2012. augusztus 29., szerda

Paradicsom „konzerv” házilag


Nálunk elég sok paradicsomkonzerv fogy és ezért gondoltam kitalálni valamit ennek orvoslására. Mármint a sok konzerv vásárlás ellen. Pénz, tömeg, szemét, ipari. Tavaly került kifejlesztésre ez a technika és teljesen jól működik. Kevesebb pénz, kevesebb cipekedés (mínusz 400 g bevásárlásonként! :), kevesebb konzervdoboz.
Hozzávalók: paradicsom.
A paradicsomokat forró vízbe tettem pár percre, aztán meghámoztam, kicsumáztam őket. A hámozás amúgy nem szükséges (azért megmosni még meg kell). Tavaly héjastól tettem el őket, mert nem volt időm hámozgatni, de ez nem vont le sokat az élvezeti értékéből. Két módja is van az eltevésnek:
1. A felkockázott paradicsomot kifertőtlenített üvegekbe (3 dl-es) tettem. A lezárt üvegeket egy lábosba raktam és annyi vizet öntöttem alá, hogy az üvegek 2/3-áig érjen. Közepesen meleg sütőben addig hagytam, amíg a víz forrni kezdett. A sütőből mentek a dunsztba, ott hűltek ki.
2. A paradicsom felét leturmixoltam, a másik felét felkockáztam. Az üvegeket kb. félig, ill. egy kicsit tovább töltöttem a felkockázott paradicsommal és utána öntöttem fel a leturmixolt paradicsommal. A sütős-dunsztos eljárás ugyanaz, mint az elsőnél.
A lényeg mindkettőnél az, hogy a sütőben a paradicsomdarabok kiengedik egy kicsit a saját levüket, a belsejük is felforrósodik és sterilizálódnak. A levükben konzerválódnak. Az első módszer lényegesen gyorsabb és kevesebbet kell utána mosogatni.
Egy kis matek: 5 kg paradicsomból 14 db 3 dl-es üveg lett a 2. verzióból. Ez 300 Ft/kg –os paradicsom árnál (ami elég drága szerintem) üvegenként kb. 107 Ft-os anyagköltséget jelent. Ráadásul trükköztem kicsit: a 2. verzióhoz kétféle paradicsomot vettem, az egyik lédúsabb, ezt turmixoltam le, a másik húsosabb, ezt daraboltam fel.
Én leginkább a gyors paradicsomszószt szoktam belőle elkészíteni.

2012. augusztus 28., kedd

Ki főz nekem grízes tésztát?


Elég „nehéz” gyermekkorom volt. Egyke lévén minden földi jót megkaptam, amit egy egyke megkaphat (és a nyolcvanas-kilencvenes évek megenged neki), de volt pár dolog, amit nem kaptam meg, és ezért nagyon vártam, hogy felnőtt lehessek.
Már akkor is elég finnyás voltam és utáltam az iskolai menzát, inkább otthon ettem, mert volt ebéd. Viszont két dolgot csak a menzai menüben ettem meg: a paradicsomlevest és a grízes tésztát. Mivel a grízes tészta nem étel, ez otthon sosem készült, a paradicsomleves pedig akárhogy próbálkoztunk, sosem lett olyan, mint a suliban. (A mai napig nem tudtam megfejteni a rejtélyt.)
Most már, hogy felnőtt lettem (vagy legalábbis annak látszom) és van saját konyhám, tonnaszámra főzhetek magamnak grízes tésztát. Amúgy nem tudom, van-e még valaki rajtam kívül, aki ezt ételnek tartja és szereti is.
Szóval, ha ti is szeretitek, de senki nem kényeztet titeket vele, vagy csak nosztalgiázni szeretnétek, itt az idő, hogy csináljatok magatoknak. Íme a rettentően bonyolult recept.
Hozzávalók 2 főre:
1 tojásból friss házi tészta (vagy fejenként 50-75 g száraztészta, hosszú metélt)
2 tk kemény vaj
4 ek búzadara
4 ek forró víz
baracklekvár
A tésztát sós vízben (1 liter vízben 1 csapott ek só) kifőztem. Közben a búzadarát megpirítottam a felolvasztott vajon, majd amikor megpirult, kikapcsoltam alatta a lángot és felöntöttem 4 ek vízzel. Lefedve állni hagytam pár percig. Amikor a gríz az összes vizet magába szívta, belekevertem a leszűrt tésztát. Jól összekevertem, hogy a dara mindenhol befedje.
Klasszikus, jó édes sárgabaracklekvárral az igazi, de sült gyümölcscsel sem utolsó.
Ti szeretitek a grízes tésztát?

