanál tölteléket, majd ráhajtottam a hozzám közelebb eső részt és megpróbáltam légmentesen lezárni, lehetőleg ráncmentesen. Ezután szorosan behajtottam a két oldalát végül magamtól elfele feltekertem az egészet. Vizes konyharuhán hagytam, amíg sor került a sütésre. Forró, kb. ½ cm vastag olajban oldalanként 2-3 percig sütöttem. (Azért ilyen kevésben, mert nem akartam úsztatni a konyhát az olajszagban.) Papírtörlőre szedtem és hagytam, hogy kicsit felszívódjon róla az olaj, de utána nem érdemes sokáig rajta hagyni, mert hozzáragad a tészta.

Nem kell megijedni: leírni, meg elolvasni sokkal tovább tart, mint elkészíteni. Frissen az igazi, de azért másnap sem olyan rossz. Ropogós, zöldséges, tavaszi.

Boldog vagyok :)

Kávés panna cotta

Hát én most a kislábujjamat sem dugnám ki a széles külvilágba. A délelőttöt is inkább a konyhában töltöttem, biztos, ami biztos nehogy kipihenjem magam. És ha már olyan nagy főzésbe fogtam, csináltam egy kis desszertet is. Mivel a legaktuálisabb projekt a spájz és mélyhűtő kipucolása, csakis olyan dolog jöhetett szóba, ami van itthon és már régóta nem került felhasználásra. Mint pl. 2 üveg instant kávé, egy fél tábla fehér csoki, vagy éppen egy céltalanul pihenő tejszín a hűtőben. A panna cotta műfaj már múltkor is nagyon bejött, mert egyszerű és gyorsan megvan. Ez most egy masszívabb változat, kávéval, csokival, rummal, sok tejszínnel.

Hozzávalók 2-3 adaghoz:

200 ml tejszín

½ dl presszó kávé

2 kk instant kávé (lehet kevesebb is)

1 ek barna cukor

1 ek vaníliás cukor

1 ek rum

60 g fehér csoki

1 tk zselatinpor

A tejszínt, kávét, cukrokat, instant kávét és rumot összekevertem egy nagy bögrében. Aztán egy kisebb lábosba átszedtem belőle pár evőkanállal és csomómentesre kevertem benne a zselatinport. Azután hozzáöntöttem a többi folyadékot is és bekapcsoltam alatta a lángot. Takarékon forrásig melegítettem, de nem forraltam fel. Levettem a tűzről és beletettem a kockákra tördelt csokit. Alaposan elkevertem, amíg felolvadt és hagytam még pár percig. Végül kis poharakba adagoltam és hagytam teljesen kihűlni (először a hűvös kamrában, aztán a hűtőben).

Kis adagban könnyű elegáns befejezése egy ebédnek, nagyobb adagban igen laktató, pláne tejszínhabbal :)

Spagetti carbonara

Úgy látszik mostanában az egyszerűség hódolója vagyok. Ez nem lesz egy tejszínes, snidlinges, gombás mittudoménmilyenes spagetti. Csak tészta, szalonna és tojás (na jó meg egy kis sajt). A három jó barát.

Nem tudom, írtam-e már, de nagyon beleszerelmesedtem az Etetni bolondulásig c. szakácskönyvbe. Tele jó praktikákkal, gyors, laktató fogásokkal, mint pl. a spagetti carbonara. Az összetevőkből már nem hiányoltam a tejszínt, mert pár héttel előtte olvastam a Táfelspiccen ezt a jó kis írást a témáról. Mélységesen egyetértek. A tejszínnel amúgy sem vagyok jóban (kivéve, ha süti tetején van). Azért bevallom: szentségtörtem, mert nem vállaltam be a fél-főtt tojást, úgyhogy egy kicsit még a gázon hagytam a tojásos tésztát, így nem lett annyira krémes állagú. De ti lehettek bátrabbak :) A recept a fenti könyvből származik - amit szívből ajánlok mindenkinek.

Hozzávalók 3-4 főre:

30 dkg spagetti

15 dkg szalonna csíkokra vágva (pl. bacon)

2 nagy tojás

¾ csésze reszelt parmezán

friss őrölt bors

A spagettit forró, sós vízben puhára főztem. Közben serpenyőben megpirítottam a szalonnát (ha sok lenne a zsírja, nyugodtan le lehet szedni pár kanállal). Egy kis tálban felvertem a tojásokat, összekevertem a parmezánnal és megborsoztam. A leszűrt, forró tésztát a szalonnára (zsírra) öntöttem, gyorsan összekevertem, majd nyakon öntöttem a tojásos keverékkel és alaposan összekevertem. Mint mondottam volt, kicsit (kb. 10 mp) hagytam még a gázon. Azért valószínűleg a forró zsíros tésztának is van annyi hője, hogy kicsit megfőzze a tojást.

Igazi munkából hazaesős, dobjunk össze gyorsan valamit vacsora. Képet meg azért nem csináltam róla, mert nem egy fotogén fogás, viszont annál finomabb.

Zoltán napi hamburger

Szegény Zoltánokról ma mindenki megfeledkezik. Mindenki a nőkkel van elfoglalva. Ami nem baj, de azért jusson valami jó a fiúknak is, akiket Zoltánnak hívnak. Jöjjön ma egy igazán férfias darab (így a böjti időszakban :) marhából, tisztán. Ha eddig azt írtam volna valamelyik receptemhez, hogy az a legegyszerűbb, ne higgyétek el. EZ itt a legfinomabb legegyszerűbb dolog. A recept a zseniális Heston Blumenthaltól származik (A tökéletesség nyomában). Ez egy kicsit egyszerűbb változat, az eredetit itt találjátok angolul. Amint lesz húsdarálóm, én is úgy fogom majd csinálni.

Hozzávalók 4 db húspogácsához:

400 g darált hátszín

1-2 kk só

hamburger zsömle, pl. ez

bacon, sajt

sok-sok zöldség ízlés szerint

szósz ízlés szerint

A szálára rendezett darált húst enyhén besóztuk és óvatosan összébb rendeztük, keresztben megfeleztük, megint összerendeztük, hogy egy kb. 10 cm átmérőjű hengert kapjunk. Nem nyomkodtuk, nem gyötörtük, hagytunk közte levegőt. Viszonylag szorosan fóliába csomagoltuk, mint egy szaloncukrot. Két órát pihent a hűtőben. Négy szeletet vágtunk belőle, lehámoztuk róla a fóliát, majd nagy lángon némi zsíron gyakran forgatva átsütöttük.

A rendezgetés következtében a húspogácsa igen omlós. Mivel nincs agyon ízesítve, finom hús ízű. Én nem vagyok nagy húsevő, de ez igen jó lett. Aztán lehet turbózni: sajtot olvasztani a tetejére, bacont pirítani mellé. Igazán férfias fogás.