2012. augusztus 27., hétfő

Sajtos brokkoli leves


Leves régen volt már a blogon, és nekünk is kezdett hiányozni. Mert a leves jó. Pláne ha egy jó adag túrós mazsolás palacsinta követi.
Ez egy tíz perces leves, nagyjából. Jó, ha lapul a mélyhűtőben egy-két adag maradék átszűrt húsleves, sokkal gazdagabbá teszi a zöldségleveseket, krémleveseket.
Hozzávalók 2-3 főre:
kb. 20 dkg brokkoli, lehet mélyhűtött is
½ liter húsleves vagy zöldség alaplé, lehet kockából is
3-4 ek sajtkrém
só, bors, szerecsendió
reszelt sajt
A húslevest felolvasztottam, felforraltam, beletettem a kicsi rózsákra szedett brokkolit és 5 percig főztem fedő alatt, kis lángon. Aztán kikapcsoltam alatta a gázt. A brokkoli egyharmadát kiszedtem egy kis lével, és a sajtkrémet is hozzáadva összeturmixoltam, majd visszaöntöttem a levesbe. Összekevertem, sóztam, borsoztam, fűszereztem. Kis reszelt sajttal tálaltam. Pár szelet pirítós is elfér még mellé.
Közepesen tartalmas, ám annál zöldebb leves. Ismét bebizonyosodott, hogy a sajt és a brokkoli jó barátok.

2012. augusztus 23., csütörtök

Pimasz chilis borsos csatni


Az a helyzet, hogy most csalok. Mert ez a csatni tavaly készült, de nem volt érkezésem lefotózni, meg bejegyzést írni róla. Most viszont itt van a szezonja és újra meg fogom csinálni, mert nagyon szeretjük. És nem venném a lelkemre, ha megint visszatartanám az információt.
Jamie természetesen c. szakácskönyvében van ez a jó kis csatni. Igen egyszerű, nem kellenek hozzá bonyolult alapanyagok, és aki még csak most kezdene ismerkedni a műfajjal, annak remek kezdés. Sültekhez, grillezett fehér kolbászhoz fogyott leginkább, de előfordult sajtos meleg szendvicsen is. Édes is, savanyú is, csíp is.
Hozzávalók:
8-10 friss chili
8 db piros paprika
olívaolaj
2 közepes lilahagyma apróra vágva
1 szál rozmaring levelei apróra vágva
2 db babérlevél
5 cm-es fahéjrúd
só, frissen őrölt bors
100 g barna cukor
150 ml balzsamecet
Az üvegek sterilizálásával kezdtem. Kicsi, 1 ½-2 dl-es befőttesüvegeket használtam.
Aztán jött a macerásabb rész. A paprikákat sütőben, rácsra téve maximális hőfokon hólyagosra sütöttem. Akinek van grillje, azon a legjobb megsütni. Aztán még azon melegében tálba tettem és lefedtem őket, hogy saját levükben párolódjanak. Utána húztam le a héjukat. A chilikhez érdemes gumikesztyűt használni, mert ez ember reflexből bele tud nyúlni a szemébe és az ilyenkor nem igazán vicces.
A meghámozott paprikákat kicsumáztam és kikapartam a magjukat, majd felaprítottam. Én kicsit darabosabbra hagytam, nem lett olyan krémes.
Egy lábosban olajat forrósítottam, rászórtam a hagymát és a fűszereket (rozmaring, babér, fahéj), majd sóztam, borsoztam. Húsz percig pirítottam, amíg a hagyma megszínesedett.
Végül a paprikákat, cukrot, ecetet is a hagymához adtam és addig főztem, amíg besűrűsödött a leve. Még kicsit borsoztam, sóztam. Kiszedtem a babért és a fahéjat. Azon forrón üvegekbe tettem, majd dunsztban hagytam kihűlni. És biztos, ami biztos, utána hűtőben tároltam.

2012. augusztus 21., kedd

Húsgombóc paradicsomos tésztával


Az add tovább mozgalom egy újabb gyöngyszeme. Sosem csináltam még, sosem ettem még. Egyszer ezt is el kell kezdeni. Egyre jobban tetszik Jamie főzőiskolája. Lassan úgy érzem, kezdek megtanulni főzni :)
Azért is tetszik nagyon ez a könyv, mert nem csak a recepteket lehet megtanulni, hanem a főzés lemenedzselését is. Nekem ez bevallom, néha gondot okoz. Mit mikor kell elkezdeni, hogy egyszerre készüljön el, meg egy ebéd megfőzése ne kerüljön 4-5 órába. Könnyen el lehet csúszni.
Na akkor ebédmenedzsment első lecke.
Hozzávalók 3-4 személyre:
A húsgombóchoz:
pár szál rozmaring levele felaprítva (csak úgy módjával)
6 db sós keksz vagy 6 tk zsemlemorzsa
1 púpozott kk dijoni mustár
250 g darált hús (vagy sertés vagy marha:sertés 1:1 arányban)
½ kk szurokfű
1 kis tojás
só, bors
olívaolaj a kenéshez
Hozzávalók a szószhoz:
½ csokor bazsalikom
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
½ friss vagy szárított chili
1 db 400 g-os paradicsomkonzerv
1 ek balzsamecet
200 g spagetti vagy penne
reszelt sajt a tetejére
Először a húsgombócot raktam össze. Az összes hozzávalót összegyúrtam, 12 részre osztottam és a gombócokat meggurigáztam egy kis olívaolajban. Sütésig a hűtőben tároltam.
A szószhoz felaprítottam a bazsalikomot, hagymát, fokhagymát, chilit és feltettem a vizet a tésztának.
Egy lábosban olívaolajat melegítettem, a hagymát üvegesre pirítottam benne. Amikor elkészült, rádobtam a fokhagymát és a chilit, kis kevergetés után a bazsalikomot. Ráöntöttem a paradicsomot, balzsamecetet, sóztam, borsoztam és lassan forraltam.
Közben egy serpenyőben pici olívaolajon, közepes lángon körbe-körbe gurigázva 10 perc alatt megsütöttem a húsgombócokat. Akkor jó, ha aranybarna és a belseje nem rózsaszín.
Amikor kisültek a gombócok, átraktam őket a paradicsomszószba (közben a tészta bekerült a vízbe) és kis lángon rotyogtattam tovább, amíg kifőtt a tészta.
A tésztát leszűrtem, de nem szárítottam le teljesen, hagytam alatta egy kevés főzőlevet (3-5 ek). Hozzákanalaztam a szósz felét és jól elkevertem.
Tésztára maradék szósz, szószra gombóc.
Nagyon bejött ez a kombó, a húsgombócon meg hetekig ellennék kenyérrel meg mustárral. Tök jó kis kaja, kicsit többet kell mosogatni utána, és bár az időt nem néztem, érzésem szerint viszonylag gyorsan elkészült. Főzd meg! Tanuld meg! Add tovább!

2012. augusztus 19., vasárnap

Karamell kipukkadásig, avagy karamellás alma-körte torta


Tegnap megint polippá változtam. Egyszerre kicsit túl sok mindent csináltam, de a fahéjas mazsolást muffint már megígértem a barátnőimnek, azt muszáj volt megsütni, a torta tésztája meg már egy napja várt a hűtőben. Azt is meg kellett sütnöm. Ennek pedig igen súlyos következménye lett: karamell túladagolás.
Ez a süti már nagyon váratott magára. Pár hete Párkányból hoztunk konzerv sűritejet, és egy kész konzerv tejkaramellát is. És nagyon ki akartam már próbálni. Közben megint sikerült frankón átverős nénikétől ízetlen (de legalább drága) körtét vennem, ami emberi fogyasztásra csak sütve vagy főzve alkalmas.
(Apróbetűs rész: a néne annyira pofátlan volt, hogy amikor visszakérdeztem (fejlődök), hogy tényleg annyi-e az annyi és 4 db kis körtén és 1 db kb. 1 kg-os csillagtökön mi kerül ezer forintba, másodszorra már kicsit kisebb összeget mondott, de még mindig dög módon, hasra ütésre mondta be az árat. Mindig adok egy utolsó esélyt nekik, ez az én bajom.)
Na visszatérve a sütire, Jamie vacsorái c. könyvben van ez a karamellás almás torta (tejkaramellás almatorta). Igazából baromi egyszerű: omlós tészta, alma (vagy körte) kis cukorral és tejkaramella.
Kivételesen teljes adagot sütöttem. Mi baj lehet?
Hozzávalók a tésztához:
130 g vaj
80 g gyümölcscukor
250 g liszt (1/4-e teljes kiőrlésű)
2 tojás sárgája
2 ek hideg tej
(1/2 citrom reszelt héja, ezt most kihagytam)
(1 vaníliarúd, szintén kihagytam)
Hozzávalók a töltelékhez:
2 db közepes alma
2 db közepes körte
1 ek gyümölcscukor
1 doboz tejkaramella, kb. 400 g-os (az eredeti recept 2 db-ot ír)
(Házi tejkaramella készítésről bővebben Tücsök Bogárnál lehet olvasni.)
A tésztához a vajat, a cukrot és egy csipet sót krémesre kevertem, aztán ment bele a liszt és a tojások sárgája. A robotgép késes résztét használtam most, hogy ne olvadjon meg a vaj a kezem melegétől. Amikor morzsás szerkezetet vett fel a tészta, deszkára öntöttem és 3-4 mozdulattal hozzákevertem a tejet. Rudat formáztam belőle és folpackba tekerve betettem a hűtőbe. Legalább egy órát állnia kell.
Amikor a tészta jól kipihente magát, felszeleteltem és kibéleltem vele egy 28 cm-es sütőformát. A széleket összenyomkodtam, hogy sehol ne legyen rés. És 1 órára betettem a mélyhűtőbe.
A töltelékhez az almát, körtét felszeleteltem, és 1 ek gyümölcscukorral összekevertem.
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A tésztát megkentem a tejkaramellával, rászórtam a gyümölcsöt és alsó rácson 40-45 percig sütöttem.
Nem lett valami szép, de nagyon finom, és kis dózis is elegendő, mert nagyon tömény. És így is csak fél adag karamellát használtam hozzá! Azt hiszem lesz ennek még folytatása.

2012. augusztus 15., szerda

Mazsolás fahéjas muffin


Megint kezdek rákapni a muffin sütésre. Az egyszerűség, gyorsaság mindig győztes. Ezek a csodás színű szilikonformák meg pláne meghozzák a kedvem a sütéshez. Ennél rózsaszínűbbet nem is találhattam volna…
Nagyon bejött ez a szilikon cucc, mert nem kell papírt venni, amit aztán kidobok, meg órákig áztatni a sütőformát. Azt mondjuk nem tudom, mennyire környezetbarát a technológia, amivel előállították…
Hozzávalók 12 db-hoz:
2 bögre liszt (lehet negyede teljes kiőrlésű is)
3 tk sütőpor
¼ bögre cukor (kicsit kevesebb, ha gyümölcscukorral készül)
1 marék mazsola
50 g vaj
3 db tojás
¾ bögre tej
a tetejére fahéjas barnacukor
Először a sütőt előmelegítettem 190 °C-ra. Aztán a száraz hozzávalókat összekevertem egy tálban. Megolvasztottam a vajat és összekevertem a többi folyékony hozzávalóval is. A lisztes keverék közepébe krátert készítettem, beleöntöttem a folyékony keveréket és az egészet alaposan kikevertem. A formákat ¾-ig töltöttem meg a tésztával, tetejüket megszórtam a fahéjas cukorral és betoltam a sütőbe. Tizenöt-húsz percig sültek (hústű próbáig). Rácson hagytam őket kihűlni.
Egész sokáig friss marad, már amelyik megéri.

2012. augusztus 14., kedd

A méltánytalanul elfeledett sopszka saláta


Gyerekkorom egyik nagy élménye volt, amikor egyszer vendégségben megkóstoltam a sopszkát. Az még az az időszak volt, amikor irtóztam mindentől, ami a sajttól különböző fehér színű tejtermék. Jól behúztak a csőbe. Az egész uborkasaláta ízű volt, mégis finom. A tetején pedig fehér, sajtnak nem kinéző dolog, esetünkben juh gomolya. És ízlett, pedig nem látszott sajtnak. Azt hiszem én voltam meglepődve a legjobban, hogy ez így együtt milyen finom. Ha sopszkát utána nem is ettünk otthon, azért a gomolyára rákaptam.
Aztán hosszú kimaradás után pár éve leltem rá egy jó receptre (nem mintha olyan bonyolult lenne). És sikerült reprodukálni azt a bizonyos ízt. Elképzelhető, hogy anno ők is a Kelet-Európai szakácskönyvből (1983-as kiadás) vették a receptet.
Akkor íme a recept:
2 db paprika
2-3 db paradicsom
2-3 db kis uborka (kovászolni való)
1 kis lila hagyma vagy salotta
só, bors, kapor, olaj, ecet (10%-os vagy almaecet)
juhgomolya a tetejére (az eredeti recept kaskavált ír, de ahogy olvastam, mindenféle gomolyát használnak hozzá, a lényeg a gomolyaság) én persze minderre fittyet hányva fetát használtam
A zöldségeket felkockáztam nagyjából egyforma méretűre. A hagymát apróra vágtam és hozzákevertem a zöldségekhez. Az egészet sóztam, borsoztam, meglocsoltam 1-2 ek olívaolajjal és 1 ek ecettel. Lefedve a hűtőbe tettem érni 1 órára. Nem szeretem, ha összeesik a saláta, de ennek jót tesz az idő. Átveszi az ecet savanyúságát, a hagyma pedig veszít kicsit az erejéből. A sajtot és a kaprot csak tálaláskor szórtam a tetejére.
Gyakorlatilag görög saláta olajbogyó nélkül. Végülis nincs messze onnan…

2012. augusztus 1., szerda

Magos kifli

Ez kicsit arrébb van a kornspitztől, mi azért annak hívjuk. De a rend kedvéért hivatalosan magos kifli lett.
Ez egy hiper-szuper kifli, teljes kiőrlésű liszttel, magokkal és korpával. Kicsit változtattam a sütési technikán, és eltértem a megszokottól. Ettől jó ropogós lett a héja és puha a belseje. Nem az a fűrészporos fajta. Persze ez is frissen a legjobb.
Sokáig tanakodtam, hogy kipróbálom a sütőzacskós sütést, de feladtam. Nem találtam olyat, ami elég nagy, viszont bírja a magas hőmérsékletet. Nem voltam elég kitartó, ez itt mégiscsak a főváros, csak akad valahol valami. Úgyhogy átmeneti megoldásként a kifliket nagyjából fél óráig vízzel bespriccelt alufólia alatt sütöttem egy tepsiben (nem sütőlapon), aztán áttettem pizzasütő lapra és tovább sütöttem. Sajnos nem tudom meddig, mert belefeledkeztem egy kis olvasnivalóba, és már csak a finom illatokra lettem figyelmes. Szerencsére nem égett oda.
Hozzávalók 9-10 db-hoz:
250 g teljes kiőrlésű búzaliszt
250 g finom liszt
1 ek burgonyapehely (elhagyható)
1 púpos ek zabkorpa
325 ml langyos víz
20 g friss élesztő
magok vegyesen 1 ½ ek mindegyikből
1 ek só
Megkértem Mariskát, a kenyérsütő gépet, hogy legyen kedves begyúrni és megkeleszteni a tésztát. Megtette. Amikor nem vagyok ennyire lusta, az összetevőket csak összegyúrom, (nem futtatom külön az élesztőt) és a tésztát egy nagy műanyag fedeles tálban kelesztem a kétszeresére.
A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.
Amikor a tészta a kétszeresére kelt, kilenc egyforma részre osztottam és lisztezett munkalapon kicsit oválisra nyújtottam őket, nagyjából 10-15 cm szélesre. Nem kell gyötörni, 2-3 nyújtás elég, hogy ne legyen fél cm-nél laposabb. Aztán fel lehet tekerni. Sütőfóliával kibélelt tepsibe tettem őket. Alufóliával letakartam, amit bespricceltem vízzel. Kb. fél óráig sütöttem.
Aztán mivel úgy ítéltem, hogy bár megsült, mégis puha a héja, áttettem őket sütőlapra és tovább sütöttem, amíg a héja ropogós és színes nem lett. Némi önmegtartóztatással rácson hagytam kihűlni.
Nem dicsérem tovább. Jó és kész. Szeretjük.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...